Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Násztánca a madárvilágban egyedülálló

Rendszeres olvasóim ismerhetik kis barátunk egy közeli rokonát, a látványos násztáncáról híres búbos vöcsköt, mert korábban már bemutattam. Most a család legapróbb tagja lesz soron, a nevében is kis vöcsök. Az ő násztáncuk nem szép, hanem szokatlan. Ám erről később! Kis termetüket sokszor számosságukkal ellensúlyozzák: Magyarországon ez a legelterjedtebb vöcsökfaj. Eurázsiában őshonos, de találkozhatunk vele Afrikában, Közép- és Dél-Ázsiában, illetve a távoli Ausztráliában. Ahol a téli hideg időszakra befagy a számára létfontosságú víz, onnan délre vonul. Magyarországon találkozhatunk áttelelő párokkal, bár ez kockázatos számukra, mivel ilyenkor jelentősen csökken a megfelelő táplálék mennyisége.

Ennek a kis vízimadárnak a teljes testhossza 25-29 cm, sőt nyaka is arányosan rövidebb rokonainál. A szárnyvégei közötti fesztávolság általában 40-45 cm. Tollazata egyszerűbb a búbos vöcsökénél. Párkereséskor a kis vöcsök tollazata barnásan csillogó fekete, hasa szürkésfehér, melyen sötét foltokat visel. Nyaka rozsdavörös színű, míg feje testéhez hasonlóan feketés. Szeme vörösesbarna, csőre pedig két színű: töve fehér, a hegye pedig fekete. Téli tollazata lényegesen egyszerűbb, ilyenkor egész teste szürkésbarna, hasa, fara és nyaka kissé világosabb. A két nem között nincs látványos különbség megjelenésben.

Lakhelyül állóvizeket választ – ebből nálunk bőséges a kínálat. Mivel a vöcsök a vízből szerzi táplálékát, fontos, hogy a tó vagy holtág legalább egy méter mély legyen. Madárkánk speciális vadásztechnikája az alábukás, így szerzi meg fő táplálékát, a vízi rovarokat, csigákat vagy apró halakat. Néha vízinövények is szerepelnek az étlapján. A kisebb zsákmányt már a víz alatt lenyeli, a nagyobbakkal visszatér a víz felszínére.

Kedveli a sűrű növényzettel benőtt vízpartokat. A vízinövények közé rejti fészkét, melyet nádszárakból, gyékényszárakból, hínárból és egyéb növényekből állít össze. Otthona a vízen úszik, itt rakja le tojásait is, és költi ki kicsinyeit.

A kis vöcsök násztánca nem olyan látványos, mint rokonaié. A párok egymás felé úsznak, ki-kiemelkednek a vízből, és, nem túl romantikus gesztusként, fészekanyagot adnak egymásnak. A párosodás aktusára külön fészket építenek, melyet később nem használnak. A madárvilágban egyedülálló, hogy a párzás után kis pihenőt tartva megismétlik az aktust, de ezúttal fordított szerepkörben, így a madármegfigyelőknek nagyon nehéz megállapítaniuk, hogy melyik egyed milyen nemű.

Fészekterületét más madaraktól foglalja el. Ez sok esetben összetűzésre ad okot, a terület birtoklásának kérdését sokszor csípésekkel és taposással harcolják ki. A párok hazánkban évente kétszer költenek, de általában csak egyszer töltik meg fészekaljukat. A vízen úszó fészekbe 5-7 tojást rak le a tojó. 19-20 napnyi váltott kotlás után a kikelt kis vöcskök már tudnak úszni. Sőt, az egynapos fiókáknak még a merülés sem jelent gondot. Mivel a fiókák nem egyszerre törik fel a tojáshéjat, gyakran előfordul, hogy az egyik szülő még a tojásokat melegíti, a másik a már kikelt kicsiket trenírozza.

A hazai fészkelő állomány 3300-5000 párra tehető. Magyarországon a kis vöcsök védett madár, eszmei értéke 50 ezer forint.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1336 Hits
0 hozzászólás

Erdei fülesbagoly: szemüveges tudós és halálhírnök

Az emberiség egyik leggyakoribb madárszimbóluma a bagoly. Az európai kultúrkörben többnyire a tudást, a bölcsességet kapcsolják hozzá. Számos tanintézmény viseli címerállataként, de a könyvtárak, könyvesboltok is előszeretettel használják logójukban. Magyarországon ki ne ismerné minden idők legtalálékonyabb bagoly orvosát, Dr. Bubót? Egy legenda szerint a bagoly azért éjszakai állat, mert ellopta a legszebb virágot, a rózsát. Bűnéért lakolnia kellett, ezért a többi madár száműzte őt az éjszakába. Sok olyan fogalmat, tulajdonságot is hozzá kapcsolnak, amelyekkel az emberek az éjszakát, a sötétséget hozzák összefüggésbe. Az ókori rómaiak a boszorkánysággal azonosították ezt az éjszakai ragadozó madarat, kontinensünkön pedig sokfelé a halál hírnökének tartják. A néphiedelem szerint a bagolyhuhogás a legrosszabb hírt tudatja velünk: valaki itt hagyta a földi létet. Ezért régen nagy számban pusztították a baglyokat, ami sajnos, létszámuk drasztikus fogyatkozásához vezetett.

Hogy a bagoly név honnan ered, etimológusainknak nem sikerült ez idáig megfejteni, de az erdei és füles jelzők könnyen érthetőek, nem is igényelnek magyarázatot.

A fülesbagoly előszeretettel költözik ritkás erdőkbe, a lombhullatók közt érzi igazán otthon magát. Az ember közelsége nem riasztja, ezért falvakban és városokban is találkozhatunk vele. Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában őshonos. A kellemes éghajlatú vidékeken egész évben fellelhető, de a hidegebb területekről télen délebbre vándorol. Sokan nem tudják, de az erdei fülesbagoly nem épít fészket, más nagytestű madarak (szarkák, varjúfélék) fészkébe költözik be. Egyéb rokonai sem jeleskednek a lakásépítésben, az uhu sziklamélyedésekbe, a macskabagoly pedig faodvakba költözik be.

Fotó: Csonka Péter

Megjelenése meglehetősen egyedülálló. Tollazata finoman mintázott, rozsdabarna színe remekül álcázza a vadászt. Tollpihékkel díszített puha fülével nagyon élesen hall, pontosan be tudja azonosítani, hogy áldozata éppen hol van, és merre mozdul. Rágcsálókkal táplálkozik, elsősorban mezei pockokat, egereket ejt el. Vadásztaktikáját a kiváló megfigyelő-képességére és rendkívüli sebességére alapozza: a fák ágain, épületek tetején vár, míg megérkezik az eledel, ekkor hirtelen mozdulattal zuhan alá, hogy karmaival magával ragadja a prédát. Horgas, éles csőre halálos fegyver. Ezzel üti agyon az áldozatát, semmi menekülési esélyt nem hagyva neki. Ez a teljesítmény azért is bámulatos, mert mindezt vaksötétben hajtja végre, éjjel. Télen, ínségesebb időkben kisebb madarakat is elejt, főleg verebeket.

Fészekalját viszonylag korán megtölti, már márciusban 4-5 fehér tojással büszkélkedhet az erdei fülesbagolypár. A tojó 27-28 napon át kotlik, mire kikelnek a szőrmók bagolyfiókák. 4 hét után a csemeték elhagyják a fészket, és a környező fák ágaira telepszenek le. Ekkor még a szülők táplálják őket. A fiókák sajátos síró hangot hallatnak, ezzel jelzik, hogy éhesek, és várják a szülőktől az elejtett egeret. Ebben az időszakban – mivel repülni még nem tudnak – gyakran találhatunk földre pottyant bagolyfiókákat. Ezek azonban nem árvultak el, nem kell hazavinnünk vagy madárvédő egyesületet értesítenünk miattuk. A legjobban tesszük, ha visszahelyezzük őket egy faágra, ahol a szülő úgyis megtalálja a kicsit, a „vészjelzését” követve.

Az erdei fülesbagoly az egyetlen bagolyfaj, amely csoportosan telel. A vezérbagoly jelöli ki a téli szálláshelynek megfelelő facsoportosulást. A hímek ezen időszak alatt jelölik ki a nyári szállást, ahova később párjukkal költöznek. A telelő csoport márciusig marad együtt. A jó telelő helyeket megjegyzik, és évekig visszajárnak oda.

Magyarországon elterjedt a madárfaj, ennek ellenére a védett madarak közé tartozik, eszmei értéke 50 ezer forint. Ha azt szeretnénk, hogy bagoly költözzön a szomszédságunkba (és nem vagyunk babonásak, azaz nem félünk halálhozó hírétől), építhetünk varjú- vagy szarkafészkeket a fák ágaira, vagy bármi olyan nagytestű marárét, amely fészkébe szívesen költözik az erdei fülesbagoly.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1262 Hits
0 hozzászólás

Szürke légykapó: a természetes rovarirtó

Itt az utolsó lehetőség, hogy még idén találkozzunk vele, a szürke légykapó ugyanis augusztus és október között délre vonul. Ám amilyen hűvösek a napok és különösen az éjszakák, lehet, hogy a többségük már úton is van. De ne aggódjunk, a veréb távolabbi rokona jövő május-április környékén visszatér, gyakran ugyanarra a költőhelyre. E szorgos, hasznos madárka Európában és Ázsia nyugati részén őshonos, ahonnan a téli hónapokra Afrikába és Ázsia déli részére költözik.

Fotó: Csonka Péter

Magyarországon szinte bárhol találkozhatunk a 45-75 ezer pár tagjaival. Szívesen választják erdők tisztását lakóhelyül. Nem fél az embertől, lakott településekre, parkokba is gond nélkül beköltözik. Sőt, gyakran épületek zugaiban, falüregekben, gerendákon épít fészket magának. Ha szeretnénk, hogy kertünkben önkéntesként segítsen nekünk a rovarok számának csökkentésében, helyezzünk ki odút neki!

E kisméretű madár szárnyainak fesztávja 23-26 centiméter, súlya alig 14-20 gramm, azaz verébméretű. Színe, mint neve is mutatja, szürke, némi barnás árnyalattal. Mellénye fehér, hosszanti sávok díszítik. Közeli rokona a kormos légykapó, amely csak abban különbözik tőle, hogy a hím tollazata karakteresebb, fekete-fehér.

Ágakon üldögélve szemeli ki áldozatát, magasból csap le a gyorsan repülő rovarokra. A légykapó nem válogatós, szúnyog, darázs, szitakötő egyaránt megfelel neki, és természetesen a légy. Már csak azért is, nehogy meghazudtolja nevét. Zsákmányszerzés után türelmesen visszaül leshelyére. Ha az időjárás hűvösebbre fordul, és a levegőben már kevesebb rovart lehet elcsípni, a földön ugrálva vadászik, vagy fák törzséről ragadja el a mászó bogarakat. Amennyiben rovart nem talál, a szürke légykapó vegetáriánus üzemmódra vált, és kis bogyókat gyűjt: fekete bodzát, somot, madárcseresznyét vagy fagyalt. A növényevés leginkább a tavaszi és őszi táplálkozására jellemző.

A hím általában a tojó előtt pár nappal érkezik a költőterületre, és énekével édesgeti magához párját, fáról fára röppenve mutatva neki a kiszemelt fészekhelyeket. Ha a tojó eldöntötte az ingatlan megépítésének ideális helyszínét, kezdődik a fészekrakás. A munkálatokat többnyire a tojó végzi, 4-6 nap alatt készül el az új családi otthon. A puha bélelésre kifejezetten igényes a szürke légykapó, finom növényi szálakat, faháncsot, tollat, mohát, pamutszálat, bármit felhasznál, hogy lakhelye minél kényelmesebb legyen.

Általában 3-5 tojásból áll a fészekalja. Évente egyszer, ritkábban kétszer költ. A fiókák 11-13 nap alatt kelnek ki, ekkor az etetés elsősorban a hím feladata. A kicsik két hét után elhagyják a fészket. Hazánkban a faj nem fenyegetett, de védett. Eszmei értéke 50 ezer forint.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1007 Hits
0 hozzászólás

Egerészölyv: a mezei pockok réme

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2012-ben első alkalommal internetes szavazással választotta ki, hogy melyik védett madarunk legyen az év madara. A felkínált három lehetőség közül az egerészölyv kapta a legtöbb szavazatot.

Fotó: Csonka Péter

Hazánk, egyben Komárom-Esztergom megye leggyakoribb ragadozómadara. Szinte mindenütt megtalálható, ahol erdős területek, ligetek vagy nagyobb facsoportok vannak. Nem csoda hát, hogy számos népi nevét ismerjük, melyek leginkább viselkedésére, megjelenésére és vadászati módjára utalnak: sívókánya, sírókánya, nyávogó kánya, egerésző ölyv, egerész-kánya, nyulászú kánya, nyulászú kanyó, egerésző, ölü, ülü, tarló kánya, berki kánya stb.

Európa teljes területén fellelhető, valamint Közép-Ázsiában is találkozhatunk vele. Északról télen Afrikába vándorol, Magyarországról viszont nem mozdul, itthon van egész évben. Ragadozó madarakhoz méltóan nagyméretű: 110-130 cm-s szárny-fesztávolságának köszönhetően az égen már messziről felfedezhetjük. Tollazatának színe a barna szinte összes árnyalatát magában foglalja: a fiatal egyedek világosak, részben már-már fehérek, de az idő múltával egyre sötétedik színük. A kifejlett madarak sötétbarnák, ám földrajzi fekvéstől függően léteznek világos és vöröses tollú példányok is.

Nyílt helyen vadászik, gyakran láthatjuk szántók, tarlók, legelők vagy mezőgazdasági területek fölött keringeni. Rendszeresen ül ki magányos fára, oszlopokra vagy más kiemelkedő pontokra. Rövid, de erős lábával és éles karmaival főként kisebb emlősöket ejt el. A földművelők körében kedvelt madárfaj, hiszen a kártékony rágcsálókat előszeretettel pusztítja. Étrendje mindemellett változatos, az apró rovarokra, békákra, kígyókra, pockokra, mókusokra is lecsap – attól függően mit talál. Olyannyira alkalmazkodik a fellelhető táplálékmennyiséghez, hogy azokban az években, mikor elszaporodnak a mezei pockok, az egerészölyv is több tojást költ. Télen, mikor kevesebb a táplálék, beéri más állatok által elejtett dögökkel.

Fotó: Csonka Péter

Az egerészölyv 2-3 évesen válik ivaréretté, és kiválasztott párjával általában életük végéig együtt maradnak, ami sokszor 26 évet is jelenthet. Fészkét szinte mindig fára építi, melyben 2-3, ritkán 4 tojást rak március-április fordulója környékén. Bár a 35 napos költésben a tojóé a főszerep, a hím is kiveszi belőle a részét. A fiókák már júniusban elhagyják a fészket, majd még pár hétig a szülőkkel együtt maradnak.

Hazánkban 15-30 ezer pár él, de sok példány elpusztul áramütés, gázolás vagy vadászat miatt, ezért védett fajként tartják nyilván. Eszmei értéke 25 ezer forint.

Fotó: Csonka Péter

Tovább a teljes bejegyzéshez
963 Hits
0 hozzászólás

Szürke, de nem jellegtelen: a hamvas küllő

 A nagy testű harkályok látványos madarak, kopácsolásukkal hívják fel magukra a figyelmet, így a hamvas küllőt is megleshetjük az erdőben sétálva. Családjának kevésbé ismert tagja, gyakran össze is tévesztik a rokonsággal. Neve tollazatának színére utal, pedig ő sem egy szürke veréb! Háta és szárnya például egyaránt élénkzöld, amely alul sárgába hajlik át, szárnyai végét fekete-fehér sávok díszítik. Farktollait pedig szárnyával hozta összhangba stílustanácsadója, így azokat szintén fekete-fehér csíkok díszítik. Hasa, nyaka és feje szürke, azaz hamuszínű – innen a neve, nem véletlenül hívják szürke küllőnek is. Legközelebbi rokona a zöld küllő, mellyel könnyen összetéveszthető. A legfeltűnőbb különbség, hogy a hamvas küllő fejét díszítő vörös folt kisebb, a tojón azonban semmi nyoma a párválasztásban oly fontos ékességnek.

Tovább a teljes bejegyzéshez
996 Hits
0 hozzászólás

Barázdabillegető: a szerelmi bűvölet szimbóluma

A nálunk népiesen jányka- vagy leánykamadárnak is nevezik. Karcsú testalkatú, hosszú lábú énekesmadár, hosszú farkát magasan viseli, és gyakran fel-le billegeti. Innen kapta nevét. A nyelvújításkor Kazinczy Ferenc billegénynek nevezte el. Az összetett szó előtagja is könnyen megfejthető: szántás idején a barázdák között keres táplálékot. Erdélyben ezért használják rá a szántóka nevet is.

Ez a látszólag egyszerű madárka több nép mitológiájában jelentős szerepet játszik, sok helyütt teremtő erővel bíró, szent lényként tisztelik. A görögöknél a szerelmi vágy madara. Más hiedelemkörben halálmadár, legalább is felbukkanása inkább balszerencsét jelent. Szinte mesei hiedelmeknek is kapcsolódnak alakjához, például az, hogy kapott három cseppet az ördög véréből, ezért szinte elpusztíthatatlan, és jaj annak, akinek sikerül, mert attól kezdve sok jóra nem számíthat életében.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1190 Hits
0 hozzászólás

Az izgalmas násztánc mestere: búbos vöcsök

Főként állóvizeinknek köszönhetően a búbos vöcsök szereti hazánkat, 3-4 ezer pár fészkel Magyarországon, de számos példány él folyóink mellett is. A mi éghajlatunkon rövid távú vonuló, az év nagyobb részét (március és november között) itt tölti, ám enyhe teleken sok példány végig kitart. Az Antarktisz kivételével minden kontinensen találkozhatunk vöcsökfélékkel.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1372 Hits
0 hozzászólás

Országunk ritka vendége: a szalakóta

Színes, mint a gyurgyalag, pontos, mint a vércse, vándor, mint a fecske és hazánkban sajnos manapság ritka, mint a fehér holló. A Dunántúlon, így Komárom-Esztergom megyében, tehát Almásfüzitőn is csak elvétve látni, utoljára az 1960-as években költött ezen a vidéken. Magyarországon leginkább az Alföldön él. Azért is látható ritkán, mert későn, április közepén érkezik hozzánk, és az elsők között, sokszor már augusztusban elvándorol. Európa és Ázsia mediterrán, illetve sztyeppés övezeteit preferálja, ahonnan télire Dél-Afrikába vonul.

Tovább a teljes bejegyzéshez
6641 Hits
0 hozzászólás

Tengelic: a veréb énekes, színes rokona

A tengelic trópusi színpompában tündöklő mag- és rovarevő madarunk. Közkedveltsége kétségtelen, hiszen az idei szavazáson elnyerte a 2017-es Év madara címet. Rokonaihoz, a verebekhez és pintyekhez hasonlóan kisméretű. Testének hossza 12 cm, kitárt szárnyvégei közti táv 21-26 cm, akárcsak a közönséges házi verébnek.

Tengelic

Tovább a teljes bejegyzéshez
2863 Hits
0 hozzászólás

A szürkület vérprofi vadásza

 A kék vércse egy igazi honfoglaló. Más madarak elhagyott fészkeibe költözik be, évente 20-30 ezer km-t vándorol.

Pala, hamvas, szürke, vöröslábú vércse – bármelyik megnevezést is használjuk rá, mindegyik a kék vércsére utal. Nem, nem egy átváltozóművésszel van dolgunk, hanem a szemlélők teszik máshová a hangsúlyt. A hím vércse testének legnagyobb részén ugyanis kékes szürke a tollazat, de mint oly sok madár esetében nála is feltűnik más szín is. Így a combja és az alsó farokvédő tollazata vörösesbarna, a lába pedig narancsvörös. Lám így már érthető is, hogy a vöröslábú vércse az tulajdonképpen a kék vércse. Sőt az is világos, hogy a Velencei-tó környékén miért terjedt el a papagájvércse név. Ez a ragadozó nem csak sokszínű, de soknevű is. Hívják bogárzó sólyomnak is, amely egyrészt utal arra, hogy mivel táplálkozik, másrészt a sólyommal való rokonságát jelöli. És akkor még nem említettem a latin nevét (Falco vespertinus) amely jelzi, hogy szürkületkor él csak igazán.

Tovább a teljes bejegyzéshez
517 Hits
0 hozzászólás