Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Itt az ősz, lassan a vadgerlék is tovaszállnak

Bár az időjárás jelenleg nem erről árulkodik, nálunk is beköszönt az ősz, amelynek egyik jele, hogy vonuló madaraink lassan elhagyják hazánkat. Így tesz a burukkolás, vagy turbékolás koronázatlan királya, a vadgerle is. A városokban élő balkáni gerle vad rokona május és szeptember között vendégeskedik nálunk, a telet többnyire a forró Afrikában, a Szavannán tölti.

A vadgerle latin neve, a Streptopelia decaocto a nyakék, nyaklánc jelentésű görög „sztreptósz” és feketés jelentésű „peliósz” szavakból jött létre, egyértelműen utalva a madár jellegzetes nyakdíszére. A magyar nyelvben a gerle szó régi alakja a gerlice volt, ebből jött létre utólagos elvonással a gerle, mert a nyelvérzék a -ce végződést képzőnek fogta fel. Baranyában egyedi neve van a vadgalambnak, ez a hangutánzó eredetű kukurú-madár. A vadgerlét az európai népek is hangutánzó alapon nevezték el, így a jellegzetes „turr-turr” hang miatt a németek Turteltaubénak, a románok turturikának nevezik, angolul pedig turtle dove.

A köznyelv a gerlét és a galambot szinonimaként használja, essék szó hát a galambok nevének eredetéről is. Ez a madárnév az azonos jelentésű latin columba szó egy olasz nyelvi változatából, a „golomba” alakból származik. A szó ott rejlik a felfedező Kolumbusz, így aztán a dél-amerikai ország, Kolumbia nevében is. Sőt, sokan talán nem tudják, hogy a kolumbárium (a hamvakat befogadó fülkesorok a temetőkben) neve szintén a latin columbarium, galambdúc szóból ered. Az elnevezés ókori eredetű, és hasonlóságon alapul.

Térjünk vissza gerlénkhez, amely a legkisebb hazai galambféle, testhossza mindössze 27 centiméter, testtömege pedig 150 gramm. Szeme piros szegélyekkel tarkított. Mondhatjuk, hogy a természet ennél a madárnál elegáns színeket alkalmazott: fehéret, feketét, szürkét és vöröset. A vadgerle nyaka mindkét oldala jellegzetesen fekete-fehér csíkozású (mint írtam, a neve is innen ered), szárnyvédő tollai feketés árnyalatúak, rozsdavörös szegélyezéssel. Melle sötétvörös, teste többi része világosszürke. Farktollazata hosszú és fekete, a végén fehér díszítéssel.

Magokkal táplálkozik, de gabona- és gyom magvak mellett kisebb gyümölcsöket is szívesen fogyaszt, valamint nem veti meg a fenyőmagot és a makkot sem.

A vadgerle fészkét rendszerint bokrok magasabb, fák alacsonyabb ágai közé, néhány méter magasságban rakja. Mivel híres-hírhedt arról, hogy a fészke laza szerkezetű, ezért a túlélés érdekében szükséges, hogy jól védett helyen legyen, rejtve a ragadozóktól. A fészekanyagot a szülők közösen gyűjtik, de az összetákolt fészket csak a tojó építi. Ez a szokás inspirálhatta „A vadgalamb fészke” című ukrán film rendezőjét a címadásban, hiszen ez a film – természetesen leegyszerűsítve -, a nők olyan generációjáról szól, akik komoly áldozatokkal próbálnak hozzájárulni az otthonteremtéshez. Tavasz végén májusban kezdődik a gerlék első tojásrakása, amelyet még egy alkalom követ a nyár során. Legtöbbször két tojást rak, melyen a hím is kotlik. Az ovális tojások fehérek, felszínük finoman szemcsézett, enyhén fényes. A vadgerle fiókái fészeklakók, mindkét szülő eteti, míg kicsinyek melengetik is őket. A táplálás kezdetben begytejjel történik, csak fokozatosan térnek rá a szilárd táplálékra. A gerlék begyében képződő tej kémiailag is hasonló az emlősök tejéhez. A fiókanevelés általában alig három hétig tart, amikor a fiókák elhagyják a fészket, még nem repülnek tökéletesen. A vadgerle család később is együtt marad.

A gerlék hűséges madarak. Számon tartják azon 10 állat között, amely örök hűséget fogad párjának. Nem véletlen, hogy a gerle gyakori szereplője a szerelmes daloknak, a magyar nép egyik közismert és közkedvelt madara. A gerlék ugyanis nemcsak szépek, de hűségesek is egymáshoz, miközben mind látványban, mind a jellegzetes turbékoló hangban folyamatosan bizonygatják szerelmüket.

A hazánkban mindenütt elterjedt vadgerlék csapatokba gyűlve keresik a táplálékot. Mezőgazdasági területeken, tarlókon, ligetekben, erdőszéleken telepszenek meg leggyakrabban, ugyanakkor a zárt erdőket kerülik. Nálunk az almásfüzitői vörösiszap-tározók rekultivált, bokros területein szintén lehet találkozni velük. Korábban a városokban is előfordult, ám a 30-as években megjelent közeli rokona, a nálánál jóval agresszívebb balkáni gerle kiszorította innen. A balkáni társa a városokban nagyon elterjedt madárfaj lett, igaz a nagyobb testű, elvadult házigalambokkal ők sem mindenütt bírják a versenyt. A házigalambok azonban épületeken fészkelnek, a balkáni gerle pedig inkább fákon költ, így ebben nincs vita a két faj között. Ám a vadgerle fajt eközben sajnos a kihalás fenyegeti, számuk nagyon lecsökkent az utóbbi években.

Tovább a teljes bejegyzéshez
221 Hits
0 hozzászólás

Rétegvastagítás az almásfüzitői, rekultivált VI-os vörösiszap-tározón a természetes ökoszisztéma védelmében

Kétségtelenül beköszöntött a tavasz! Az egyhangú, barna földet vidám fűcsomók színesítik. Egyre több tavaszi hírnök jelzi a tél elmúltát, tarkává és illatossá varázsolva a tájat. Rügyeznek a fák, élvezzük a napsugarakat. A vándormadarak is visszatérnek délről, a rovarok kibújnak földalatti menedékükből, poszméhek döngicsélnek, életre kel a természet a téli tetszhalálból. Nincs ez másképp az almásfüzitői vörösiszap-tározókon sem, amelyeket már lefedtünk, füvesítettünk, visszaadtunk a természetnek.

Ilyen a VI-os vörösiszap-tározó is, amely teljesen fedett, pontosan olyan, mint egy szép, természetes ligetes mező. Ezen a tavaszon és nyáron azonban ennek a tározónak nagy részén továbbra is csak a földet láthatják majd az arra járók. Mi ennek az oka? Mi történik ezen a vörösiszap-tározón?

Az elmúlt években egyértelművé vált, hogy a VI-os tározón a sok évvel ezelőtt lefektetett fedőréteg vastagsága nem megfelelő. Annak érdekében, hogy hosszú távon fenntartható legyen a természetes növénytakaró, rétegvastagítás mellett döntöttünk.

A munkálatok tervét az előírásnak megfelelően benyújtottuk az illetékes hatósághoz, és a szükséges engedélyeket megkaptuk. A terület rendbetételét 2017-ben kezdtük el. Munkatervünk szerint több évig fog tartani az elvékonyodott, erodálódott felszín egészének befedése. A tavaly tavasszal elkezdett földmunkákkal nyár elejére végeztünk, ősszel pedig a megfelelő, speciális fűkeverékkel bevetettük a területet. Idén pontosan ugyanezt a menetrendet irányoztuk elő.

Az ütemtervet tartjuk, az elmúlt év során a rétegvastagításra szoruló felszín egy harmadán végeztük el a szükséges munkálatokat, idén egy újabb harmad áll előttünk. A felszínt itt is a korszerű, az uniós előírásoknak megfelelő rekultivációs fedőanyaggal fedjük le, amelyet a közeli VII-es tározón végzett hulladékhasznosítással állítunk elő.

Ez az anyag a természetes talajhoz hasonló jellemzőkkel és összetevőkkel rendelkezik. A fedőanyag használatával egyben azt is elkerüljük, hogy máshonnan természetes termőtalajt kelljen idehozni, erre a nem mezőgazdasági hasznosítású területre. Ez az ún. passzív talajvédelem, a modern környezetvédelem egyik fontos alapelve.

A munkagépeink mostanában vonulnak ki a terepre, és terveink szerint június végéig befejezik a földmunkát. A területet ezután az időjárás függvényében ősszel füvesítjük, így jövőre egy újabb jelentős területen állhat helyre a természetes ökoszisztéma.

Legutóbbi hozzászólások
Pálma
Haszonnövények ültetésének volt ipari területen nincs értelme, de füvet és egyéb növényeket lehet telepíteni!
2018. április 18. szerda, 10:35
Tovább a teljes bejegyzéshez
1205 Hits
2 hozzászólás