Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Kézmosás: itt kezdődik a higiénia

Sokan tudatosan figyelnek arra, hogy elkerüljék az olyan egyszerű, „hétköznapi” betegségeket is, mint például a megfázás. Egy tavalyi, 2017-es adat szerint, a magyarok évente 40 milliárd forintot költenek vitaminokra, és becslések szerint ez a szám nőni fog a jövőben. Megoszlanak a vélemények arról, hogy szükség van-e ennyi vitaminra, vagy elegendő, ha változatosan táplálkozunk, de ez egy másik cikk témája lehetne. Most csak azért vetettem föl ezt a kérdést, mert igen jellemzőnek tartom, hogy van, akinek egyszerűbb, jobb megoldás bekapni egy pirulát, mint azt, hogy rendszeresen és alaposan megmossák a kezüket. Aki munkahelyen, vagy akár egy plázában, étteremben járt már a mosdóban, találkozhatott azzal a jelenséggel, hogy sokan kézmosás nélkül hagyják el a helyiséget. Pedig a kézmosás a legelső, és szerintem a legegyszerűbb gesztus, amelyet önmagunk egészségéért megtehetünk.

Fotó: Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONEPixabay.com

A kézmosás elhanyagolása persze nem csak önmagunkkal szemben bűn, de így másokat is könnyen megfertőzhetünk. Az orvosok szerint bőrfelszínünk azon részei közül, amelyek a külső környezettel közvetlenül érintkezésbe kerülnek, a kezünk bőre a legszennyezettebb. Kevesen gondolnák, hogy kezünkön nagyságrendileg 250 különböző baktériumtörzs tanyázik, és ezek mindegyike több milliós létszámban.

Ezek után talán jobban érthető, hogy engem bosszant, amikor látom, hogy valaki nem mos kezet, ám kínos lenne emiatt szólni bárkinek. Ezért különösen örülök, hogy 2008-ban az UNICEF életre hívta a kézmosás világnapját, és így évente legalább egyszer téma lehet a széles nyilvánosság számára.

A dátumnak magyar vonatkozása is van, hiszen a kézmosás szerepét a kórokozó baktériumok terjedésének megakadályozásában Semmelweis Ignác (1818–1865) fedezte fel, ezért az ő halálának időpontját, október 15-ét választották e jeles napnak.

Nagyszerű felfedezés és értetlen orvosok

Semmelweis annak idején rájött, hogy a gyermekágyi lázat, amelyben sok anya meghalt, az orvosok és orvostanhallgatók okozták, mert boncolás után átmentek a szülészeti osztályra, és a várandós nőket úgy vizsgálták meg, hogy előtte nem fertőtlenítették a kezüket. Semmelweis hosszas kísérletezést követően választotta a klórmeszet fertőtlenítőszernek 1847 májusában. Ez után kötelezte az orvosokat és ápolókat arra, hogy mielőtt belépnek a szülészeti osztályokra, alaposan mossanak kezet. Az eljárás a következő volt: körömkefével történő szappanos dörzsölés előzte meg a kézmosást, amely során a szappanból származó lúg eltávolította a felesleges zsírréteget és az elszarusodott bőrhámot is. Ez után jött a 4%-os klórmeszes oldat. A klórmész hatására a pici bőrredőkben, bőrrepedésekben megragadó szennyeződések, mikroorganizmusok is elpusztultak. A tökéletes kézmosást eredményező folyamat közel negyedórát vett igénybe.

A kézmosás már akkor sem volt túl népszerű, még a képzett orvosok körében sem. Hiába voltak egyértelműek a statisztikai adatok, amelyből feketén-fehéren kiderült, hogy a kézmosás radikálisan csökkentette az elhalálozások számát. Könnyebb volt Semmelweis Ignácot támadni, és ellenségnek tartani.

Nos, az orvosok ma már alaposan bemosakszanak, és ez ma is néhány perces procedúra, de nekünk elegendő lenne kézmosásonként legalább fél percet erre áldozni erre életünkből.

Hogyan csináljuk?

Nedvesítsük be kezünket lehetőleg meleg vízzel!

Szappanozzunk, akár folyékony vagy hagyományos szappannal!

Dörzsöljük át a kezünket minimum 30 másodpercig! Ne feledkezzünk meg a kézfejről, a csuklóról, az ujjak közéről és a köröm alatti részekről sem! Legyünk alaposak!

Öblítsük le bő vízzel a kezünket!

Tiszta papírtörlővel vagy kézszárítóval szárítsuk meg a kezünket. Ne töröljük kezünket olyan törülközőbe, amelyet többen használhattak előttünk, mert hemzseghetnek rajta a baktériumok!

Ismételjük a fentieket, ha lehet minél többször, de a következő esetekben kivétel nélkül: mosdóhasználat előtt és után, evés előtt és után, amikor hazaérünk, ha „pénzeztünk”, hogy csak néhány fontos alkalmat említsek.

Fotó: Pixabay.com

Mindig lehet rá lehetőség

Ha nincs víz, akkor sem kell kétségbeesnünk. Már a legtöbb szupermarket és drogéria polcain megtalálhatjuk az alkoholos kézfertőtlenítőket. A kis flakonokban rejlő kézfertőtlenítő, vagy az azzal átitatott törlőkendő hatóanyaga rendszerint az alkohol, amely elpusztítja a kezünkön található legtöbb kórokozót: a baktériumtörzsek többségét, a gombákat és számos vírustörzset is. Ezek a termékek rendkívül hatékonyak, víz nélkül használhatóak, így bárhol, bármikor fertőtleníthetjük vele kezünket, a nedvesség pedig pár pillanat alatt magától elpárolog.

Remélem, a kézmosás világnapja idén is segített, hogy sokakhoz eljusson a hír, mennyire fontos az alapos kézmosás.

Tovább a teljes bejegyzéshez
2381 Hits
0 hozzászólás

Idén először tartják meg a méhek világnapját

Kis méhek! kerteken,
Mezőkön, berkeken
Mit futtok sok veszéllyel?
A friss forrásokra,
Az új virágokra
Repkedvén szerteszéjjel?
Mennyi sok munkával
És időjártával
Gyűjthettek egy kis mézet?

 

 

Így áradozik Csokonai Vitéz Mihály A méhekhez című versében a virágport gyűjtő kis rovarokról. De rajongásával nincs egyedül, hazánkban évek óta egy egész napot szenteltek a méheknek. Először 1994-ben, a tavaszi virágzás kezdetén, április 30-án szervezték meg a méhek napját. Idén pedig május 20-án az egész világ megünnepli az apró szárnyasokat. Miért szeretjük a méheket, és miért tartja a világ fontosnak, hogy felhívják rájuk a figyelmet?

 

Az egyik ok mindenképpen az aggodalom. Az utóbbi években sok írás jelent meg arról, hogy, részben a növényvédő szerek terjedése miatt, részben ismeretlen okokból, a világ méhállománya közel 20 százalékkal csökkent, és ez a tendencia nem állt meg. Ha pedig ilyen tempóban pusztulnak, előbb-utóbb a kihalás fenyegeti őket – és így minket, embereket is. A virágok megtermékenyítése nélkül ugyanis az emberi faj sem lenne sokkal hosszabb életű a méheknél.

 

A méhek beporzó munkája nélkül nem lenne élet a Földön! Ez nem túlzás! Vagy csak egy kicsikét az. A növényvilág nagy százaléka ugyanis ezekre a szorgos beporzó-munkásokra bízza fennmaradását, terjeszkedését. Van olyan növény, amelyik a szélre vagy a vízre bízza a feladatot, de a leghatékonyabb mégis a rovarok általi beporzás. A virágok illatos, színes és tápláló nektárt termelnek, ez odavonzva a méheket, melyek virágról virágra szállva célba juttatják a megtermékenyítő virágport.

 

A méhpusztulás Kínában olyan tragikus méreteket öltött, hogy a gyümölcsfák egy részét emberek porozzák be ecsetekkel. Nem hiszem, hogy ez a járható út, inkább megoldást kell találni arra, hogyan állítható meg az állományok pusztulása. Egy világnap jó alkalom, hogy ez a téma fókuszba kerüljön.

 

A méh az egyetlen rovarfaj a Földön, amely az ember számára élelmet gyárt. A növényi nektárból és nedvekből készített édes mézet az emberiség ősidők óta használja tápláló csemegeként, valamint gyógyhatása miatt. Vitamin- és enzimtartalma alkalmassá teszi, hogy segítsen a szívbetegségekben, jó gyomor- és légcsőhurutra, de allergia esetén is hasznos szolgálatot tesz.

 

A méheket a jól szervezettség és a szorgalmas munka szinonimájaként szoktuk emlegetni, ami csöppet sem véletlen. A méhtársadalomban minden egyednek megvan a maga szerepe. A család legkülönlegesebb tagja, a királynő, 5 évet tölt a família élén. A herék feladata az anyaméh megtermékenyítésére korlátozódik. Kikelésük után 38 nappal már ivarérettek, életük néhány hónapig tart, a legnagyobb méhcsaládokban 200 here gondoskodik a fajfenntartásról. A dolgozók képezik a népesség nagy tömegét. Télen tízezer, nyáron negyvenezer munkás repked virágról virágra. Rajzás előtt akár nyolcvanezresre is duzzadhat a család.

 

A szaporulat a méhcsalád egyetlen nőtagján, a királynőn múlik, amelyik naponta 3000 petét is képes lerakni. A pete három nap után kikel. Az így keletkezett álcát a dajkák etetik méhpempővel további három napig. Ezután ezek lépsejtekbe bábozódnak, amit az építők lezárnak. A 12 napig tartó növekedés után a dolgozó méh maga töri ki a falat, és neki is lát első feladatának, ami az álcák etetése. A dolgozók később építői feladatokat kapnak. 18 naposan már őrző-védő szolgálatban munkálkodnak, 22 naposan pedig főállásban virágport és nektárt gyűjtenek egészen életük végéig, ami általában 44 napig tart összesen.

 

Szorgosságukat jó szemlélteti, hogy egy kilogramm méz előállításához 2-5 millió virágot kell meglátogatniuk. Szinte felfoghatatlan! Ezért ha mézet eszünk, jusson eszünkbe, milyen csodás kincs birtokában vagyunk! Ha pedig egy méhecskével találkozunk, gondoljunk a világ ökoszisztémájában betöltött fontos szerepére! Ha pedig kertünk van, ne használjunk a méhekre káros növényvédő szereket!

 

 

Tovább a teljes bejegyzéshez
1413 Hits
0 hozzászólás