Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Használjunk esővizet!

A World Economic Forum (A Világgazdasági Fórum egy Genfben alapított, nemzetközi, non-profit szervezet, mely 1971 óta működik. Egyéb tevékenységeik mellett évente gazdasági csúcstalálkozót tartanak Davosban befolyásos politikusok, üzletemberek, értelmiségiek és tudósok részvételével.) legfrissebb jelentése szerint a világban az idei év legsúlyosabb kockázati tényezője az ivóvízhiány. A második helyre a fertőző betegségek széleskörű elterjedése került. A jelentés megállapította, hogy továbbra is kérdés, vajon a világ képes-e megoldani a legégetőbb társadalmi kérdéseket, a társadalmat fenyegető gazdasági, környezeti és geopolitikai kockázatokat.

Sok a víz, mégis kevés

A bolygónkon található 1,4 millió köbméter víz 97%-a az ember számára nehezen hasznosítható tengervíz. A fennmaradó 3% édesvíz nagy része a sarkvidékeken, illetve a gleccserekben fagyott állapotban található. A szabadon felhasználható, könnyen elérhető édesvíz a Föld vízkészletének mindössze 0,3%-a. Sokat olvashatunk olyan területekről, ahol kétségbeejtő a vízhiány. Európából nézve, szinte felfoghatatlan, hogy jelentős területeken az emberek csak napi több óra gyaloglással juthatnak vízhez. A fejlett országokban jelenleg viszont még nem feltétlenül a vízhiány a legnagyobb gond, hanem a víz minősége. A használat során részben az ipari és mezőgazdasági termelésből, részben a háztartásokból foszfátok, nitrátok, növényvédőszerek és más kémiai anyagok kerülnek vizeinkbe, emiatt a tisztítás egyre drágábbá és bonyolultabbá vált. A WEF jelentése azt üzeni, hogy nem dughatjuk a fejünket a homokba, éljünk bárhol a világon.

Mindig törekszem arra, hogy megmutassam, egy-egy környezeti problémára van-e nekünk, egyéneknek ráhatásunk, mit tudunk tenni mi magunk?

Első lépés: a pazarlás megállítása

Belátható, micsoda pazarlás ivóvizet használni WC-öblítésre, mosásra, öntözésre, holott sok esetben ezt kiválthatjuk akár esővízzel is. Ezt sokan viszonylag egyszerűen megtehetjük, ráadásul az esővíznek számtalan egyéb előnye is van túl azon, hogy ivóvizet válthatunk ki vele. Lássunk néhány nagy vízfogyasztással járó tevékenységet.

Ha esővízzel öblítjük le a WC-t, nem lesz vízköves a csésze

Mosásnál akár 50% mosóport megtakaríthatunk a lágy víznek köszönhetően

Öntözésnél a növények így számukra rendkívül fontos ásványi anyagokhoz jutnak

És persze az autómosásra is tökéletesen alkalmas.

Ma már nem kell a ház mellett dézsában gyűjteni a vizet és vödörrel cipekedni, mert léteznek komplex megoldások, amelyek lehetővé teszik, hogy az esővizet „becsatornázzuk” házunk vízvezetékrendszerébe. Ez persze plusz költséget és munkát jelent.

Megéri?

A válasz röviden: igen. Egy négyszemélyes családban az egy főre jutó napi vízfogyasztás mintegy 150 liter. Ez tartalmazza az ivásra, főzésre, tisztálkodásra, autómosásra, sőt, egy kis kert öntözésére használt víz mennyiségét. A nem ivóvíz céljából felhasznált víz csaknem 50%-át, azaz 70 litert kiválthatnánk esővízzel. Ha figyelembe vesszük a változó kivitelezési költségeket és a várható fogyasztásunkat, 30.000-100.000 Ft közötti vízdíj spórolható meg, azaz befektetett pénzünk 10-15 év alatt megtérül (Forrás: tudatosvasarlo.hu).

Tovább a teljes bejegyzéshez
3998 Hits
0 hozzászólás

Ne dobja el, használjuk fel újra!

Tapasztalatom szerint mind a mai napig sokan hisznek abban a városi legendában, hogy a szelektív kukákba dobott hulladékot végül úgyis egy helyre öntik a hulladékgyűjtő vállalat emberei. Sajnos azoknak, akik így vélekednek ez egyben önfelmentés: ezért nincs is értelme szelektíven gyűjteni, mondják. Pedig ez tévedés. A begyűjtő cégek egészen bizonyosan nem öntik össze a szelektív hulladékot, hiszen ez nem érdekük, ahogy azt később egy példán szemléltetem is.

A fordítottja viszont gyakrabban történik, mint azt én el tudtam volna képzelni. A Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. adata szerint a begyűjtött szelektív hulladéknak csak az 50%-a papír, műanyag és fém, a másik fele nem újrahasznosítható hulladék. Tehát nem a begyűjtő cég keveri össze a szelektív hulladékfajtákat, hanem mi lakosok dobjuk felelőtlenül, vagy tudatlanságból rossz helyre a hulladékot. Ez igen szomorú azért is, mert ma már az ország csaknem minden településén kiépült a szelektív hulladékgyűjtés rendszere, a lakosság közel 80 százaléka számára elérhető ez a hulladékgyűjtési mód. A lehetőség adott, érdemes tehát élni vele.

A hulladék megfelelő újrahasznosítása...

több okból mégis döcögősen zajlik Magyarországon. Pedig rá kellene hajtanunk! Az Európai Parlament által idén elfogadott jogszabály értelmében ugyanis 2025-re a települési hulladéknak legalább 55 százalékát újra kell hasznosítani, ehhez pedig szelektíven gyűjteni. Európa ebből a szempontból viszonylag jól áll, ott az újrahasznosítás 44 százalékos, mi viszont nem dőlhetünk hátra, mert nálunk 2016-ban mindössze 34 százalékon álltunk újrahasznosításban (Forrás: MTI) A fővárosban például évente csaknem 25.000 tonna papír, 10.000 tonna műanyag és fém, valamint 5.000 tonna üveg gyűlik össze szelektíven, ám ez a Budapesten összegyűjtött hulladéknak mindössze 10%-át teszi ki (Forrás: FKF 2017).

Ahhoz hogy az országos statisztika javuljon, mindenkinek a saját környezetében kell elkezdenie a szelektív gyűjtést. Nincs kire mutogatnunk, a célszámok elérése jelentős részben rajtunk múlik. Ugye, emlékeznek: mi dobjuk a szelektív gyűjtőbe rosszul a hulladékot!

Mit tehetünk?

Törekedjünk arra, hogy a szelektív hulladékgyűjtőbe kimosott, kiöblített hulladékot dobjunk! Zsíros szennyeződésnél használjunk mosogatószert! A kék színű papír hulladék gyűjtőbe mehetnek a tiszta kartondobozok és más csomagoló anyagok, valamint az italos kartonok. Ügyeljünk arra, hogy véletlenül se tegyünk bele például zsíros pizzás dobozt, használt papírzsebkendőt, vagy éppen szalvétát. A sárga tárolóba tehetjük a PET-palackokat, műanyag szatyrokat, de ne dobjunk ide CD-lemezt, vagy hungarocellt.

És miért érdemes?

Ehhez kísérjük most végig egy PET-palack útját, hogy lássuk, mi is történik a kukába kerüléstől egészen az „újjászületésig”. Kezdjük utazásunkat például egy kőbányai lakótelepen, ahol a lakosok a jól kitáblázott útmutatóknak köszönhetően, helyesen gyűjtik a hulladékot. Mint minden hulladékot, úgy a műanyag PET-palackokat össze is kell préselni, különben feleslegesen túl sok helyet foglalna, és hamar megtöltené a gyűjtő autó rakterét, ami ugye nem lenne túl hatékony.

A kukásautók 80%-ban levegőt szállítanak! Csak rajtunk múlik, hogy ez a szám csökkenjen!

Minél többen összepréseljük a palackokat, annál több hulladékot tud a gyűjtőautó egyszerre szállítani, és a házunkban lévő kuka is lassabban telik meg. Nem érdemes azzal foglalkozni, hogy a szomszéd úgysem préseli össze. ha így is van, ugyan miért másolnánk a rossz példát?

Térjünk vissza azonban kedvenc PET-palackunkhoz, amely épp a gyűjtőautó gyomrában az úgynevezett előválogató felé tart! Megérkezve, az előzetes szétválogatás után egy futószalagra kerül társaival, hogy a további szeparációs műveletekkel elválasszák a többi műanyag hulladéktól. A következőkben már kézzel válogatják szét a palackokat szín szerint. Ezután palackunk több „testvérével” együtt 250-280 kg-os bálákba kerül. Ugye írtam, hogy a cégnek nem érdeke összekeverni a hulladékot.

A visszagyűjtött, jobb minőségű műanyagpalackok ára a 135Ft/kg-ot is elérheti, és igen nagy rá a kereslet.

Magyarország egyetlen olyan PET-feldolgozó üzeme Karcagon található, amely újrahasznosítással élelmiszeripari célra (pl. ásványvizes palack) gyárt termékeket. A szelektív gyűjtőbe kerülő PET-palackok nagy részéből alacsonyabb feldolgozottságot igénylő termékek pl. szőnyegek, sportcipők, polár pulcsik készülnek.

Szerencsére egyre több áruház is (pl. a Lidl és az Aldi) arra ösztönzi vásárlóit, hogy a kiürült ásványvizes palackokat, ne a legközelebbi kukába dobják, hanem vigyék vissza a boltba. Pontokkal jutalmaznak minket, amennyiben segítünk a hasznos körfolyamat működtetésében.

Igyunk csapvizet!

Természetesen a felesleges hulladék keletkezésének akkor tudnánk leginkább gátat szabni, ha létre sem jönne a hulladék. A PET-palack példájánál maradva, ha sikerülne mindenkinek a fejében eloszlatni azt a tévhitet, hogy csak a palackos víz az igazán tiszta, akkor kevesebb ásványvízre, tehát kevesebb PET-palackra lenne szükség. A legtöbb helyen nyugodtan ihatunk csapvizet, amely nemcsak a környezetkímélő megoldás, hanem könnyű hozzájutni (legalább is Magyarországon a települések többségében) és finom is!

Tovább a teljes bejegyzéshez
6198 Hits
0 hozzászólás

Ez nem fából vaskarika! Reális lehetőség a vörösiszap újrahasznosítása

Az idei, szám szerint ötödik Ökoindustria Nemzetközi Környezetipari, Energiahatékonysági és Megújuló Energiaforrások Szakkiállítás helyszíne a budapesti Vasúttörténeti Park csarnoképülete volt. A tömegközlekedési eszközzel nehezen megközelíthető helyszín is szerepet játszott abban, hogy kevés laikus érdeklődő látogatta meg az eseményt. Igaz, egy szakkiállítás elsősorban a szakmának szól, de több olyan kiállítóval találkoztam, akik civileknek is igazán sok érdekességet tudtak volna mondani, nem is beszélve azokról a környezetvédelmi civil szervezetekről, akik számos érdekes témát bemutattak. Örültem volna, ha sok nem szakmabeli érdeklődő hallhatta volna Dr. Kovács Balázs előadását a vörösiszap újrahasznosításának lehetőségeiről. Persze ez egy igen bonyolult, több szakmát érintő ügy, ám nem kevés olyan vetülete van, ami bárki számára izgalmas lehet, aki népszerű tudományos szinten csak kicsit is érdeklődik a környezetvédelem, vagy a technika fejlődése iránt. Almásfüzitőn cégem több vörösiszap-tározó tájba illesztését végzi, számunkra tehát magától értetődően ez fontos kérdés, minden vonatkozásában.

Egyre több tudományos munka foglalkozik a vörösiszap újrahasznosításával – kezdte előadását Kovács Balázs. A több szempontból is előremutató újrahasznosítást az EU hulladékgazdálkodási irányelve is kiemelten fontosnak tartja. Földünket tesszük élhetőbbé azzal, hogy egy legalább részben újrafeldolgozható vagy új nyersanyaggá alakítható anyagot nem tározókban helyezzük el, nem ott őrizzük az idők végeztéig. A vörösiszap ritka fémeket tartalmaz, melyek a világon csak korlátozott mennyiségben és csak bizonyos területeken bányászhatóak, miközben különböző ipari tevékenységeknél létfontosságúak. Jogosan merül fel hát a kérdés, hogyan lehetne ezekhez hozzájutni.

Különböző országok más és más módszerekkel kezelik a vörösiszapot – ismertette az előadó. Sok ország, köztük Görögország, Ausztrália, Franciaország, évtizedeken keresztül egyszerűen a tengerbe engedte, ami, lássuk be, nem túlzottan környezetbarát megoldás. Ezt a módszert néhány éve betiltották, így jelentősen felgyorsítva az újrahasznosítást célzó kísérleteket. A világ számos országában ugyanis a gyárak nagy része nincs felkészülve a tárolásra. Pedig éppen ez a másik lehetőség a vörösiszap kezelésére, hogy mint Almásfüzitőn is, tározókban helyezik el. Éppen ez teszi lehetővé, hogy ma a feldolgozás lehetőségein gondolkodjunk. A jövő egyértelműen az újrahasznosításé! Bár illúzió, hogy nulla hulladék keletkezzen ennek során, de jelentősen csökkenthető a tárolandó anyag mennyisége, ráadásul a ritka földfémeket kinyerhetjük. A maradék anyag egy részét fel tudja használni az építőipar. A vörösiszap és az erőművi pernye elegyéből például geopolimer állítható elő, ami a térkőgyártás egyik alapanyaga lehet. A cél csak a haszonanyagok minél nagyobb mértékű kinyerése és a vörösiszap közel teljes mennyiségének hasznosítása esetén valósítható meg. 

A vörösiszapok, függően a feldolgozott bauxit minőségétől, az alkalmazott technológiától, különböző összetételűek lehetnek. Almásfüzitőn a vörösiszap egyebek mellett céliumban, lantánban, neodímiumban, ittriumban gazdag. Mind kiváló nyersanyag a hi-tech ipar számára.

A kinyerés módozatát illetően fontos kísérletek folynak szerte a világon és Almásfüzítőn is. Ma már az a legfőbb kérdés, hogyan lehet a laboratóriumi folyamatokat az iparba átültetni, mennyire lehet a folyamat költséghatékony és környezetbarát. A kutatás csak számos szakterület képviselőjének együttes munkájával oldható meg, így részt vesz a munkálatokban vegyész, kémiai analitikus, mineralógus, alkalmazott matematikus, környezetmérnök, folyamattervező mérnök, anyagmérnök, eljárástechnikus és még sokan mások. Almásfüzitőn hazai egyetemek és neves szakértők is részt vettek a munkában, így a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, a Miskolci Egyetem, a Szegedi Tudományegyetem, a Szent István Egyetem, a Cemkut Cementipari Kutató Kft. és egyéni szakértők.

Minden módszer számos előnnyel és hátránnyal bír – hallottuk az előadótól. A savas kioldás vagy hidrometallurgia nagy savigénnyel jár, ami költségessé teszi az eljárást. Ekkor sav hozzáadásával a vörösiszapból ülepítés során különböző anyagok válnak ki, mint vas, alumínium vagy szkandium. Egyszerűségét tekintve előnyös ez a módszer, hiszen a sav munkájához csak a gravitáció kell, azaz, hogy leülepedjenek ezek az anyagok. Egy másik módszer a pirometallurgia, ami a magas hőmérsékleten való kezelést jelent. Az olvasztás során nyersvasat nyerhetünk ki, a salak savazása során pedig alumíniumhoz és különböző ritka földfémekhez juthatunk.

Hogy minél hatékonyabban kinyerhessük a ritka földfémeket, a kísérlet része az is, hogyan lehetne a vörösiszapot előkészíteni, hogy jobban viselkedjen a folyamat során. A savas kioldás és ülepítés mellett például különböző szeparációs módszereket is teszteltek. Rázás, centrifugálás, ultrahangos aktiválás, savazással való gélesítés – szerepelt eddig.

Összefoglalva a tanulságokat, azt mondhatjuk, hogy bár még nincs meg a tökéletes felhasználási eljárás, a mozaik darabjai kezdenek összeállni. A jövőben a legjobb módszerek kikísérletezésére ajánlatos egy kisüzemi technológiai sort összeállítani, hogy élethűbb körülmények között folytatódhasson a tesztelés. A vörösiszap felhasználásának nem ismerjünk minden lehetőségét, idővel újak jelenhetnek meg – jelentette ki Kovács Balázs. 

 

Tovább a teljes bejegyzéshez
2368 Hits
0 hozzászólás

Amikor a melléktermék értékes főszereplővé válhat

Aki kicsit érdeklődik a tudományos újdonságok iránt, talán már találkozott azzal a hírrel, hogy a világ számos pontján komolyan foglalkoznak a vörösiszap újrahasznosíthatóságával. Több írás is megjelent a témában (például itt). Mivel cégünk Almásfüzitőn hét vörösiszap-tározót kezel, melyeknek a porzásmentesítésére vállalkozott, így nem volt kérdés számunkra, hogy bekapcsolódjunk az újrahasznosítással foglalkozó hazai kutatásokba. A vörösiszapot érintetlenül megőriztük, miközben az évek során a tározókat 1,5 méter vastagságban talajhoz hasonló tulajdonságú anyaggal fedtük be, majd növényzetet telepítettünk rá. A cégünk, a Tatai Környezetvédelmi Zrt. évek óta tudatosan készül a vörösiszap másodnyersanyagként történő hasznosítására.

Tovább a teljes bejegyzéshez
2393 Hits
1 hozzászólás

A csomagolás is számít

Közszájon forog, hogy „minden magyarnak van egy zacskója, amelyikben zacskót tart”. Bevallom, nálunk is van ilyen otthon, igaz, én rendszeresen használom az eltárolt zacsikat. Van belőlük bőven. Már a műanyag szatyorba is csomagolt árut teszünk, mert mindent becsomagolva kapunk meg az üzletben. Legyen az só, liszt, cukor, fűszer, papír vagy műanyag csomagolásban áll a polcon, esetleg dobozban, minden zöldséghez külön-külön zacskót tépünk, a pékárut papír vagy műanyag tasakba helyezzük. És akkor még csak néhány élelmiszerről esett szó. Legyen szó játékról, vagy technikai kütyüről, minden látványos, színes dobozban kelleti magát. A termékek csomagolóanyaga többnyire a kibontással betölti szerepét, és gyakran nem tudunk mit kezdeni vele. Persze vannak, akik például a mobiltelefon jótállását és kiegészítő eszközeit a gyári dobozban őrzik, de sokan inkább kidobják. Nem mindegy persze, hogy hova!

Tovább a teljes bejegyzéshez
1710 Hits
0 hozzászólás