Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Itt a tavasz és a koronavírus – két ok, hogy takarítsunk!

Pár hete arra gondoltam, mivel a nagytakarítás igazán aktuális tavasszal, írnom kellene róla. Akkor még nem tudtam, mennyire időszerűvé válik a téma napjainkra. Több szempontból is. Koronavírusos karanténunk idején egyre többektől hallom, hogy idejüket részben azzal múlatják, hogy belefogtak a régóta halogatott rendrakásba. Átnéznek minden polcot, fiókot, zeget és zugot a lakásban és leselejtezik, amire nincs szükségük. Jól teszik! Pedig talán nem is olvasták Marie Kondo könyvét vagy látták a YouTube-on a videóit. Mit is mond a KonMari módszer leegyszerűsítve persze: évente legalább egyszer gyűjtsük össze minden ruhánkat egy nagy kupacba és egyenként nézzük át. Legyünk elszántak és kíméletlenek! Ami nem jó ránk, mert kifogytunk belőle, vagy kihíztuk, esetleg jó lenne, de már egy éve a szekrényben áll fölöslegesen, akkor jobb, ha megválunk tőle. Attól a darabtól is búcsúzzunk el, ami bár tetszik, de sosem vennénk föl, mert nem igazán a stílusunk, vagy egyszerűen nincs semmi, amihez passzolna. Egy blúz, ami nem illik egyetlen szoknyánkhoz vagy nadrágunkhoz sem, egy ruha, amihez egyetlen meglévő cipőnk sem vehető fel. Szerintem a sort mindenki tudja folytatni. Ugye, nem csak az én ruhatáramban akadnak ilyen darabok?! Jaj, nyugtassanak meg! :)

Megtartani azt lehet, ami jó, amit hordunk, vagy amit valamiért nagyon szeretünk, ha csak ránézünk is, örömünk telik benne. Ezért őrizgetem egy gyönyörű, régi báli ruhámat, amit tudom, hogy sosem fogok már felvenni, de jó érzéssel tölt el, hogy ott lapul a szekrényemben.

A ruhák után persze sort keríthetünk a tárgyakra, a konyhai eszközökre, a kamrára, pincére, padlásra, kinek mi van. Érdemes utánanézni részletesebben, mi az a KonMari módszer, mert el lehet lesni tőle például egy hajtogatási módot is, amellyel ugyanazon mennyiségű ruha, sokkal kisebb helyen is elfér. Ígéretes!

Aki nem gyűjtögető típus, még azoknál is meglepően sok kacat halmozódik fel egy év alatt. Egy jól felszerelt háztartásban érdemes megfontolni, amit egy barátnőm mesélt egyszer nekem. Náluk a férje kérésére az a szokás, hogy ha valamit új tárgyat vesznek a háztartásba, akkor azzal egy időben ki is selejteznek valamit. Ez nem jelenti azt, hogy a kukába dobják, hanem átgondolják, hogy az ismerősök, barátok, rokonok közül ki az, aki örülne neki.

Ha nem akarjuk, vagy nincs kinek elajándékozni felesleges tárgyainkat, el is adhatjuk őket, erre nagyon jól felület a Facebook Marketplace-e is. Vagy ha hívei vagyunk a fenntartható életnek, és szívesen hordunk jó minőségű használt ruhát, akkor a megunt, kinőtt, márnemszeretem, sosemvoltjó, tévedésvoltmegvenni ruháinkat (valamint cipőket és táskákat) elvihetjük a Swappisba – itt pontokat gyűjthetünk leadott ruháinkért, amit más ruhákra válthatunk be. A ruhaszortírozás jó alkalom lehet arra is, hogy néhány ritkábban látott barátnőnket meghívjuk, akik válogathatnak a nekünk fölösleges holmik közül, mi pedig reménykedhetünk, hogy el is visznek közülük párat.

Amikor túl vagyunk a szortírozáson, és már igazán és őszintén elszántuk magunkat, hogy kitakarítunk, sőt nagytakarítunk a lakásban, az első és legfontosabb, hogy készítsünk tervet. Mérjük föl lehetőségeinket, erőforrásainkat, például, hogy kik azok, akiket ebbe a nagy munkába bevonhatunk, és osszuk be, kinek mi lesz a dolga. Döntsük el azt is, hogy mik azok a munkák, amelyeket mindenképpen el akarunk végezni, és írjuk össze, melyik nap mit csinálunk. Ha dolgozunk, túl sok mindenre nem lesz erőnk hétköznap, de érdemes kisebb feladatokat egy-egy estére beiktatni, mert akkor eltölt minket az a jó érzés, hogy már tettünk valami, haladunk. Ez nagyon inspiráló tud lenni. Régi háztartásvezetési szakkönyvek kiváló esti munkának tartják például az ezüsttárgyaink megtisztítását. Azt hiszem persze, ez az ötlet manapság nem sokakat hoz lázba.

A lényeg: ne frusztráljuk magunkat olyan feladattal, ami eleve reménytelen. Valamint semmiképpen ne kapjunk bele egyszerre mindenbe, mert ez esetben, amikor már az egész lakást sikerült felforgatnunk, minden helyiségben belekezdtünk ebbe-abba és totális a káosz, akkor fogy el az erőnk, és pokolba kívánjuk azt a pillanatot, amikor belekezdtünk. Ha nincs időnk hétköznap, akkor marad a hétvége. Megjegyzem, nincs törvénybe iktatva, hogy egyetlen hétvége alatt végezni kell a nagytakarítással.

A tavaszi nagytakarítás alatt sokan leginkább az ablaktisztítást értik, ám ennél többről van szó. Ilyenkor érdemes levenni minden képet a falról, alaposan megtisztítani, mert fogadok (és reménykedem), hogy sokan nem törlik át hetente, sőt a falat is tisztítsuk le mögötte. Mossunk le mindent, amivel év közben nem foglalkozunk! Kerüljenek sorra a csillárok, lámpák, lámpaernyők és foglalatok, mossuk ki, vagy adjuk tisztítóba a függönyöket, porszívózzuk ki a kárpitozott bútorokat, sőt, ha nagyon elszántak vagyunk, bútorsamponnal át is moshatjuk ezeket, valamint polírozzunk át minden bútort! És igen, vegyük le a könyveket a polcról és portalanítsuk egyenként!

Most, koronavírus idején, mindannyian láttuk fotókon és a sokan a gyakorlatban, hogy a boltok tisztítószeres polcai is kiürültek, legalább átmenetileg. Mit csináljon az, aki viszont mindenképpen most szeretne takarítani. Javaslatom: készítsen házi tisztítószereket, ezekhez még lehet hozzávalókat kapni. Megjegyzem, ha éppen kaphatóak a tisztító vegyszerek, akkor is érdemes annak, aki figyel a környezetre alternatív, ökotudatos szereket alkalmaznia.

Néhány példa, a teljesség igénye nélkül.

·         Sütőpor és víz keverékével jól tisztíthatóak a konyhai és fürdőszobai felületek.

·         Ha a sütőt szeretnénk kitisztítani, szórjuk be sütőporral, hagyjuk egy órán keresztül hatni, majd töröljük le alaposan.

·         Ha a csap végén vízkőlerakódás van, dörzsöljük be citrommal.

·         Súrolásra és szagtalanításra kiváló a szódabikarbóna.

·         Az ecet tisztít és fertőtlenít és vízkőoldásra is kiváló.

·         Ha a vízforralóba teszünk egy kis darab luffa-szivacsot, akkor a vízkő arra rakódik le, és nem az edényre.

·         Hatékony lefolyótisztító készíthető házilag 25 dkg só, 15 dkg mosószóda és 3 deka borkő keverékéből. Ebből 3-4 evőkanállal szórjunk a lefolyóba, hagyjuk állni 20 percig, majd forró vízzel öblítsük le.

Akinek vannak más ötletei, kérem, ossza meg velünk!

Tovább a teljes bejegyzéshez
2755 Hits
0 hozzászólás

Csak azért is írok a kökörcsinről!

Bár az internet mostanság tele van vele, ennek ellenére, vagy éppen ezért írok róla magam is. Kedvelem ezt a bájos, törékeny kis virágot. Ki ne tenné – hiszen szeretjük a telet vagy sem, mindenki nagyon várja már a tavaszt, és a kökörcsin (a hóvirág, az ibolya és a tőzike mellett) igazi tavaszhírnök.

Általában kíváncsi vagyok arra, hogy honnan ered egy-egy növény vagy állat neve. A kökörcsin esetében nem kell sokat keresni a neten, hogy megtaláljuk a választ. Sokan megírták már, hogy egy régi török jövevényszó a kök, azaz a kék kicsinyítőképzős változata. A török nyelvben nem ritka, hogy a színe alapján neveznek el egy állatot vagy növényt.

Kékecske a kökörcsin tehát akkor is, ha éppen fehér vagy sárga, mert akad ilyen fajtája is, nem beszélve a kertekben látható még több, nemesített példányok színvariációról. Megjegyzem, ha nekem kellett volna a kökörcsint elnevezni, lehet, hogy lilácskának hívnák, szerintem ugyanis a legtöbb faj inkább lila színű, mint kék.

A latin név a magyartól eltérően nem a növény színére utal, hanem a formájára. A Pulsatilla nevet a latin pulsatus (például a pulzusunk is innen ered) – csapás, ütés jelentésű szóból képezték, mert a kinyílt virág, mint kis harang bókol a szár végén, és bármilyen enyhe szélre ide-oda ing.

A növényt hívták még tyúkdöglesztőnek és alamuszivirágnak, ami mérgező, veszélyes voltára utal.

 

Ugye, mindenki látott már kökörcsint?!

Aki tavasz elején rendszeresen jár kirándulni és szerencséje van, ma is láthat erdőn-mezőn kökörcsint. A kökörcsin karéjosan osztott levelű, nagy, kék, lila, sárga vagy fehér virágú szőrös-bolyhos tavaszi évelő, a bogárkafélék családjából.

Aki eddig nem tudta, vajon kitalálja-e, hogy miért szőrös a kökörcsin? Aki arra tippel, hogy a hideg ellen védi a növényt, jól gondolkodik. Február végén és márciusban ugyanis egyáltalán nem ritka, hogy fagypont körül van a hőmérséklet, különösen az éjszakai és a hajnali órákban, és leginkább olyan közel a talajhoz, ahol ez a növény él.

Magyarországon öt kökörcsinfaj fordul elő, ezek a fekete kökörcsin (Pulsatilla ulsatilla pratensis subspecies nigricans), a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis), a magyar kökörcsin (Pulsatilla flavescens, vagy hungarica), a tátogó kökörcsin (Pulsatilla patens) és a hegyi kökörcsin (Pulsatilla montana). Mindegyik védett, a magyar kökörcsin eszmei értéke 100.000 forint.

A virágoskertekben általában a közönséges vagy európai kökörcsin (Pulsatilla vulgaris) hibridjeivel találkozhatunk. Mostanság kezd virágozni és kitart egészen áprilisig. Néhány másik fajtával ellentétben az európai kökörcsin levelei már a virágzás kezdetén megjelennek. Szép, bokros, felálló szárú évelő növény. Vadon Észak- és Nyugat-Európa száraz rétjein, világos fenyőerdeiben őshonos.

Érdekesség a kökörcsinek világában, hogy van olyan alfaj is, amely a Budai hegyekből jutott egy írországi kertbe, még az 1920-as években. Azóta is kedvelt kertészeti fajta Nagy-Britanniában.

 

Néhány érdekesség a leánykökörcsinről

Észak-Amerika és Eurázsia hidegebb éghajlatú vidékein fordul elő jellemzően. A nagy kék lepellevelű virágok még a levelek megjelenése előtt, a talaj közelében nyílnak, majd a növény szára ez után kezd növekedni. A napos lejtőket, domboldalakat kedveli. Itthon 2011-ben az év vadvirága volt.

A leánykökörcsin az ókorban ismert, úgynevezett tisztító gyógyfű volt. Teának főzték meg, asztmatikus görcsöket csillapítottak, fejfájás enyhítettek vele. A népi gyógyászatban tüdőbántalmak, köszvény, reuma gyógyítására alkalmazták. Sebtisztításra és a szem gyógyítására is használták leveleinek párolt nedvét. A középkorban a lovak fekélyének orvoslására is hasznosnak tartották. Ma már nem gyűjtik.

A leánykökörcsin veszélyeztetett faj, országos elterjedéséről, teljes hazai állományáról, és annak változásáról 6 évenként az ország beszámolót küld az Európai Unió Bizottságának.

Áprily Lajos úgy mutatja be a leánykökörcsint négy sorban, hogy többet mond vele, mint én nyolc mondatban

„Az est becsuk s egy fényes kéz kinyit

mikor a nap a felhőtlen égre hág.

Becézem kelyhed érző bolyhait,

s tűnődve kérdem: Lélek vagy, virág?”

 

A tátogató kökörcsin

Hazánk egyik leginkább veszélyeztetett növénye a tátogató kökörcsin a kipusztulás szélén áll. Most még a nyírbátori homokbuckákon él, és amikor virágzik, páratlan látványt nyújt, olyan, mint a hullámzó kék tenger. Ibolyakék virágai napos időben teljesen kinyílnak, ezért lett a jelzője tátogó.

Gyönyörködjünk bennük, és hagyjuk ott, ahol találtuk, hogy más is láthassa!

Normal 0 21 false false false EN-GB X-NONE X-NONE

Bár az internet mostanság tele van vele, ennek ellenére, vagy éppen ezért írok róla magam is. Kedvelem ezt a bájos, törékeny kis virágot. Ki ne tenné – hiszen szeretjük a telet vagy sem, mindenki nagyon várja már a tavaszt, és a kökörcsin (a hóvirág, az ibolya és a tőzike mellett) igazi tavaszhírnök.

Általában kíváncsi vagyok arra, hogy honnan ered egy-egy növény vagy állat neve. A kökörcsin esetében nem kell sokat keresni a neten, hogy megtaláljuk a választ. Sokan megírták már, hogy egy régi török jövevényszó a kök, azaz a kék kicsinyítőképzős változata. A török nyelvben nem ritka, hogy a színe alapján neveznek el egy állatot vagy növényt.

Kékecske a kökörcsin tehát akkor is, ha éppen fehér vagy sárga, mert akad ilyen fajtája is, nem beszélve a kertekben látható még több, nemesített példányok színvariációról. Megjegyzem, ha nekem kellett volna a kökörcsint elnevezni, lehet, hogy lilácskának hívnák, szerintem ugyanis a legtöbb faj inkább lila színű, mint kék.

A latin név a magyartól eltérően nem a növény színére utal, hanem a formájára. A Pulsatilla nevet a latin pulsatus (például a pulzusunk is innen ered) – csapás, ütés jelentésű szóból képezték, mert a kinyílt virág, mint kis harang bókol a szár végén, és bármilyen enyhe szélre ide-oda ing.

A növényt hívták még tyúkdöglesztőnek és alamuszivirágnak, ami mérgező, veszélyes voltára utal.

 

Ugye, mindenki látott már kökörcsint?!

Aki tavasz elején rendszeresen jár kirándulni és szerencséje van, ma is láthat erdőn-mezőn kökörcsint. A kökörcsin karéjosan osztott levelű, nagy, kék, lila, sárga vagy fehér virágú szőrös-bolyhos tavaszi évelő, a bogárkafélék családjából.

Aki eddig nem tudta, vajon kitalálja-e, hogy miért szőrös a kökörcsin? Aki arra tippel, hogy a hideg ellen védi a növényt, jól gondolkodik. Február végén és márciusban ugyanis egyáltalán nem ritka, hogy fagypont körül van a hőmérséklet, különösen az éjszakai és a hajnali órákban, és leginkább olyan közel a talajhoz, ahol ez a növény él.

Magyarországon öt kökörcsinfaj fordul elő, ezek a fekete kökörcsin (Pulsatilla ulsatilla pratensis subspecies nigricans), a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis), a magyar kökörcsin (Pulsatilla flavescens, vagy hungarica), a tátogó kökörcsin (Pulsatilla patens) és a hegyi kökörcsin (Pulsatilla montana). Mindegyik védett, a magyar kökörcsin eszmei értéke 100.000 forint.

A virágoskertekben általában a közönséges vagy európai kökörcsin (Pulsatilla vulgaris) hibridjeivel találkozhatunk. Mostanság kezd virágozni és kitart egészen áprilisig. Néhány másik fajtával ellentétben az európai kökörcsin levelei már a virágzás kezdetén megjelennek. Szép, bokros, felálló szárú évelő növény. Vadon Észak- és Nyugat-Európa száraz rétjein, világos fenyőerdeiben őshonos.

Érdekesség a kökörcsinek világában, hogy van olyan alfaj is, amely a Budai hegyekből jutott egy írországi kertbe, még az 1920-as években. Azóta is kedvelt kertészeti fajta Nagy-Britanniában.

 

Néhány érdekesség a leánykökörcsinről

Észak-Amerika és Eurázsia hidegebb éghajlatú vidékein fordul elő jellemzően. A nagy kék lepellevelű virágok még a levelek megjelenése előtt, a talaj közelében nyílnak, majd a növény szára ez után kezd növekedni. A napos lejtőket, domboldalakat kedveli. Itthon 2011-ben az év vadvirága volt.

A leánykökörcsin az ókorban ismert, úgynevezett tisztító gyógyfű volt. Teának főzték meg, asztmatikus görcsöket csillapítottak, fejfájás enyhítettek vele. A népi gyógyászatban tüdőbántalmak, köszvény, reuma gyógyítására alkalmazták. Sebtisztításra és a szem gyógyítására is használták leveleinek párolt nedvét. A középkorban a lovak fekélyének orvoslására is hasznosnak tartották. Ma már nem gyűjtik.

A leánykökörcsin veszélyeztetett faj, országos elterjedéséről, teljes hazai állományáról, és annak változásáról 6 évenként az ország beszámolót küld az Európai Unió Bizottságának.

Áprily Lajos úgy mutatja be a leánykökörcsint négy sorban, hogy többet mond vele, mint én nyolc mondatban

„Az est becsuk s egy fényes kéz kinyit

mikor a nap a felhőtlen égre hág.

Becézem kelyhed érző bolyhait,

s tűnődve kérdem: Lélek vagy, virág?”

 

A tátogató kökörcsin

Hazánk egyik leginkább veszélyeztetett növénye a tátogató kökörcsin a kipusztulás szélén áll. Most még a nyírbátori homokbuckákon él, és amikor virágzik, páratlan látványt nyújt, olyan, mint a hullámzó kék tenger. Ibolyakék virágai napos időben teljesen kinyílnak, ezért lett a jelzője tátogó.

Gyönyörködjünk bennük, és hagyjuk ott, ahol találtuk, hogy más is láthassa!

Tovább a teljes bejegyzéshez
1220 Hits
0 hozzászólás

Takarékoskodunk-e az energiával, vagy csak legyintünk, hogy nem számít?

Március 6-dika is jeles nap, az energiatakarékosság világnapja. „Jaj!” – sóhajtott fel a barátnőm, amikor szóba került, hogy éppen erről írok. „Mit lehet még erről újat mondani?! Unalmas, mindenkinek a könyökén jön ki, már te sem először veszed elő ezt a témát.” – tette hozzá.

Igen, már sokan és sokszor írtak az energiatakarékosság fontosságáról, szerintem mégsem történt alapvető változás. Igaz, egyre többen vannak, akik nagyon is tudatosan élik az életüket, tehát

·         mindent újrahasznosítanak, amit lehet,

·         nem dobnak ki ruhát, hanem megvarrják, átalakítják vagy elajándékozzák,

·         nem vásárolnak feleslegesen semmit, főleg nem élelmiszert,

·         egyáltalán nem esznek húst, vagy ha mégis, csak keveset,

·         amit lehet, nem előre csomagolva vesznek meg, hanem kimérve,

·         mindig visznek magukkal szatyrot, sőt, a felvágottnak, sajtnak, zöldségnek is külön visznek kis táskát,

·         biciklivel, tömegközlekedéssel járnak vagy gyalog,

·         nyaralni általában vonattal utaznak, repülőre csak akkor szállnak, ha a tengerentúlra utaznak

·         és nem mutogatnak másra, hogy majd akkor lesznek környezettudatosak, amikor mindenki más is.

Az is igaz, hogy azokon a falunapokon, amelyeken környezetvédelmi programokkal, játékokkal részt veszek, évről évre egyre többet tudnak a gyerekek például a szelektív hulladékgyűjtés lényegéről, vagy az energiatakarékos eszközökről. Ám az is kiderül a beszélgetésekből, hogy otthon azért nem sok minden változik.

A háztartások egy részében az energiatakarékosság nem prioritás. Részben mert sok jó megoldás többletkiadással jár, és a megtérülés csak középtávon várható, részben pedig tudatos és következetes hozzáállás kellene hozzá, de a rohanó hétköznapokban, amikor annyi mindent muszáj előre tervezni, a nem azonnali szükségletek háttérbe szorulnak.

Pedig a KSH adataiból* tudható, hogy a háztartások költésének legnagyobb részét a lakásfenntartási és energiakiadások teszik ki. Mégsem átélhető sokak számára, hogy az egyéni odafigyelés vagy közömbösség hatással van a Föld klímájára is. 2016-ban az egy főre jutó lakossági energiafogyasztás Magyarországon 12%-kal haladta meg az EU-28 átlagát. Szerintem ez nagy luxus. Azt még értem, bár elfogadni nem tudom, hogy sokakat hidegen hagy, hogy minden egyes háztartás fogyasztása része a nagy közösnek, és ha egyéni szinten visszafogjuk a pazarlást, azzal a közösség is jól jár. Azt azonban már nem is értem, miért nem fontos mindenkinek, hogy energetikai kiadásait akár 10%-kal csökkentse. Mert egyes számítások szerint minimum ennyi megtakarítható, ha izzóink energiatakarékosak, nem túlfűtött lakásunk jól hőszigetelt, és energiatakarékos berendezéseket használunk.

Annyi biztos tehát, hogy van még mit tenni, és lehet, bár a csapból is ez folyik, de valahogy még nem sikerült az érdektelenségen mindenkinél átjutnia az üzeneteknek. Vagy az üzenet már megérkezett, de még a kényelmesség uralkodik.

Mindenesetre most én is nyújtok egy rövid listát, mit tehetünk akár azonnal, hogy csökkentsük energiafogyasztásunkat. Hátha van, akinek legalább valami „megtetszik” belőle.

·         Elektromos berendezéseink jó része alkalmas stand-by üzemmódra, amit ki is használunk, mert kényelmesek vagyunk, és mindent azonnal akarunk. Kihúzzuk a telefonunkat, notebookunkat a töltőből, de a töltőket áram alatt hagyjuk. Ezek persze közben mind áramot fogyasztanak – teljesen feleslegesen! Ne használjuk tehát a stand-byt, és alkalmazzunk olyan hosszabbítót, amit ki lehet kapcsolni.

·         Fürdés helyett zuhanyozzunk, így kevesebb meleg vízre lesz szükségünk, ne folyassuk a meleg vizet fogmosásnál (se) fölöslegesen.

·         A mosógépünk már 40 vagy 30 fokon is kiválóan megbirkózik az enyhébb szennyeződésekkel, fölöslegesen ne mossunk 60 vagy 90 fokon! Gyűjtsük össze a mosnivalót, egy-két darabért ne indítsuk el a mosógépet, ha szükséges, inkább mossunk kézzel! Ez érvényes a mosogatógépre is.

·         Egy apróság: ne tegyünk meleg ételt a hűtőbe, várjuk meg mindig, míg kihűl, mert így nem kényszerítjük hűtőnket többletfogyasztásra, arra, hogy a szükségesnél több áramot vegyen fel.

·         Ahol magunk szabályozhatjuk lakásunk vagy házunk fűtését, ne melegítsünk fölöslegesen túl olyan tereket, amelyeket tartósan nem használunk. Ezekben a helyiségekben állítsuk alacsonyra a hőmérsékletet.

·         Ha már okosotthonunk van, akkor az egész lakásban érdemes lejjebb venni arra a néhány órára a hőmérsékletet, amikor senki nincs otthon, hiszen a várható hazaérkezés előtt a termosztát bekapcsolja a fűtést, hogy kellemes meleg várja a hazatérőket.

·         Aki megteheti, nyáron locsoljon esővízzel, akkor nem kell szivattyút használnia.

·         Ha a házunkat, vagy lakásunkat nem tudjuk teljesen hőszigetelni, legalább a nyílászárókat korszerűsítsük! Így fűtési szezonban nagyon sokat megtakaríthatunk a napi fogyasztáson.

·         Aki megengedheti magának és módjában áll, alkalmazzon megújuló energiaforrást otthona világítására vagy fűtésére, szereltessen föl napelemet vagy napkollektort.

 

*Forrás: A fenntartható fejlődés indikátorai Magyarországon, 2018

Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE

Március 6-dika is jeles nap, az energiatakarékosság világnapja. „Jaj!” – sóhajtott fel a barátnőm, amikor szóba került, hogy éppen erről írok. „Mit lehet még erről újat mondani?! Unalmas, mindenkinek a könyökén jön ki, már te sem először veszed elő ezt a témát.” – tette hozzá.

Igen, már sokan és sokszor írtak az energiatakarékosság fontosságáról, szerintem mégsem történt alapvető változás. Igaz, egyre többen vannak, akik nagyon is tudatosan élik az életüket, tehát

·         mindent újrahasznosítanak, amit lehet,

·         nem dobnak ki ruhát, hanem megvarrják, átalakítják vagy elajándékozzák,

·         nem vásárolnak feleslegesen semmit, főleg nem élelmiszert,

·         egyáltalán nem esznek húst, vagy ha mégis, csak keveset,

·         amit lehet, nem előre csomagolva vesznek meg, hanem kimérve,

·         mindig visznek magukkal szatyrot, sőt, a felvágottnak, sajtnak, zöldségnek is külön visznek kis táskát,

·         biciklivel, tömegközlekedéssel járnak vagy gyalog,

·         nyaralni általában vonattal utaznak, repülőre csak akkor szállnak, ha a tengerentúlra utaznak

·         és nem mutogatnak másra, hogy majd akkor lesznek környezettudatosak, amikor mindenki más is.

Az is igaz, hogy azokon a falunapokon, amelyeken környezetvédelmi programokkal, játékokkal részt veszek, évről évre egyre többet tudnak a gyerekek például a szelektív hulladékgyűjtés lényegéről, vagy az energiatakarékos eszközökről. Ám az is kiderül a beszélgetésekből, hogy otthon azért nem sok minden változik.

A háztartások egy részében az energiatakarékosság nem prioritás. Részben mert sok jó megoldás többletkiadással jár, és a megtérülés csak középtávon várható, részben pedig tudatos és következetes hozzáállás kellene hozzá, de a rohanó hétköznapokban, amikor annyi mindent muszáj előre tervezni, a nem azonnali szükségletek háttérbe szorulnak.

Pedig a KSH adataiból* tudható, hogy a háztartások költésének legnagyobb részét a lakásfenntartási és energiakiadások teszik ki. Mégsem átélhető sokak számára, hogy az egyéni odafigyelés vagy közömbösség hatással van a Föld klímájára is. 2016-ban az egy főre jutó lakossági energiafogyasztás Magyarországon 12%-kal haladta meg az EU-28 átlagát. Szerintem ez nagy luxus. Azt még értem, bár elfogadni nem tudom, hogy sokakat hidegen hagy, hogy minden egyes háztartás fogyasztása része a nagy közösnek, és ha egyéni szinten visszafogjuk a pazarlást, azzal a közösség is jól jár. Azt azonban már nem is értem, miért nem fontos mindenkinek, hogy energetikai kiadásait akár 10%-kal csökkentse. Mert egyes számítások szerint minimum ennyi megtakarítható, ha izzóink energiatakarékosak, nem túlfűtött lakásunk jól hőszigetelt, és energiatakarékos berendezéseket használunk.

Annyi biztos tehát, hogy van még mit tenni, és lehet, bár a csapból is ez folyik, de valahogy még nem sikerült az érdektelenségen mindenkinél átjutnia az üzeneteknek. Vagy az üzenet már megérkezett, de még a kényelmesség uralkodik.

Mindenesetre most én is nyújtok egy rövid listát, mit tehetünk akár azonnal, hogy csökkentsük energiafogyasztásunkat. Hátha van, akinek legalább valami „megtetszik” belőle.

·         Elektromos berendezéseink jó része alkalmas stand-by üzemmódra, amit ki is használunk, mert kényelmesek vagyunk, és mindent azonnal akarunk. Kihúzzuk a telefonunkat, notebookunkat a töltőből, de a töltőket áram alatt hagyjuk. Ezek persze közben mind áramot fogyasztanak – teljesen feleslegesen! Ne használjuk tehát a stand-byt, és alkalmazzunk olyan hosszabbítót, amit ki lehet kapcsolni.

·         Fürdés helyett zuhanyozzunk, így kevesebb meleg vízre lesz szükségünk, ne folyassuk a meleg vizet fogmosásnál (se) fölöslegesen.

·         A mosógépünk már 40 vagy 30 fokon is kiválóan megbirkózik az enyhébb szennyeződésekkel, fölöslegesen ne mossunk 60 vagy 90 fokon! Gyűjtsük össze a mosnivalót, egy-két darabért ne indítsuk el a mosógépet, ha szükséges, inkább mossunk kézzel! Ez érvényes a mosogatógépre is.

·         Egy apróság: ne tegyünk meleg ételt a hűtőbe, várjuk meg mindig, míg kihűl, mert így nem kényszerítjük hűtőnket többletfogyasztásra, arra, hogy a szükségesnél több áramot vegyen fel.

·         Ahol magunk szabályozhatjuk lakásunk vagy házunk fűtését, ne melegítsünk fölöslegesen túl olyan tereket, amelyeket tartósan nem használunk. Ezekben a helyiségekben állítsuk alacsonyra a hőmérsékletet.

·         Ha már okosotthonunk van, akkor az egész lakásban érdemes lejjebb venni arra a néhány órára a hőmérsékletet, amikor senki nincs otthon, hiszen a várható hazaérkezés előtt a termosztát bekapcsolja a fűtést, hogy kellemes meleg várja a hazatérőket.

·         Aki megteheti, nyáron locsoljon esővízzel, akkor nem kell szivattyút használnia.

·         Ha a házunkat, vagy lakásunkat nem tudjuk teljesen hőszigetelni, legalább a nyílászárókat korszerűsítsük! Így fűtési szezonban nagyon sokat megtakaríthatunk a napi fogyasztáson.

·         Aki megengedheti magának és módjában áll, alkalmazzon megújuló energiaforrást otthona világítására vagy fűtésére, szereltessen föl napelemet vagy napkollektort.

 

*Forrás: A fenntartható fejlődés indikátorai Magyarországon, 2018

Tovább a teljes bejegyzéshez
715 Hits
0 hozzászólás

Talán már észre sem vesszük, milyen szép madarak, annyira részévé váltak életünknek

Igen sokféle sirály él szerte az egész világon leginkább vizek, vizes élőhelyek közelében. Bárhol is legyünk nyílt vízen, ha hajónk körül megjelennek a sirályok, már biztosak lehetünk abban, hogy közel a part. Természetesen nem pusztán a tengerpartok elmaradhatatlan madara, tavak és folyók mentén is sok helyütt találkozhatunk velük. Még ma is emlékszem, mennyire meglepődtem, amikor először Londonban jártam, és a parkokban is ott tolongtak a sirályok. Addig úgy gondoltam, csakis közvetlenül a vízparton szeretnek időzni. Ez persze nem így van, viszont fontos, hogy legyen elérhető távolságban víz, mert táplálékának jelentős mértékben forrása, és fészkét is víz közelében szereti tudni.

Fotó Csonka Péter

Hazánkban a leggyakoribb a dankasirály, azaz a Larus ridibundus vagy egyesek szerint Chroicocephalus ridibundus, ugyanis besorolása vitatott. Engem ennél jobban érdeklő kérdés, hogy mit is jelent a neve. A sirály egyértelműen hangutánzó szó, a madár éles vijjogó hangjára emlékeztet. A danka előtag keresztapja Herman Ottó. Bár a szót nem ő találta ki, de ő honosította meg. Bessenyei György említette írásos formában először A természet világa című művében mint a Larus ridibundus népi magyar nevét. A danka jelentése vizes élőhely.

A dankasirály Európában igen gyakori, állítólag a világállománynak több mint a fele itt él. Nálunk részben fészkelő. Számos vonuló példány is megjelenik hazánkban, ezek északról jönnek hozzánk. A vonulók, ha hideg a tél, tovább repülnek a Földközi-tengerhez, általában a nagyobb hidegek beköszöntével, novemberben. Régen nagyon sok példány élt a Velencei-tónál, de a Balaton látképéhez is hozzátartoznak, a Dunán pedig az évnek már nincs is olyan hónapja, amikor ne találkozhatnánk velük.

Saját tapasztalatom szerint, és ez persze nem statisztikai tény, manapság több sirály él hazánkban, mint évtizedekkel ezelőtt. Lehet, hogy csak az egyre enyhébb időjárás miatt több példány marad itt egész télre, vagy egyre magabiztosabbá váltak az elmúlt évek során, hozzászoktak az emberhez, megtanulták megszerezni maguknak az élelmet a városi környezetben is, akár a verebek. Miközben számos állat az urbanizáció kárvallottja, a sirályok is a nyertesek közé tartoznak. Hogy ez mennyire így van, a tapasztalatunkon túl már kutatás is igazolja. Madeleine Goumas, Neeltje J. Boogert és Laura A. Kelley kutatásában ezüstsirályok viselkedését vizsgálta, de nem kétséges, hogy az eredmények a dankasirályokra is vélhetően igazak. Csak egyetlen érdekességet emelek ki: a sirályok szívesebben választják azt az élelmet, amelyiket előtte egy ember megfogott. (Forrás: a kutatásról szóló összefoglaló cikk: Royal Society Publishing)

Alapvetően halakkal, rovarokkal, gyümölcsökkel és igen, nincs rajta mit szépíteni, dögökkel táplálkozik. Igen alkalmazkodóképes, azaz eszi, amit talál. Aki járt már szeméttelep közelében, láthatta, hogy a sirályok az onnan szerzett élelmet sem vetik meg. Régen nagyon hasznos madárnak tartották, mert ahol a földet előkészítették vetésre, azonnal megjelentek, és felszedegettek minden rovart és egyéb kártevőt.

Fotó: Csonka Péter

A dankasirály monogám, ám társas lény, fajtársaikkal közösen, telepesen építkeznek, mint például a kormoránok. A fészkét vízzel vagy mocsárral körülvett területen (talajon, ha van nádcsomón, zsombékon) építi meg. A formája csészére emlékeztet, amelyet növényekkel bélel ki. Költési ideje március-július. Az átlagban három tojáson mindkét szülő kotlik, ahogy a fészeképítést is közösen végzik. A fiókák korán elkezdenek önállósodni, de repülni csak 5-6 hetes korukra tanulnak meg. A szülők vigyáznak a fiókákra. Ha ragadozó madár jelenik meg, csapatban támadnak rá, a telepen élő többi sirály is segít a szülőknek.

A fajtársak között a kisebb termetűek közé tartozik a dankasirály, akkora lehet, mint egy varjú. Hófehér a begye és a hasa, a háta pedig, mintha egy szép halványszürke kabátkát panyókára vetett volna. Hogy ne legyen unalmas, az egészet lezárja a farktollak és a szárnyvégek feketéje. A fiatalabb egyedek feje is inkább fehér, amelyet karakteressé tesz egy fekete fül-folt. Az idősebb, nászruhás példányok ezzel szemben mintha beledugták volna a fejüket egy vödör barna festékbe, csak a szemük környékét kihagyva. Csőrük és lábuk sötét-piros, a csőre, mint a sirályoknál általában, lekonyuló. Nagy csak remek úszó, de kiválóan is repül.

Tovább a teljes bejegyzéshez
852 Hits
0 hozzászólás

Csodavárásunk terméke, marketingfogás, vagy valóban rendkívül egészségesek? Néhány gondolat a szuperélelmiszerekről

Nem árt tisztázni, hogy miről is írok. A fiamnak a szuperélelmiszer egyértelműen a hamburger sült krumplival, valamint a négysajtos pizza. Az egyik kolléganőmnek, aki a ketogén diéta híve, szuperkaja például a pacal, másik munkatársam viszont paleózik, ő a minden-mentes-diólisztes-mogyorós sütire esküszik. Nos, nem ezekről lesz szó.

Szuperélelmiszereknek a közmegegyezés szerint azokat az alapanyagokat nevezzük, amelyek kiemelkedően gazdagok szervezetünk kiegyensúlyozott működéséhez nélkülözhetetlen vitaminokban, ásványi anyagokban, antioxidánsokban, nagy mennyiségben tartalmaznak rostokat és magas a tápértékük. Szerintem mindannyian fel tudunk sorolni néhányat.

Kezdjük az egyszerűbbekkel, amelyek részét képezik sok ember napi táplálkozásának.

A tojásnak magas a fehérjetartalma, és van benne két fontos antioxidáns, melyek – és ez nekem bizony újdonság volt – kifejezetten segítenek abban, hogy szemünk egészséges maradjon.

A hüvelyesekről már egy korábbi blogbejegyzésemben is leírtam, mennyire értékes tápanyagforrások. Talán manapság nem becsüljük meg őket annyira, mint érdemelnék. Nem igazán divatosak. Pedig gazdagok B-vitaminokban, sok ásványi anyagot, fehérjét és rostot tartalmaznak. A rostfogyasztás fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Sok bélbetegség elkerülhető lenne, ha erre mindenki odafigyelne már kicsi kortól kezdve. A rostban gazdag táplálkozás csökkenti a vastagbélrák kialakulásának a kockázatát.

A hüvelyesek mellett a zöldségek és a gyümölcsök, valamint a teljes kiőrlésű gabonák és magvak tartalmaznak nagy mennyiségben rostot. Az ajánlott mennyiség naponta 25-30 gramm. Miért jó a rost? Mert csökkenti a koleszterinszintet, lassítja a tápanyagok energiatartalmának felszívódását, elősegíti, hogy a cukorháztatásunk egészségesebben működjön. Aki sok rostot fogyaszt, kicsivel többet tesz azért, hogy ne alakuljon ki nála 2-es típusú cukorbetegség, mint az, aki erre nem fordít gondot. Sőt! Mivel a rostban gazdag táplálék valamennyire gátolja a plakkok kialakulását, még az érelmeszesedés folyamatát is lassítja. Igaz, egyre inkább divatba jönnek a magas rosttartalmú pékáruk, de a nagy többség még mindig fehér lisztből készült kenyeret vagy péksüteményt fogyaszt, ilyen édességet, kekszeket, sütiket, tortákat eszik. Sokan két okból nem kérnek teljes kiőrlésű pékárut: részben mert drága, részben pedig nem azt az ízélményt nyújtja, amit gyerekkorukban megszoktak. Ezen segít várhatóan 4-5 éven belül egy tudományos újdonság. Egy nemzetközi kutatócsoport megtalálta azt a módszert, amivel a normál fehér lisztből készült kenyér rosttartalmát meg tudják majd duplázni, így az íz és állag megtartása mellett „kétszer egészségesebb” lesz majd a hagyományos kenyér. Ám én drukkolok, hogy addig azért mind többen ismerjék meg, és fedezzék fel maguknak a rostban gazdagabb verziók ízét. Például apróság, de ha nagy ritkán pizzát eszem, biztosan teljes kiőrlésűt választok, szerencsére már nagyon sok jó pizzériában lehet ilyen alternatívát találni.

Nem hiányozhatnak a sötét leveles zöldségek sem a szuperélelmiszerek listájáról: a gyönyörű kelkáposzta, a mókás brokkoli, a megosztó spenót, az újszerű fodros kel, a hagyományos saláta vagy a trendi rukkola. Miért? A gyerekek és a húsimádók nyilván azt mondanák, azért, hogy bosszantsuk őket. Van persze ennél józanabb és tényszerűbb magyarázat: turbó vitamin és nyomelemraktárak – folsav, cink, kalcium, vas, magnézium van bennük például. Az utóbbi manapság igazi sláger lett, a magnézium a csodaszer a fáradtságra, kimerültségre. Nos, aki rendszeresen gondoskodik, hogy legyenek ilyen zöldek a tányérján, biztosan nem kell, hogy különféle magnéziumos táplálékkiegészítőkre költsön.

Szuperélelmiszerek a bogyós gyümölcsök, mert sok antioxidánst tartalmaznak, ezek abban segítenek szervezetünknek, hogy elbontsák a szabad gyököket. Hogy miért is van erre szükség? Nos, a szabad gyökök egy összetett folyamatban hozzájárulnak egészségügyi problémák, például az érrendszeri és daganatos betegségek kialakulásához. Ha valaki nem szerei a bogyós gyümölcsöket, igyon sok, antioxidánsban szintén gazdag zöld teát.

Szuperélelmiszer a joghurt és a kefir, az olívaolaj, vagy a fűszerek közül a fokhagyma, a gyömbér, a kurkuma. Ki ne hagyjam nagy kedvencemet, a csokoládét. Persze csak a magas kakaó tartalmú, keserű csokoládé egészséges, és nem például a Mars csokit.

Az eddig említett szuperélelmiszerek, ha nem is kerülnek minden nap az asztalunkra, de jelentős részük könnyen hozzáférhető, és nem is a legdrágábbak. Tehát a tudatos táplálkozás nem pusztán anyagi kérdés! Vannak persze azok a szuperélelmiszerek, amelyeket nem lehet minden sarki boltban megvenni. Ilyen például a búzafű, az acai bogyó vagy a spirulina alga.

Ám szerintem kezdjük azzal, ami elérhető!

Tovább a teljes bejegyzéshez
2836 Hits
0 hozzászólás

Hazánkban ezt a madarat ismeri mindenki, lakjon bár falun, vagy Budapesten

A 60-as évek végén készült A veréb is madár című, Hintsch György filmet vélhetően már azok sem látták, akik akkoriban születtek, ám biztosan ők is ismerik ezt a mondást. A szókapcsolat jól jellemzi, hogy ellentmondásos a viszonyunk ezzel a madarunkkal. Kedveljük, mert apró, törékeny, mindössze kb. 16 centiméteres, alig 3 dekás, mókás jószág, számtalan irodalmi mű, vers szereplője. Tandori Dezsőről talán még az is tudja, hogy nagy barátja volt a verebeknek, aki művészetében nem annyira járatos. Viszont a verebek sokszor terhünkre vannak, mert nagy tömegben kellemetlen jelenség, különösen városi környezetben.

Ha közvélemény-kutatást tartanék, hogy melyik jelző illik leginkább rá, szerintem toronymagasan a pimasz nyerne. Igen, talán jó ez a jelző, bár e tulajdonsága inkább csak következménye annak, hogy a falánk jószágok, és a városban teljesen hozzászoktak az ember jelenlétéhez. Tehát, akár a sirályok, megszereznek minden lehetséges, leeső falatot.

Egy európai nagyvárosban történt velem, hogy tavasszal, a kellemes melegben kint reggeliztünk egy étterem teraszán. Arra lettem figyelmes, hogy a mellettünk lévő, még le nem szedett asztalra odarepül egy veréb, és próbálja megszerezni a vele egy méretű, ott hagyott süteményt. Közben pedig, mint a fotón is látható, a párja őrködik.

Azt tudják, hogy hányat lép egy veréb egy évben? Igen, persze, hogy tudják, mert ezt a találós kérdést ismeri mindenki! Csak az egészen kicsiket lehet vele beugratni. Hiszen mindenki tudja, hogy a verebek nem sétálnak, hanem ugrálnak, és ez a bohókás-játékos mozgás is segít abban, hogy minden esetleges kellemetlenkedésük ellenére is kedveljük őket.

Mert ugye kedveljük?! Remélem, mert rá is szolgál! Kedvessége mellett rovarpusztításával ugyanis hasznos is.

A házi veréb (Passer domesticus) az egyik leggyakoribb madarunk, sőt, egyike a leginkább elterjedt madaraknak a világon, köszönhetően annak, hogy több kontinensen tudatosan betelepítették, ott pedig igen hatékonyan elterjedt. A Közel-Keletről származik, onnan indult világhódító pályafutása. Talán egyedül északon, a tundrán nem találkozunk vele. Szívósságára jellemző, dokumentumok vallanak erről, hogy Angliában verebek fészkeltek egy szénbányában, több mint 500 méterrel a felszín alatt.

Az állomány európai csökkenése nem ma kezdődött, ezzel párhuzamosan mára látványosan megfogyatkozott Budapesten is a verébpopuláció. Talán sokan emlékeznek még arra, amikor az Oktogon, vagy a Vörösmarty tér fái alatt áthaladni azzal a jelentős kockázattal járt, hogy a sétálók fejére vagy a ruhájára pottyantanak az ott hemzsegő verebek. És persze folyamatos volt a csivitelésük is, különösen reggelente és estefelé.

A csökkenés oka, mint sok más madár esetében, hogy az intenzív, egyre fejlettebb termény-betakarítás miatt kevesebb a számukra elérhető táplálék, a fokozott vegyszerhasználat következtében pedig sok egyed elpusztul.

A házi veréb világhódító sikertörténetének egyik oka, hogy évente kétszer-háromszor költ. Megtehetik, hiszen a fiókák tempósan fejlődnek. Két hét alatt kikelnek a kicsik, és alig több mint két héttel később már ki is repülnek, megkezdik önálló életüket.

Hozzájárulhatott a verebek sikeréhez, hogy nem finnyásak és képesek alkalmazkodni. A fiatalabb példányok főként rovarokkal táplálkoznak, az idősebbek inkább növényű eredetű táplálékot fogyasztanak, fű- és gabonafélék magvait.

Hogy néz ki egy házi veréb? Ezt most nem részletezem, mert szerintem nincs olyan felnőtt vagy gyermek, aki ne látott volna verebet, akik nem annyira sokfélék, mint a tehenek. Elegendő tehát csak egyig számolnunk: a tojók és a fiatal egyedek halványbarnák-szürkék, míg a hímek tollazata élénkebb barna, fekete és fehér mintázattal.

Arról viszont szerintem nem mindenki hallott, hogy a verebek párzási és együttélési szokásai igen különösek. A hímek gondosan készülődnek a párzási időszakra, fészket építenek, hívójeleket hallatnak. Eljárják ők is nőbűvölő násztáncukat. Ennek részeként a nőstény közelében elernyesztik, majd kitárják szárnyukat, széttárják farktollaikat, mutogatják a begyüket és büszkén felszegik fejüket.

Mit felel erre a nő? Nos, nem olvad el a gyönyörűségtől azonnal, nem adja könnyen magát. Sőt! Megtámadja a hímet, az pedig visszatámad, megkergeti s nőstényt, sőt több hím veréb támogatja ebben a nászra készülőket, részt vesznek a násztáncos-kergetőzős bemutatóban.

Ez is része annak, hogy a veréb társas lény. Szeret a többiekkel együtt enni, aludni, porban fürdeni, s a párzásra készülés is igazi társasági esemény náluk.

A házi veréb monogám, kis megszorításokkal. A nőstények ugyanis olykor félrelépnek. A hím verebeknek ezért igyekezniük kell, hogy ne csalják meg őket. Ám a hímeket sem kell félteni! Sokszor több partnerük is van, és tart ez mindaddig, míg a párjuk agresszív fellépéssel nem vet ennek véget. A verebeknél is létezik „házibarát”. Sok veréb nem talál párt, ezért nincs saját fészke, viszont beállnak segítőnek más párok mellé. Ha pedig elhullik a tojó, azonnal átveszik a helyét.

A verébfészek gömb alakú, fűszálakból és szénából építik fel és kibélelik tollakkal, a helye pedig általában épületek különböző üregei, esetleg egy fa odva, vagy akár egy gólyafészkek. Egy fészekalj általában négy-öt tojásból áll, a tojások színe fehér, vagy kékes-, zöldesfehér, barna, vagy szürke pöttyökkel. A tojásokon főleg a tojó költ, a kikelt fiókákat viszont mindkét szülő eteti.

A veréb nem vándormadár, sőt a legtöbbjük nem mozdul el nagyobb távolságokra élete során, kitart az otthona közelében.

 

Tovább a teljes bejegyzéshez
1972 Hits
0 hozzászólás

A neve hűvös, de a meleget kedveli – mi az?

„Az esti ablak csupa jégvirág.” (Radnóti Miklós: Este a hegyek között)

Írhatnék akár az idézetben szereplő jégvirágról, amelyik manapság, a jól szigetelő ablakok korában, egyre ritkább jelenség. Nem, egy valódi, élő növényről lesz most szó. A nevéről egy olyan virágra asszociálhatnánk, amelyik, akár a hóvirág, a hideggel dacolva telente nyílik. Ám a jégvirág (Euphorbia marginata), csak látványában emlékeztet a télre. Felső, hófehér levelei, mint kis jégszilánkok veszik körül az apró virágokat. Erről a leginkább jégkására emlékeztető levélketengerről kapta magyar nevét. Más nyelveken is a hideg ihlette meg névadóit, tükörfordításban „hó a hegyen” a neve. Ez is találó, hiszen a fehér levelek csak a bokorszerű növény ágainak csúcsán jelennek meg.

Nos, mikor is nyíljon egy ilyen jeges nevű növény, ha nem nyáron, jelezve, hogy a világ nem fekete-fehér és a botanikusoknak is van humoruk.

A jégvirág egy Észak-Amerikából származó dísznövény, bár ránézésre és tulajdonságai alapján akár gyomnövény is lehetne. Nevezik hívatlan vendégnek is, ha ugyanis egyszer elültettük, és ott jól érzi magát, önmaga gondoskodik arról, hogy többé akkor se tűnjön el, ha megfeledkeznénk az újravetésről.

A kutyatejfélék családjába tartozik, tehát tejnedvet tartalmaz, ami sajnos mérgező, ezért óvatosnak kell lennünk, ha úgy döntünk, hogy kertünk egyik díszének szánjuk.

A növény szárai dúsan levelesek, a legalsók zöldek, a feljebb lévők, ahogy már írtam is, fehérrel mintázottak. A nyár során tempósan 60-80 cm magasra nő. Igénytelen egynyári növény, még sziklakertbe is ültethető. Elvan tehát a soványabb földen és jól bírja a tűző napot még akkor is, ha nem kap túl sok nedvességet. Nem csak, hogy szereti a napot, ha igazán szép növényt szeretnénk, minél több fehér fellevéllel, akkor semmiképpen ne ültessük árnyékba! Bár szívós és igen életképes, az átültetést mégsem szereti.

Az interneten számos hasznos tanácsot lehet arról olvasni, hogy pontosan hova érdemes ültetni, milyen módon kell magról vetni vagy palántázni. Nem csak kerti dísznek jó, egy-egy csokorba szép zöldet helyettesítő lehet, kiemeli a virágok színét.

A jégvirág családja igen változatos, például ide tartozik népszerű téli dísznövényünk, a mikulásvirág (Euphorbia pulcherrima). Ez az adventi és karácsonyi időszakban népszerű dísznövény abban is igen eltér szerény rokonától, hogy rendkívül érzékeny. Nem bírja a hideget, és a túlöntözést, de a szárazságot sem, valamit igényli a párás levegőt. Nekem például sosem volt vele szerencsém, azt pedig csak olvastam eddig, hogy újra lehet virágoztatni. Örömmel venném, ha az, akinek ez már valaha sikerült, megosztaná velünk a tapasztalatait.

A sok családtag közül a háromélű kutyatejet (Euphorbia trigona) is kedvelem, mert szerintem igen impozáns növény, bár meglehetősen szúrós. A háromélű kutyatej is gyorsan nő, ha jól érzi magát, akár két méter magas oszlopokat növeszt. Viszonylag igénytelen, bár télen szereti a hűvösebb környezetet, ekkor kevesebb a vízigénye is. Nyárok kitehetjük a szabadba is.

Tovább a teljes bejegyzéshez
2071 Hits
0 hozzászólás

Egy példaértékű vizes élőhely

Egy kedves ismerősömmel beszélgettünk nemrég arról, mi is az a vizes élőhely. Hogyan lett ez téma köztünk így télvíz idején? Ahogy az lenni szokott, egy beszélgetés asszociációs láncában bukkant fel. Barátom tavaly ugyanis sok-sok év tervezgetés után végre ellátogatott a Tatai Vadlúd Sokadalomba. Elmesélte, milyen kellemes élmény volt ez számára, én pedig hozzátettem, hogy a tatai Öreg-tó a ludaknak köszönhetően lett vizes élőhelyként 1989 óta Ramsari terület.

Normal 0 21 false false false EN-GB X-NONE X-NONE

Fotó: Nyári lúd – Csonka Péter

„Tudod” – nevette el magát –, „nekem viszont a gyerekkorom jut erről eszembe, amikor néha a Balatonnál nyaraltam. Egy-egy nagy vihar után boldogan figyeltem a nehezen kiszáradó pocsolyákat, és bámultam a benne hamar kialakult életet. Számomra ez volt a vizes élőhely, meg az út mellett a vízelvezető árok.”

Hát, „Ramsari-értelemben” ezek bizony nem vizes élőhelyek. A téma nekem azonban éppen kapóra jött, mert közeleg a vizes élőhelyek napja, ez az évfordulója a Ramsari Egyezménynek, amelyet 1971. február 2-án az iráni Ramsar városában fogadtak el.

Ma már szinte naponta téma a klímaváltozás a médiában, a környezetvédő civil szervezetek online felületein és természetesen az európai és világpolitikában. A klímaproblémát nem ma kezdte el érzékelni az emberiség. Az már több évtizeddel ezelőtt egyértelműen látszott, hogy a fokozódó emberi beavatkozás következtében csökken a vizes élőhelyek száma és felülete, és ha ez ügyben nem születik nemzetközi összefogás, akkor visszafordíthatatlanul pusztulni fognak vízi madaraink. 18 ország volt a kezdeményező, az egyezményhez az elmúlt közel öt évtized alatt több mint 150 ország csatlakozott. Belépni a programba viszonylag egyszerű: már egy, a feltételeknek megfelelő vizes élőhely elegendő hozzá. A jelentkezőnek vállalnia kell, hogy felelősséget vállal az adott élőhely védelméért, köteles tehát az adott területet természetvédelmi oltalom alá helyezni, és biztosítania kell az adott ökoszisztéma fenntarthatóságát. A hosszú távú stratégia mellett évente végrehajtási tervet is kell készíteni.

Nagyon sokféle vizes terület kerülhet fel a Ramsari listára, ám bizonyos kritériumoknak meg kell felelni. A vizes élőhely lehet természetes vagy mesterséges, állandó vagy időszakos (például időszakosan kiszáradó szikes tavak), sós vagy édesvizű, a lényeg, hogy őshonos vagy veszélyeztetett élőlényeknek nyújtson élőhelyet, menedéket. Ramsari terület besorolást nyerhet az a terület is, ahol 20 ezernél több, akár többféle vízimadár él, esetleg egy vízimadár faj egy százalékát tartja el az élőhely. Tengervíz is felkerülhet a listára, ha a víz mélysége apálykor nem haladja meg a hat métert. Ennek megfelelően öt nagy csoportba sorolják a területeket: tengeri élőhelyek (tengerparti lagúnák, sziklás partok és korallszirtek); deltákhoz kapcsolódó élőhelyek (köztük a mangrove mocsarak), tavi, folyó menti, valamint mocsári élőhelyek. Jelenleg több mint 1200 terület, összesen mintegy 100 millió négyzetkilométer tartozik az egyezmény hatálya alá.

Hazánk már 1979-ben csatlakozott az egyezményhez, jelenleg csaknem 30 területtel szerepelünk a listán. Ezeket itt most nem sorolom fel, remélem, aki olvassa ezt a bejegyzést, utánanéz, milyen hazai értékek szerepelnek a nemzetközi listán. Ahogy már említettem, ott van köztük az Öreg-tó is. 2006 óta a terület Tatai-tavak néven szerepel, mert felkerült a listára három közeli tó, tórendszer is.

Az Öreg-tó és környéke vonuló és telelő vízimadarai miatt jelentős. Arról akár már a Sokadalom látogatói is beszámolhatnak, hogy itt bizony évente nem csak húszezer vadlúd pihen meg vonulásában, vagy telel át, ha enyhe az időjárás. Volt olyan év, amikor 40-50 ezer lúd is itt időzött egyszerre.

2019-ben az Öreg-tavon és környékén novemberben több mint harmincezer ludat számláltak, 24 ezer lúd a városban éjszakázott, 6200 a Ferencmajori-halastavakon. (Forrás: vadludsokaladom.hu). A madármegfigyelők különösen örülhettek, mert a rendszeresen ideérkező vetési lúd, nagy lilik vagy nyári lúd mellett szinte valamennyi ritka faj is jelen volt a tavon.

Mára harmonikusnak mondható a tavat használók között az együttműködés, sokszor persze nem volt egyszerű megegyezésre jutni. Más az érdeke a halászatnak, vagy akár a turizmusban érdekelteknek. Ha voltak korábban nézetletérések, ezek mára elcsitultak és a városban élők megszokták, megszerették a ludakat. Erre talán jó bizonyíték, hogy Tata az első város, ahol 2018 októbere óta a város jelentős részén tilos a tűzijátékok használata november 1 és február 28 között.

Sok tatai kifejezetten örül a ludaknak, és talán mindenki büszke, hogy Európában egyedülálló jelenségnek ad otthont a város. Jó példát nyújtanak mindenkinek, hogyan lehet felelősen gondoskodni egy vizes élőhelyről.

Normal 0 21 false false false EN-GB X-NONE X-NONE

Egy kedves ismerősömmel beszélgettünk nemrég arról, mi is az a vizes élőhely. Hogyan lett ez téma köztünk így télvíz idején? Ahogy az lenni szokott, egy beszélgetés asszociációs láncában bukkant fel. Barátom tavaly ugyanis sok-sok év tervezgetés után végre ellátogatott a Tatai Vadlúd Sokadalomba. Elmesélte, milyen kellemes élmény volt ez számára, én pedig hozzátettem, hogy a tatai Öreg-tó a ludaknak köszönhetően lett vizes élőhelyként 1989 óta Ramsari terület.

„Tudod” – nevette el magát –, „nekem viszont a gyerekkorom jut erről eszembe, amikor néha a Balatonnál nyaraltam. Egy-egy nagy vihar után boldogan figyeltem a nehezen kiszáradó pocsolyákat, és bámultam a benne hamar kialakult életet. Számomra ez volt a vizes élőhely, meg az út mellett a vízelvezető árok.”

Hát, „Ramsari-értelemben” ezek bizony nem vizes élőhelyek. A téma nekem azonban éppen kapóra jött, mert közeleg a vizes élőhelyek napja, ez az évfordulója a Ramsari Egyezménynek, amelyet 1971. február 2-án az iráni Ramsar városában fogadtak el.

Ma már szinte naponta téma a klímaváltozás a médiában, a környezetvédő civil szervezetek online felületein és természetesen az európai és világpolitikában. A klímaproblémát nem ma kezdte el érzékelni az emberiség. Az már több évtizeddel ezelőtt egyértelműen látszott, hogy a fokozódó emberi beavatkozás következtében csökken a vizes élőhelyek száma és felülete, és ha ez ügyben nem születik nemzetközi összefogás, akkor visszafordíthatatlanul pusztulni fognak vízi madaraink. 18 ország volt a kezdeményező, az egyezményhez az elmúlt közel öt évtized alatt több mint 150 ország csatlakozott. Belépni a programba viszonylag egyszerű: már egy, a feltételeknek megfelelő vizes élőhely elegendő hozzá. A jelentkezőnek vállalnia kell, hogy felelősséget vállal az adott élőhely védelméért, köteles tehát az adott területet természetvédelmi oltalom alá helyezni, és biztosítania kell az adott ökoszisztéma fenntarthatóságát. A hosszú távú stratégia mellett évente végrehajtási tervet is kell készíteni.

Nagyon sokféle vizes terület kerülhet fel a Ramsari listára, ám bizonyos kritériumoknak meg kell felelni. A vizes élőhely lehet természetes vagy mesterséges, állandó vagy időszakos (például időszakosan kiszáradó szikes tavak), sós vagy édesvizű, a lényeg, hogy őshonos vagy veszélyeztetett élőlényeknek nyújtson élőhelyet, menedéket. Ramsari terület besorolást nyerhet az a terület is, ahol 20 ezernél több, akár többféle vízimadár él, esetleg egy vízimadár faj egy százalékát tartja el az élőhely. Tengervíz is felkerülhet a listára, ha a víz mélysége apálykor nem haladja meg a hat métert. Ennek megfelelően öt nagy csoportba sorolják a területeket: tengeri élőhelyek (tengerparti lagúnák, sziklás partok és korallszirtek); deltákhoz kapcsolódó élőhelyek (köztük a mangrove mocsarak), tavi, folyó menti, valamint mocsári élőhelyek. Jelenleg több mint 1200 terület, összesen mintegy 100 millió négyzetkilométer tartozik az egyezmény hatálya alá.

Hazánk már 1979-ben csatlakozott az egyezményhez, jelenleg csaknem 30 területtel szerepelünk a listán. Ezeket itt most nem sorolom fel, remélem, aki olvassa ezt a bejegyzést, utánanéz, milyen hazai értékek szerepelnek a nemzetközi listán. Ahogy már említettem, ott van köztük az Öreg-tó is. 2006 óta a terület Tatai-tavak néven szerepel, mert felkerült a listára három közeli tó, tórendszer is.

Az Öreg-tó és környéke vonuló és telelő vízimadarai miatt jelentős. Arról akár már a Sokadalom látogatói is beszámolhatnak, hogy itt bizony évente nem csak húszezer vadlúd pihen meg vonulásában, vagy telel át, ha enyhe az időjárás. Volt olyan év, amikor 40-50 ezer lúd is itt időzött egyszerre.

2019-ben az Öreg-tavon és környékén novemberben több mint harmincezer ludat számláltak, 24 ezer lúd a városban éjszakázott, 6200 a Ferencmajori-halastavakon. (Forrás: vadludsokaladom.hu). A madármegfigyelők különösen örülhettek, mert a rendszeresen ideérkező vetési lúd, nagy lilik vagy nyári lúd mellett szinte valamennyi ritka faj is jelen volt a tavon.

Mára harmonikusnak mondható a tavat használók között az együttműködés, sokszor persze nem volt egyszerű megegyezésre jutni. Más az érdeke a halászatnak, vagy akár a turizmusban érdekelteknek. Ha voltak korábban nézetletérések, ezek mára elcsitultak és a városban élők megszokták, megszerették a ludakat. Erre talán jó bizonyíték, hogy Tata az első város, ahol 2018 októbere óta a város jelentős részén tilos a tűzijátékok használata november 1 és február 28 között.

Sok tatai kifejezetten örül a ludaknak, és talán mindenki büszke, hogy Európában egyedülálló jelenségnek ad otthont a város. Jó példát nyújtanak mindenkinek, hogyan lehet felelősen gondoskodni egy vizes élőhelyről.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1098 Hits
0 hozzászólás

A zergéknél is magasabban él egy szép és hazánkban ritka madár

Magyar neve, hajnal- vagy hajnalpírmadár, tollazatának színére utal. A fehér-szürke tollak közül, mint a hirtelen szétáradó hajnali fények, úgy ragyog ki a válltollak, szárnyfedők és az elsőrendű evezők nagy részének pompás tűzpirosa. Pillangóra emlékeztető, érdekes röptének köszönhetően nevezik még lepke- és pillangómadárnak is. Sokatmondó a latin (Tichodroma muraria, amiben fellelhető a latin murarius „fali”, a görög teikhos „fal” és a dromos „futó” szó), az angol (wallcreeper), vagy a német (Mauerläufer) elnevezése, amely az életmódjáról, elterjedési területéről árulkodik. Falfutó, falmászó, tehát egy madár, amelyik játszi könnyedséggel kapaszkodik meg és halad a sziklafalakon. Szüksége is van erre a képességre, hiszen élete nagy részét magas hegységekben tölti. Megközelíthetetlen bércek, sziklaormok lakója, megtalálható Európában és Ázsiában egyaránt egészen a hóhatárig, szédítő magasságokban is.

Szerencsések a magyar madárrajongók, mert évről évre hazánkban is felbukkan télen néhány példány, általában október és március között. Rövidtávú vonuló, a telet a költőhelyéhez képest alacsonyabb tengerszint feletti magasságokban tölti, de nem utazik messzire, szemben például a vadludakkal vagy a gólyákkal. A hazánkban előforduló példányokról azt tartják, hogy az Alpokban költenek. Azok pillanthatják csak meg, akik tudatosan keresik, vagy éppen jókor vannak jó helyen. Például a Pannonhalmi Apátság vagy az Esztergomi Bazilika épületének oldalában többször megfigyelték már. Látták példányait a Bakonyban bányafalakon, várromokon, épületek falán.

A hajnalmadár tehát a magas hegyek költőfaja, tengerszint szerint 1000 méter feletti (van, hogy 3000 – ez Európában jellemző, vagy 5000 méter magasságban – Ázsiában), függőleges sziklafalakon bukkanhat rá fészkére az, aki képes megközelíteni. Szinte bármilyen magasságban emelkedő sziklafalon megtalálható, ám bizonyos szempontból válogatós. Csak olyan sziklát választ, amelyet a nap egy részében melegítenek a napsugarak és a közelében található forrás vagy vízesés. A nagyon szeles helyeket is kerüli. Leginkább a mészkősziklákat részesíti előnyben, de gneisz, vagy pala anyagú sziklákon is megél.

A hajnalmadár mérete 16-18 centi, kecses alkatú. A tollazata nagy része szürkés színű, olyannyira, hogy amikor gubbaszt, leginkább egy egérre emlékeztet. Lába apró, arányaiban nagy karmokkal, lehetővé téve, hogy biztonsággal kapaszkodjon és szinte rátapadjon, rásimuljon a meredek sziklákra. A két nem külsőre csaknem egyforma, azzal a különbséggel, hogy a tojó torka szürke, míg a hímé fekete, a tojó begye halványszürke, majdnem fehér, míg párja feketébe hajló sötétszürke dolmányt hord. Hangja nem túl erős, négy-öt halvány sípolásból áll egy strófa, a záró hang kicsit mélyebb a többinél.

A hajnalmadárral kapcsolatban számomra érdekesség, hogy a rendszertani besorolása nem egyértelmű. Az nem kétséges, hogy a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe tartozik, ám ezen belül megoszlanak a vélemények, hogy a csuszkafélék (Sittidae) vagy a fakúszok (Certhiidae) családjába sorolható-e, mert mindkettő jellegzetességét magán viseli. A legújabb megfigyelések szerint két, nem karakteresen különböző alfaja van kialakulóban.

Az azonban egyértelmű, hogy mivel táplálkoznak: leginkább rovarokkal, csigákkal, pókokkal, legyekkel. A hegyes, fekete, vékony, lefelé ívelő csőrével a keskeny résekből is kikotorja áldozatát, amelyek a sziklafal réseiben keresnek téli menedéket. Mókás és feltűnő táplálékkeresés közben: ide-oda mászik-repül, szárnyával csapkodva (innen a pillangó-hatás). Az állandó szárnymozgatás arra szolgál, hogy felzavarja nyugalmi helyzetükből a később táplálékul szolgáló rovarokat. Miközben élelmet keres, felforgatja, elkotorja a kisebb köveket, kavicsokat és más akadályokat. A kisebb rovarokat hegyes nyelvével felszúrja és behúzza a torkába. A nagyobbakat feltrancsírozza és csak utána nyeli le.

Szívesen iszik csőrét kitátva, hagyja, hogy felülről a torkába hulljanak a vízcseppek.

Fészkét mohából, gyökérdarabokból, valamint fűszálakból építi és szőrrel, tollakkal, finomabb mohaszálakkal béleli ki. Nagyon gondos fészeképítő, a fészket egy legalább fél méter mély hasadék utolsó harmadában rendezi be többnyire. A tojó viszi a főszerepet a munkálatokban, a hím csak besegít. Az alapos építkezés sokáig is tart, legalább 10-20 napot vesz igénybe.

4-5, fehér alapon piros-fekete pettyezett tojást rak, a pettyek a tojás szélesebb csúcsánál helyezkednek el. A tojó melegíti a költési időszakban a tojásokat, de a fiókákat társával közösen etetik.

Területvédő, csak a fajtaidegen madarakat tűri meg a maga közelében. A fajtársakkal a területért repülés közben a levegőben ádáz harcot vív, amely sokszor komoly sérülésekkel ér véget.

A madarak a dolgos hétköznapokban reggel korán elhagyják fészküket és csak este térnek vissza oda, a téli időszakban ez a fészken kívül töltött idő lerövidül. Az aktivitásba a madarak gyakran iktatnak be nyugalmi és tisztálkodó szakaszokat, ezek azonban rövidek. Szeretnek napfürdőzni, eközben vagy „hasra fekszenek” és kitárják a szárny és farktollazatukat, vagy ülő helyzetben a torkukat, begyüket és hasukat tárják a nap felé. Ilyenkor hátra hajtják fejüket, és a farktollaikra támaszkodnak. Imádnak por- és vízfürdőzni, a hajnalmadarak szeretik a tisztaságot, sőt, ez igen fontos számukra.

Az európai populáció többsége Spanyolországban, Franciaországban és Olaszországban él, sok költőpár található Törökországban is. Európában összesen mintegy 100.000 hajnalmadár költőpár él. Leginkább a növekvő turizmus fenyegeti életterületüket, mivel egyre népszerűbb a kirándulás és a sziklamászás, és így mind többen eljutnak az eddig még érintetlen régiókba.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1479 Hits
1 hozzászólás

Síelni jó, ám még jobb, ha a fenntarthatóságára is figyelünk

Mára a síelés is a tömegturizmus része, telente tömegek indulnak el, hogy hódoljanak ennek a nálunk, Magyarországon sajnos csak korlátozottan űzhető sportszenvedélyüknek. Belegondoltak már, mekkora kárt okozunk ezzel a természetnek? Magam is síelek, és eszem ágában sincs lemondani róla, valamint senkit nem szeretnék lebeszélni erről a nagyszerű élményről. Sőt! Minél többen síelnek, annál jobb szolgáltatást nyújtanak a síparadicsomok, de az is igaz, ha érzékelik, hogy egyre többeknek fontos, hogy a természet érdekeit is figyelembe vegyék, ehhez is gyorsan alkalmazkodni fognak, és ez szerintem mindenkinek előnyére lesz.

Már a helyszínválasztással és az odautazással is sokat tehetünk környezetünkért. Itt is igaz, hogy a helyi, a minél közelebbi jobb, mint ha mondjuk a trópusok hófödte hegycsúcsaira utaznánk síelni. Esetünkben, mivel a magyar pályák száma korlátozott és üzemelési időszaka sem túl hosszú, leginkább a szomszédos országok ajánlhatók. Igen széles kínálatot találunk mind árban, mind szolgáltatásban.

Miért jó közelre utazni? Azon túl, hogy így a saját idegrendszerünket is óvjuk, valamint nem fárasztjuk le magunkat síelésünk első és utolsó napján, vannak más érvek is. Például, hogy nem kell repülőre ülnünk. Talán már mindenki olvasott egy-két írást arról, milyen jelentős mértékben szennyezi a légiközlekedés Földünk légkörét. Az osztrák környezetvédelmi hivatal jelentése szerint a légiforgalom utaskilométerenként 451 gramm szén-dioxidot bocsát ki, kétszeresét annak, amit a dízeles és benzines autók eregetnek a levegőbe. Ennél még látványosabb az összehasonlítás a vasúttal, mert ott harmincszoros a szorzó. (Forrás: napi.hu – 2018. december) Ebből azonnal következik, hogy ha európai síterepet választunk, lehetőség szerint utazzunk vonattal vagy autóbusszal, esetleg autóval, de semmiképpen ne repülővel!

Ez talán nem olyan nehezen teljesíthető, hiszen a magyarok által leginkább kedvelt osztrák és szlovák sípályák autóval kényelmesen elérhető távolságban vannak, és ha többen utazunk, nem csak kényelmes, de költséghatékony is így az út. Jó hír, hogy GKI Digital és a Bónusz Brigád tavaly év eleji kutatása szerint sokan az autóbuszos utazást választják. (Forrás: origo.hu – 2019. február)

Az sem mindegy, hogy helyben a szállásunktól a sípályáig mivel közlekedünk, amennyiben nem pályaszállást választottunk. Érdemes a helyi síüzleteknél és -kölcsönzőknél, valamint a szállodában érdeklődni, mert sok bolt és szállásadó szervez ingajáratokat a pályákhoz!

Aki szeret síelni, nem szívesen mondana le szenvedélyéről akkor sem, ha az adott évben a környező országokban nincs elegendő és megfelelő minőségű természetes hó. Egy jó színvonalas, forgalmas sípályához kb. 30 centiméter vastag hóra van szükség. Márpedig olvashatjuk, hogy a klímaváltozás következtében ez egyre ritkábban és egyre kevesebb helyen teljesül. Nem lehet senki szemére vetni, hogy ilyenkor szívesen megy olyan helyre, ahol műhóval feljavított pályákra számíthat. Nem árt azonban tudni, hogy a hóágyúk és a hókotrók, -terítőgépek jellemzően nem növénybarát berendezések. Igen, tudnunk kell, hogy ezek mind-mind pusztítják a természetes növényzetet, és lassan, de biztosan átalakítják a sípályák környékét.

Mit gondolnak, a műhó károsítja a környezetet? Mit tippelnek? Hogy ugyan, az csak vízből van, tavasszal elolvad. Nos, ez nem ilyen egyszerű. Ugyanis nem csak vízből, de hozzáadott más kémiai anyagok elegyéből áll a műhó. De ha „csak” víz lenne, sem lenne környezetbarát. Részben azért, mert luxusra használnak sokszor ivóvízminőségű vizet, ami ma, amikor sokaknak gond, hogy természetes, jó minőségű vízhez jussanak, eleve rossz szájízt okoz. Olvastam olyan becslésekről, amelyek szerint az Alpok sípályáin annyi vizet használnak fel hóágyúzásra, amennyi másfél millió ember teljes éves vízfogyasztására elegendő lenne. Számomra ez ijesztő!

Gondot jelent a hóágyúzás feltételeinek kialakítása is. Belegondoltak valaha, hogy ehhez víztározókat kell építeni a hegyoldalba, csővezetékeket kell kialakítani, elektromos kábeleket kihúzni, szivattyúkat működtetni. Ez mind-mind pusztítja a természetet!

A hóágyúval behavazott pályákon később tavaszodik, mert a műhó jóval később olvad fel. Így az ilyen pályák alatti növényzet később indul virágzásnak, ezért sokszor a sípályák tavasszal szomorú saras sávként húzódnak a hegyoldalakban, mintha bányák, vagy útépítések lennének, elősegítve ezzel a gyorsabb eróziót.

A sor folytatható a szinte folyamatos fény és zajszennyezéssel, amely teljesen átalakítja a hegyvidéken élő állatok életét.

De mit tegyünk mi? Ne síeljünk?

Szerintem nem ez a megoldás. Ám tegyünk meg mindet a környezetünkért, ami módunkban áll!

Az utazás módjának, vagy a pályának a megválasztásán túl is van még lehetőségünk. Vegyünk például környezetbarát sílécet és síruhát! Egyre több gyártó kínálatában megtalálhatóak a fenntartható erdőgazdaságból, természetes, gyorsan megújuló anyagból, bambuszból, császárfából (amúgy erről is mondják, hogy nem környezetbarát) készült lécek. Ma már választhatunk növényi alapú waxot és organikus ruházatot. Ám ennél is jobb, ha nem új felszerelést veszünk, hanem használtat, esetleg csak kölcsönzünk, különösen, ha csak ritkán síelünk. Ha pedig valami miatt már nem felel meg a meglévő, saját felszerelésünk, de dobjuk ki, hanem adjuk tovább!

Van még egy kiváló környezetkímélő megoldás. Tudták, hogy a sífutás a síelés leginkább környezetbarát változata? Igaz, nem adja meg a lesiklás örömét, de komoly és intenzív mozgásélményt nyújt, lehetővé teszi, hogy megfigyeljük a tájat, a környezetet. Ma nagyon divatos a futás, látok arra reményt, hogy a sífutás is egyre népszerűbb lesz. Ráadásul sífutásra alkalmas a sík terep is, tehát nem kell magas hegyekbe utazni, igaz, hóra mindenképpen szükség van, de szinte semmi másra. Nem kell hozzá sífelvonó sem! Próbálják ki egyszer, ha még nem tették!

Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE

Mára a síelés is a tömegturizmus része, telente tömegek indulnak el, hogy hódoljanak ennek a nálunk, Magyarországon sajnos csak korlátozottan űzhető sportszenvedélyüknek. Belegondoltak már, mekkora kárt okozunk ezzel a természetnek? Magam is síelek, és eszem ágában sincs lemondani róla, valamint senkit nem szeretnék lebeszélni erről a nagyszerű élményről. Sőt! Minél többen síelnek, annál jobb szolgáltatást nyújtanak a síparadicsomok, de az is igaz, ha érzékelik, hogy egyre többeknek fontos, hogy a természet érdekeit is figyelembe vegyék, ehhez is gyorsan alkalmazkodni fognak, és ez szerintem mindenkinek előnyére lesz.

Már a helyszínválasztással és az odautazással is sokat tehetünk környezetünkért. Itt is igaz, hogy a helyi, a minél közelebbi jobb, mint ha mondjuk a trópusok hófödte hegycsúcsaira utaznánk síelni. Esetünkben, mivel a magyar pályák száma korlátozott és üzemelési időszaka sem túl hosszú, leginkább a szomszédos országok ajánlhatók. Igen széles kínálatot találunk mind árban, mind szolgáltatásban.

Miért jó közelre utazni? Azon túl, hogy így a saját idegrendszerünket is óvjuk, valamint nem fárasztjuk le magunkat síelésünk első és utolsó napján, vannak más érvek is. Például, hogy nem kell repülőre ülnünk. Talán már mindenki olvasott egy-két írást arról, milyen jelentős mértékben szennyezi a légiközlekedés Földünk légkörét. Az osztrák környezetvédelmi hivatal jelentése szerint a légiforgalom utaskilométerenként 451 gramm szén-dioxidot bocsát ki, kétszeresét annak, amit a dízeles és benzines autók eregetnek a levegőbe. Ennél még látványosabb az összehasonlítás a vasúttal, mert ott harmincszoros a szorzó. (Forrás: napi.hu – 2018. december) Ebből azonnal következik, hogy ha európai síterepet választunk, lehetőség szerint utazzunk vonattal vagy autóbusszal, esetleg autóval, de semmiképpen ne repülővel!

Ez talán nem olyan nehezen teljesíthető, hiszen a magyarok által leginkább kedvelt osztrák és szlovák sípályák autóval kényelmesen elérhető távolságban vannak, és ha többen utazunk, nem csak kényelmes, de költséghatékony is így az út. Jó hír, hogy GKI Digital és a Bónusz Brigád tavaly év eleji kutatása szerint sokan az autóbuszos utazást választják. (Forrás: origo.hu – 2019. február)

Az sem mindegy, hogy helyben a szállásunktól a sípályáig mivel közlekedünk, amennyiben nem pályaszállást választottunk. Érdemes a helyi síüzleteknél és -kölcsönzőknél, valamint a szállodában érdeklődni, mert sok bolt és szállásadó szervez ingajáratokat a pályákhoz!

Aki szeret síelni, nem szívesen mondana le szenvedélyéről akkor sem, ha az adott évben a környező országokban nincs elegendő és megfelelő minőségű természetes hó. Egy jó színvonalas, forgalmas sípályához kb. 30 centiméter vastag hóra van szükség. Márpedig olvashatjuk, hogy a klímaváltozás következtében ez egyre ritkábban és egyre kevesebb helyen teljesül. Nem lehet senki szemére vetni, hogy ilyenkor szívesen megy olyan helyre, ahol műhóval feljavított pályákra számíthat. Nem árt azonban tudni, hogy a hóágyúk és a hókotrók, -terítőgépek jellemzően nem növénybarát berendezések. Igen, tudnunk kell, hogy ezek mind-mind pusztítják a természetes növényzetet, és lassan, de biztosan átalakítják a sípályák környékét.

Mit gondolnak, a műhó károsítja a környezetet? Mit tippelnek? Hogy ugyan, az csak vízből van, tavasszal elolvad. Nos, ez nem ilyen egyszerű. Ugyanis nem csak vízből, de hozzáadott más kémiai anyagok elegyéből áll a műhó. De ha „csak” víz lenne, sem lenne környezetbarát. Részben azért, mert luxusra használnak sokszor ivóvízminőségű vizet, ami ma, amikor sokaknak gond, hogy természetes, jó minőségű vízhez jussanak, eleve rossz szájízt okoz. Olvastam olyan becslésekről, amelyek szerint az Alpok sípályáin annyi vizet használnak fel hóágyúzásra, amennyi másfél millió ember teljes éves vízfogyasztására elegendő lenne. Számomra ez ijesztő!

Gondot jelent a hóágyúzás feltételeinek kialakítása is. Belegondoltak valaha, hogy ehhez víztározókat kell építeni a hegyoldalba, csővezetékeket kell kialakítani, elektromos kábeleket kihúzni, szivattyúkat működtetni. Ez mind-mind pusztítja a természetet!

A hóágyúval behavazott pályákon később tavaszodik, mert a műhó jóval később olvad fel. Így az ilyen pályák alatti növényzet később indul virágzásnak, ezért sokszor a sípályák tavasszal szomorú saras sávként húzódnak a hegyoldalakban, mintha bányák, vagy útépítések lennének, elősegítve ezzel a gyorsabb eróziót.

A sor folytatható a szinte folyamatos fény és zajszennyezéssel, amely teljesen átalakítja a hegyvidéken élő állatok életét.

De mit tegyünk mi? Ne síeljünk?

Szerintem nem ez a megoldás. Ám tegyünk meg mindet a környezetünkért, ami módunkban áll!

Az utazás módjának, vagy a pályának a megválasztásán túl is van még lehetőségünk. Vegyünk például környezetbarát sílécet és síruhát! Egyre több gyártó kínálatában megtalálhatóak a fenntartható erdőgazdaságból, természetes, gyorsan megújuló anyagból, bambuszból, császárfából (amúgy erről is mondják, hogy nem környezetbarát) készült lécek. Ma már választhatunk növényi alapú waxot és organikus ruházatot. Ám ennél is jobb, ha nem új felszerelést veszünk, hanem használtat, esetleg csak kölcsönzünk, különösen, ha csak ritkán síelünk. Ha pedig valami miatt már nem felel meg a meglévő, saját felszerelésünk, de dobjuk ki, hanem adjuk tovább!

Van még egy kiváló környezetkímélő megoldás. Tudták, hogy a sífutás a síelés leginkább környezetbarát változata? Igaz, nem adja meg a lesiklás örömét, de komoly és intenzív mozgásélményt nyújt, lehetővé teszi, hogy megfigyeljük a tájat, a környezetet. Ma nagyon divatos a futás, látok arra reményt, hogy a sífutás is egyre népszerűbb lesz. Ráadásul sífutásra alkalmas a sík terep is, tehát nem kell magas hegyekbe utazni, igaz, hóra mindenképpen szükség van, de szinte semmi másra. Nem kell hozzá sífelvonó sem! Próbálják ki egyszer, ha még nem tették!

Tovább a teljes bejegyzéshez
841 Hits
0 hozzászólás

Kis segítség apró barátainknak - Pár gondolat a téli madáretetésről

Tavaly télen egy ismerősöm kíváncsiságból kitett otthon a konyhaablakának párkányára pár szem diót, és meglepve tapasztalta, hogy rövid idő elteltével már ott csipegetett egy kedves, színes kismadárka. Kísérletező kedvű, amatőr madármegfigyelő barátom a sikeren felbuzdulva beszerzett egy profibb etetőt és tudatosan kezdte táplálni a környék madarait. „Önző szándékból kezdtem” – válaszolta arra a kérdésemre, hogy jutott eszébe az egész. „Szeretem a madárfotókat, szeretek gyönyörködni a madarakban. Egy nap éppen reggeliztem, amikor odareppent az ablakpárkányomra egy veréb, és elszórakoztatott a megfigyelése. Ekkor jutott eszembe, hogy odacsalogathatnám őket máskor is.” Elmesélte, azóta rendesen utána is olvasott, hogy mit szabad és mit nem, ő ma már teljesen tudatosan odafigyel a madarakra minden télen. Cinkék, rigók, pintyek látogatják az „éttermét” rendszeresen.

Nem csak kutyát vagy macskát tartani, de a madarakat etetni is komoly felelősség. Csak az vágjon bele, aki tudja, hogy ezt rendszeresen folytatni akarja és tudja is. A madarak ugyanis hozzászoknak, hogy az adott helyen táplálékhoz jutnak, és ezért akár messzebbről is visszajárnak. Ha elmarad a táplálék, különösen egy hideg téli éjszakán, az a kisebb madaraknak végzetes lehet. Energia-utánpótlás hiányában hamar kihűlnek. Bár a madarakat nem háziállatként tartjuk, mint például a macskát vagy a hörcsögöt, éppen úgy gondoskodnunk kell róluk, ha már „megszelídítettük” őket. Tehát, ha tudjuk, hogy el fogunk utazni hosszabb időre, és nem tudunk elegendő táplálékot kitenni az etetőre, és nincs senki, aki átvállalja tőlünk a feladatot, akkor idejében kezdjük el csökkenteni a táplálék mennyiségét. Tanítsuk meg madarainknak, hogy a továbbiakban itt már nem számíthatnak eleségre!

A téli etetési időszak általában október végétől április közepéig tart. Sokféle etető létezik, vásárolhatunk is megfelelő eszközöket, de akár magunk is barkácsolhatunk. Az ablaketetők között van például tapadókorongos, de ennél sokkal jobb, ha fixen tudjuk a falhoz rögzíteni, mert a tapadókorongok bármikor elengedhetnek, és az etetőnk lezuhan.

Ha van kertünk, az etető kihelyezésénél azt kell leginkább szem előtt tartanunk, hogy biztonságos helyre tegyük, tehát például a macska egyáltalán ne, vagy csak nehezen tudja megközelíteni, és legyen a közelben olyan bokor vagy fa, ahova át tudnak reppenni a madarak, ha valamitől megriadnak. Nem árt, ha olyan részre helyezzük ki az etetőt, amit könnyen ellenőrizni tudunk, hogy van-e még elegendő táplálék benne. Amennyiben nincs jó rálátásunk, akkor könnyen azt gondolhatjuk – különösen magvak esetén, hogy még tele az etető, miközben már csak a maghéjak kupacolódnak benne.

Megtudtam az ismerősömtől azt is, hogy az etetőket is takarítani kell, ami, megjegyzem, nekem meg sem fordult volna a fejemben. Az egészségtelen, romlott tápláléktól könnyen megfertőződnek a madarak. Különösen esős időben fontos, hogy rendszeresen, hetente legalább kétszer vegyük ki a maradék eleséget, sőt, töröljük át fertőtlenítős vízzel. Ha tálkába tesszük ki a magvakat, akkor fúrjunk az aljukra apró lyukakat, ne álljon meg benne a víz.

Mivel etessük a madarakat? Leegyszerűsítve: zsíros, tápláló élelemmel, ami nem romlik meg könnyen, valamint gyümölcsökkel. Érdemes szem előtt tartanunk, hogy a madarak nem luxusimádók. Nekik teljesen mindegy, hogy olcsó szotyit, vagy méregdrága török mogyorót kapnak. Azt sem fogják méricskélni, hogy egyenletes méretűek-e a szemek. Sőt, számos madár inkább hálás lesz, ha törmelékes kicsit a napraforgómag, mert egyeseknek túl kemény a maghéj, ők csak a már kihullott magdarabkákat tudják felkapkodni. A magvak esetében a legfontosabb: sózott vagy pörkölt magvakat semmiképpen ne tegyünk ki az etetőre!

Jó élelem a zsírszalonna, szalonnabőrke, faggyú, sajt, vagy a kertészetekben, barkácsáruházakban is kapható cinkegolyó. A gyümölcsök közül megfelelő a körte vagy a szőlő is például, de még mindig az alma a legolcsóbb, és mint tudjuk, a madarak nem finnyásak és azt sem bánják, ha nem túl változatos a táplálékuk. Azon meglepődtem, hogy a madarak is szeretik a főtt rizst, a főtt tésztát és a párolt leveszöldségeket, és ezekkel nem is teszünk nekik rosszat.

Ha valaki ennél többet szeretne tudni a témáról, javaslom, keresse föl a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület weboldalának vonatkozó almenüjét! Érdemes!

Tovább a teljes bejegyzéshez
1228 Hits
0 hozzászólás

Vajon a 21. század második évtizedét zöld évtizedként emlegetik majd az annalesek? Tegyünk érte mi is!

2019-ben biztosan többször találkozott a klímavédelem kérdéskörével még az is, aki nem olvas közéleti, társadalmi vagy gazdasági témákkal foglalkozó weboldalakat, hanem csak a közösségi média valamely platformján aktív. Nem volt olyan nap, amikor ne esett volna szó valamilyen apropóból a környezetvédelemről. Egyre több a környezetvédelemmel, hulladékgyűjtéssel, műanyagmentességgel foglalkozó kisebb-nagyobb kezdeményezés, ma már az iskolákban, óvodákban is tanulnak a gyerekek a természet- és környezetvédelem fontosságáról, gyakorlati tudnivalóiról.

Az elmúlt néhány évben egyre többet hallatják hangjukat a radikális környezetvédők, ám új jelenség, hogy leginkább a fiatalok számára is látványosan értékké vált a klímavédelem, trendibb lett a zöld gondolat, mint valaha. Úgy tűnik nem múló divatról van szó. Sokan ma már nem üres fenyegetésnek tartják, hogy világunk, a Föld veszélyben van. Ebben bizonyára szerepet játszik az egyre melegebb és szélsőségesebb időjárás, a szokatlan tavaszi nyár és téli tavasz úgy tűnik, valóban a klímaváltozás jele.

Világméretű mozgalmak indultak el a közelmúltban. Nem az egyetlen, ám talán a legismertebb a 2018-ban létrejött FridaysForFuture. A szervezet arca, fő aktivistája, a pro- és kontra erős érzelmeket kiváltó Greta Thunberg. A szervezet irányelvei között szerepel, hogy csakis önkéntes alapon szervezett, legális és békés demonstrációkat támogatnak. A FFF kezdeményezésére tavaly év végéig már a világ 228 országának közel 7 ezer városában indult valamiféle önkéntes kezdeményezés a klímavédelem érdekében, összesen 78 ezer alkalommal. Vajon van-e jövője ennek a kezdeményezésnek? Van-e benne elegendő erő a folytatáshoz? Greta az ígéri, hogy 2020 a cselevés éve lesz.

Amire szükség is lenne, különösen annak fényében, hogy 2019. december elején az ENSZ Klímaváltozási konferenciája (COP25) Madridban nem büszkélkedhetett túl jelentős eredménnyel, nem szültetett ugyanis új megállapodás.

A konferencia egyik fontos témája az volt, hogy a jelenlegi széndioxid-kibocsátási egyezmény számait felül kellene vizsgálni. Ha nem változtatunk ugyanis, az beláthatatlan következményekkel jár. Sajnos igen rosszul állunk, mert jelenleg még a korábban kitűzött célt sem tudjuk globális szinten tartani, nem hogy további vállalásokat tegyünk!

A résztvevő országok szakértői pontosan tudják, hogy 2 Celsius fokos felmelegedés mellett a világ népességének 37 %-a, míg 1,5 esetén kevesebb, mint a fele, 14 %-a szenved majd az extrém hőség következményeitől ötévente legalább egyszer. Ahhoz, hogy a korábbi párizsi klímacsúcs (2015) kitűzött céljait (a globális felmelegedést 2°C de inkább 1,5 °C alatt tartani) elérjük, az ötödére kellene csökkenteni a széndioxid-kibocsátást. Sajnos messze vagyunk ettől, és a madridi csúcs is ezt igazolta vissza. Kis túlzással az egyetlen, amire a résztvevők jutottak, hogy meg kellene egyezni. Nem „inspirálta” őket a közel tízezer fős tüntetés sem Madrid utcáin.

Azt már lassan senki nem vitatja, hogy gond van, de a mai gazdasági érdekek még mindig fontosabbak, mint az, hogy a távolabbi jövő érdekében erőfeszítéseket tegyünk. Nagyobb csodának kellene történnie, hogy a világ két legnagyobb szennyezője (az Egyesült Államok a globális kibocsátás 15, Kína a 25%-áért felelős) további csökkentést vállaljon. Kína szén-dioxid-kibocsátása 2019 első félévében például 4 százalékkal nőtt a korábbi év azonos időszakához képest.

Bíztató jelek azért vannak. Olvashattunk arról például, hogy bár az Amerikai Egyesült Állomok szövetségi szinten nem jeleskedik, de az egyes államok, köztük Kalifornia és New York hajlandóak jó példával elöl járni a klímavédelemben. Európa több államában megerősödtek a zöld pártok, most éppen Ausztriában váltak megkerülhetetlen kormányzati tényezővé. Ez pedig azt jelzi, hogy „társadalmi igény” van arra, hogy a környezetvédelem ne üres szólam legyen, hanem tettekre is váltsák.

Tehetünk-e mi a hétköznapokban azért bármit, hogy a most következő évtizedben tovább erősödjön a zöld gondolat. Szerintem igen, és ehhez még klímatüntetésen sem kell részt vennünk. Csak minden nap tegyünk meg néhány dolgot, és ösztönözzük erre a környezetünkben élőket is!

Például járjunk többet gyalog, biciklivel, rollerrel, vagy tömegközlekedéssel! Ha tehetjük, utazzunk vonattal repülő helyett! Vásároljunk tudatosan, és egyre többször csomagolásmentesen. Vigyünk magunkkal mindig bevásárlótáskát és kis anyagból készített zsákocskákat a zöldségnek, gyümölcsnek, kimért felvágottnak, sajtnak. Gyűjtsük a háztartási hulladékot szelektíven, akinek van rá módja, komposztáljon! Mindig gondoljuk végig, hogy amit éppen ki akarunk dobni, nem lenne-e hasznos valaki másnak? Ne dobjunk ki élelmiszert! Ma már kiváló szakácskönyvek is vannak, amelyekből meg lehet tanulni a maradékok okos és jó hasznosítását. Bár karácsonyon már túl vagyunk, de nem lehet elég korán kezdeni arra kondicionálni magunkat, hogy legközelebb még kevesebb felesleges ajándékot vegyünk! Ha pedig mindezt megtesszük, az szerintem a lelki egészségünkre is kihat.

Boldog és klímatudatos új évet és évtizedet kívánok minden jelenlegi és leendő olvasómnak!

Normal 0 21 false false false EN-GB X-NONE X-NONE

2019-ben biztosan többször találkozott a klímavédelem kérdéskörével még az is, aki nem olvas közéleti, társadalmi vagy gazdasági témákkal foglalkozó weboldalakat, hanem csak a közösségi média valamely platformján aktív. Nem volt olyan nap, amikor ne esett volna szó valamilyen apropóból a környezetvédelemről. Egyre több a környezetvédelemmel, hulladékgyűjtéssel, műanyagmentességgel foglalkozó kisebb-nagyobb kezdeményezés, ma már az iskolákban, óvodákban is tanulnak a gyerekek a természet- és környezetvédelem fontosságáról, gyakorlati tudnivalóiról.

Az elmúlt néhány évben egyre többet hallatják hangjukat a radikális környezetvédők, ám új jelenség, hogy leginkább a fiatalok számára is látványosan értékké vált a klímavédelem, trendibb lett a zöld gondolat, mint valaha. Úgy tűnik nem múló divatról van szó. Sokan ma már nem üres fenyegetésnek tartják, hogy világunk, a Föld veszélyben van. Ebben bizonyára szerepet játszik az egyre melegebb és szélsőségesebb időjárás, a szokatlan tavaszi nyár és téli tavasz úgy tűnik, valóban a klímaváltozás jele.

Világméretű mozgalmak indultak el a közelmúltban. Nem az egyetlen, ám talán a legismertebb a 2018-ban létrejött FridaysForFuture. A szervezet arca, fő aktivistája, a pro- és kontra erős érzelmeket kiváltó Greta Thunberg. A szervezet irányelvei között szerepel, hogy csakis önkéntes alapon szervezett, legális és békés demonstrációkat támogatnak. A FFF kezdeményezésére tavaly év végéig már a világ 228 országának közel 7 ezer városában indult valamiféle önkéntes kezdeményezés a klímavédelem érdekében, összesen 78 ezer alkalommal. Vajon van-e jövője ennek a kezdeményezésnek? Van-e benne elegendő erő a folytatáshoz? Greta az ígéri, hogy 2020 a cselevés éve lesz.

Amire szükség is lenne, különösen annak fényében, hogy 2019. december elején az ENSZ Klímaváltozási konferenciája (COP25) Madridban nem büszkélkedhetett túl jelentős eredménnyel, nem szültetett ugyanis új megállapodás.

A konferencia egyik fontos témája az volt, hogy a jelenlegi széndioxid-kibocsátási egyezmény számait felül kellene vizsgálni. Ha nem változtatunk ugyanis, az beláthatatlan következményekkel jár. Sajnos igen rosszul állunk, mert jelenleg még a korábban kitűzött célt sem tudjuk globális szinten tartani, nem hogy további vállalásokat tegyünk!

A résztvevő országok szakértői pontosan tudják, hogy 2 Celsius fokos felmelegedés mellett a világ népességének 37 %-a, míg 1,5 esetén kevesebb, mint a fele, 14 %-a szenved majd az extrém hőség következményeitől ötévente legalább egyszer. Ahhoz, hogy a korábbi párizsi klímacsúcs (2015) kitűzött céljait (a globális felmelegedést 2°C de inkább 1,5 °C alatt tartani) elérjük, az ötödére kellene csökkenteni a széndioxid-kibocsátást. Sajnos messze vagyunk ettől, és a madridi csúcs is ezt igazolta vissza. Kis túlzással az egyetlen, amire a résztvevők jutottak, hogy meg kellene egyezni. Nem „inspirálta” őket a közel tízezer fős tüntetés sem Madrid utcáin.

Azt már lassan senki nem vitatja, hogy gond van, de a mai gazdasági érdekek még mindig fontosabbak, mint az, hogy a távolabbi jövő érdekében erőfeszítéseket tegyünk. Nagyobb csodának kellene történnie, hogy a világ két legnagyobb szennyezője (az Egyesült Államok a globális kibocsátás 15, Kína a 25%-áért felelős) további csökkentést vállaljon. Kína szén-dioxid-kibocsátása 2019 első félévében például 4 százalékkal nőtt a korábbi év azonos időszakához képest.

Bíztató jelek azért vannak. Olvashattunk arról például, hogy bár az Amerikai Egyesült Állomok szövetségi szinten nem jeleskedik, de az egyes államok, köztük Kalifornia és New York hajlandóak jó példával elöl járni a klímavédelemben. Európa több államában megerősödtek a zöld pártok, most éppen Ausztriában váltak megkerülhetetlen kormányzati tényezővé. Ez pedig azt jelzi, hogy „társadalmi igény” van arra, hogy a környezetvédelem ne üres szólam legyen, hanem tettekre is váltsák.

Tehetünk-e mi a hétköznapokban azért bármit, hogy a most következő évtizedben tovább erősödjön a zöld gondolat. Szerintem igen, és ehhez még klímatüntetésen sem kell részt vennünk. Csak minden nap tegyünk meg néhány dolgot, és ösztönözzük erre a környezetünkben élőket is!

Például járjunk többet gyalog, biciklivel, rollerrel, vagy tömegközlekedéssel! Ha tehetjük, utazzunk vonattal repülő helyett! Vásároljunk tudatosan, és egyre többször csomagolásmentesen. Vigyünk magunkkal mindig bevásárlótáskát és kis anyagból készített zsákocskákat a zöldségnek, gyümölcsnek, kimért felvágottnak, sajtnak. Gyűjtsük a háztartási hulladékot szelektíven, akinek van rá módja, komposztáljon! Mindig gondoljuk végig, hogy amit éppen ki akarunk dobni, nem lenne-e hasznos valaki másnak? Ne dobjunk ki élelmiszert! Ma már kiváló szakácskönyvek is vannak, amelyekből meg lehet tanulni a maradékok okos és jó hasznosítását. Bár karácsonyon már túl vagyunk, de nem lehet elég korán kezdeni arra kondicionálni magunkat, hogy legközelebb még kevesebb felesleges ajándékot vegyünk! Ha pedig mindezt megtesszük, az szerintem a lelki egészségünkre is kihat.

Boldog és klímatudatos új évet és évtizedet kívánok minden jelenlegi és leendő olvasómnak!

Tovább a teljes bejegyzéshez
744 Hits
0 hozzászólás

Kis karácsony, nagy karácsony - Hogyan lehetnek békések, boldogok és környezettudatosak ünnepnapjaink

Nem újdonság, hogy itt a karácsony, vele minden szép és jó, valamint persze az árnyoldal is. Arról már többször írtam korábban, hogy környezettudatosságunkat az ünnepekre készülve sem kell félretennünk: érdemes átgondolnunk, milyen fenyőt veszünk, mit és mennyit főzünk-sütünk, mibe csomagoljuk az ajándékainkat. Nem csak a szép fényes, látványos és kényelmes ünnepi papírtasakokban lehet ajándékokat átadni. Sokkal érdekesebb a csomag, ha egy maradék fényes anyag, netán saját rajzzal díszített fehér papír burkolja. Most azonban nem erről fogok írni.

Azon töprengtem el, vajon ki, hogyan ajándékoz meg másokat? Vajon képesek vagyunk-e arra, hogy régi rutinjainkon változtassunk? Nemrég egy külföldi utazáson ott álltam egy gigantikus méretű bóvliárus bódé előtt: az értelmetlen, felesleges tárgyak halmazán hüledeztem. Ezeket a cuccokat is megveszi valaki, hiszen ha nem lenne rá igény, nyilván eltűnnének a piacról a csicsás képeslapok, kulcstartók, pólók, bögrék, öngyújtók és társaik. Megvásárolják őket, ám a többség a kukában végzi. Sok ilyen holmit azért veszünk meg, mert úgy érezzük, valamit vinnünk kell a külföldi útról a barátainknak, a rokonainknak, de annyira nem ismerjük őket, hogy értelmes tárgyat vegyünk, aminek biztos örülne, hasznát venné, vagy csak szívesen nézegetné.

Karácsonykor is sokszor ebben a helyzetben vagyunk. Úgy érezzük, hogy mindenképpen kell vennünk valamit rokonainknak, ismerőseinknek, ezzel őket is arra kényszerítve, hogy viszonozzák ezt. Vajon ez lenne a legfontosabb az ünnepben? Talán a gyerekeknek igen, de nekik sem feltétlenül.

Ismerek több olyan családot, ahol már a kicsiknek sem vesznek karácsonyra újabb és újabb játékokat, legfeljebb könyvet kapnak, vagy valamilyen „élményt”. Egy extra állatkerti látogatást az unokatestvérekkel, egy utazást együtt néhány baráttal, vagy jegyeket egy színházi előadásra.

Talán mostanában már változóban vannak ajándékozási szokásaink, egyre több családtól hallom, hogy beszüntették a „mindenki mindenkinek vesz valamit” gyakorlatát. Sokan nem is azért, mert anyagilag megterhelő lenne számukra. Persze ez sem egy szégyellnivaló szempont! Ha egy nagy család szívesen összejön az ünnepeken, és vannak tízen, húszan, akkor már nem mindegy, hány ajándékot kell vennünk. Nem beszélve arról, hogy egy családban egyáltalán nem biztos, hogy mindenki azonos anyagi lehetőségekkel bír.

Két remek gyakorlatról hallottam, ami biztosan nem egyedi, nyilván vannak mások is, akik alkalmazzák, de most megosztom, mert talán még eddig nem jutott eszébe mindenkinek. Remélem, ezzel többeknek segítek abban, hogy karácsonykor ne az üzleteket járja kétségbeesetten, hogy még a nagynénjének és a sógorának kell vennie valamit, ami legalább olyan értékű, mint amit ő kapott tőlük egy évvel korábban.

Az egyik lehetőség, hogy a nagy család tagjai közül mindenki húz egy nevet, és egyes-egyedül annak vesz ajándékot, akit a szerencse dobott neki. Ráadásul adott, előre meghatározott összeghatáron belül. Nekem nagyon teszik ez a megoldás. Sőt, akitől hallottam erről, elmesélte, hogy ajándékozáskor körbeülnek, és egyszerre mindig csak egy családtagra figyelnek. Vele örülnek, ha tetszik neki, amit kapott, dicsérik azt, akinek köszönhető az ötletes ajándék, ami lehet vásárolt áru, de akár saját készítésű tárgy is. Így bensőségesebb az ünnep, beszélgetnek közben, mindenki ajándéka figyelmet kap, nem egy őrült, „mindenki bontogat magányosan” karácsonyi ámokfutás náluk az ünnep.

A másik megoldás sem rossz. Ott a nagy család egy háztartásban élő családrészei egy-egy karácsonyi zsákocskát töltenek meg kisebb ajándékokkal. Minden családnak megvan a maga zsákja, amit évről évre megőriznek, és ez így megy már sok-sok éve. A csomagokba általában édesség, saját készítésű lekvár, finom tea, kakaó vagy különleges fűszer kerül.

Mindkét család elmondhatja magáról, hogy nem szennyezik felesleges tárgyak vásárlásával a környezetet. Sőt tudom, arra is odafigyelnek, hogy élelmiszert se pazaroljanak. Nem az evésről szól így a közös ünnep, hanem az együttlétről, a beszélgetésről, a közös társasjátékozásról. Mert számukra különösen értékesek ezek a karácsonyok, hiszen nem tud mindig együtt lenni a teljes család. Sokan már nem is egy városban élnek.

Persze terített asztal mellett is lehet jókat beszélgetni, de az ünnep második napján már mindenki telítődött az addig elfogyasztott finomságokkal, már sokkal több marad meg ilyenkor a kirakott ételből, mind amennyi elfogy.

Ez csak két ötlet, bizonyára még van számos másik is. Arra bíztatom hát olvasóimat, hogy osszák meg velünk saját jó ünnepi gyakorlatukat: hogyan lehet visszafogottan, az emberi oldalra figyelve együtt tölteni ezt a szép ünnepet.

Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE

Nem újdonság, hogy itt a karácsony, vele minden szép és jó, valamint persze az árnyoldal is. Arról már többször írtam korábban, hogy környezettudatosságunkat az ünnepekre készülve sem kell félretennünk: érdemes átgondolnunk, milyen fenyőt veszünk, mit és mennyit főzünk-sütünk, mibe csomagoljuk az ajándékainkat. Nem csak a szép fényes, látványos és kényelmes ünnepi papírtasakokban lehet ajándékokat átadni. Sokkal érdekesebb a csomag, ha egy maradék fényes anyag, netán saját rajzzal díszített fehér papír burkolja. Most azonban nem erről fogok írni.

Azon töprengtem el, vajon ki, hogyan ajándékoz meg másokat? Vajon képesek vagyunk-e arra, hogy régi rutinjainkon változtassunk? Nemrég egy külföldi utazáson ott álltam egy gigantikus méretű bóvliárus bódé előtt: az értelmetlen, felesleges tárgyak halmazán hüledeztem. Ezeket a cuccokat is megveszi valaki, hiszen ha nem lenne rá igény, nyilván eltűnnének a piacról a csicsás képeslapok, kulcstartók, pólók, bögrék, öngyújtók és társaik. Megvásárolják őket, ám a többség a kukában végzi. Sok ilyen holmit azért veszünk meg, mert úgy érezzük, valamit vinnünk kell a külföldi útról a barátainknak, a rokonainknak, de annyira nem ismerjük őket, hogy értelmes tárgyat vegyünk, aminek biztos örülne, hasznát venné, vagy csak szívesen nézegetné.

Karácsonykor is sokszor ebben a helyzetben vagyunk. Úgy érezzük, hogy mindenképpen kell vennünk valamit rokonainknak, ismerőseinknek, ezzel őket is arra kényszerítve, hogy viszonozzák ezt. Vajon ez lenne a legfontosabb az ünnepben? Talán a gyerekeknek igen, de nekik sem feltétlenül.

Ismerek több olyan családot, ahol már a kicsiknek sem vesznek karácsonyra újabb és újabb játékokat, legfeljebb könyvet kapnak, vagy valamilyen „élményt”. Egy extra állatkerti látogatást az unokatestvérekkel, egy utazást együtt néhány baráttal, vagy jegyeket egy színházi előadásra.

Talán mostanában már változóban vannak ajándékozási szokásaink, egyre több családtól hallom, hogy beszüntették a „mindenki mindenkinek vesz valamit” gyakorlatát. Sokan nem is azért, mert anyagilag megterhelő lenne számukra. Persze ez sem egy szégyellnivaló szempont! Ha egy nagy család szívesen összejön az ünnepeken, és vannak tízen, húszan, akkor már nem mindegy, hány ajándékot kell vennünk. Nem beszélve arról, hogy egy családban egyáltalán nem biztos, hogy mindenki azonos anyagi lehetőségekkel bír.

Két remek gyakorlatról hallottam, ami biztosan nem egyedi, nyilván vannak mások is, akik alkalmazzák, de most megosztom, mert talán még eddig nem jutott eszébe mindenkinek. Remélem, ezzel többeknek segítek abban, hogy karácsonykor ne az üzleteket járja kétségbeesetten, hogy még a nagynénjének és a sógorának kell vennie valamit, ami legalább olyan értékű, mint amit ő kapott tőlük egy évvel korábban.

Az egyik lehetőség, hogy a nagy család tagjai közül mindenki húz egy nevet, és egyes-egyedül annak vesz ajándékot, akit a szerencse dobott neki. Ráadásul adott, előre meghatározott összeghatáron belül. Nekem nagyon teszik ez a megoldás. Sőt, akitől hallottam erről, elmesélte, hogy ajándékozáskor körbeülnek, és egyszerre mindig csak egy családtagra figyelnek. Vele örülnek, ha tetszik neki, amit kapott, dicsérik azt, akinek köszönhető az ötletes ajándék, ami lehet vásárolt áru, de akár saját készítésű tárgy is. Így bensőségesebb az ünnep, beszélgetnek közben, mindenki ajándéka figyelmet kap, nem egy őrült, „mindenki bontogat magányosan” karácsonyi ámokfutás náluk az ünnep.

A másik megoldás sem rossz. Ott a nagy család egy háztartásban élő családrészei egy-egy karácsonyi zsákocskát töltenek meg kisebb ajándékokkal. Minden családnak megvan a maga zsákja, amit évről évre megőriznek, és ez így megy már sok-sok éve. A csomagokba általában édesség, saját készítésű lekvár, finom tea, kakaó vagy különleges fűszer kerül.

Mindkét család elmondhatja magáról, hogy nem szennyezik felesleges tárgyak vásárlásával a környezetet. Sőt tudom, arra is odafigyelnek, hogy élelmiszert se pazaroljanak. Nem az evésről szól így a közös ünnep, hanem az együttlétről, a beszélgetésről, a közös társasjátékozásról. Mert számukra különösen értékesek ezek a karácsonyok, hiszen nem tud mindig együtt lenni a teljes család. Sokan már nem is egy városban élnek.

Persze terített asztal mellett is lehet jókat beszélgetni, de az ünnep második napján már mindenki telítődött az addig elfogyasztott finomságokkal, már sokkal több marad meg ilyenkor a kirakott ételből, mind amennyi elfogy.

Ez csak két ötlet, bizonyára még van számos másik is. Arra bíztatom hát olvasóimat, hogy osszák meg velünk saját jó ünnepi gyakorlatukat: hogyan lehet visszafogottan, az emberi oldalra figyelve együtt tölteni ezt a szép ünnepet.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1779 Hits
0 hozzászólás

Hogyan neveljünk sikeres és boldog gyermeket? - A recept, amelyre minden szülő vágyik

Régebben a nők elsősorban anyák szerettek volna lenni, és minden más csak ezután következett. Jó anyának lenni maximálisan elég volt. Jelenleg nőként azonban több szerepben is helyt szeretnénk állni, és lehetőleg mindenhol a maximumot akarjuk kihozni magunkból. Jó barátok, jó szakemberek, jó társak és mindemellett még jó anyák is szeretnénk lenni. Ma az anyaság nem a fő szerep, hanem egy a sok közül. Ezzel a gondolatkörrel indította előadását Váradi Hajnalka pszichológus az almásfüzitői Egészségklub idei záró eseményén.

Akár a maximális teljesítményre törekvés, akár a szerepben való bizonytalanság az ok, ugyanúgy, mint a szakmánkban, itt is megfogalmazódik a kérdés: hogyan lehet ezt a legjobban csinálni? Vajon jól csinálom-e?

Nem véletlen, hogy a témában több mint 40.000 különböző könyv áll a rendelkezésünkre, bőven találunk tanácsot a gyereknevelés fortélyairól.

Szabályok: a korlát lehet ketrec és kapaszkodó

A szabály szó hallatán sokszor negatív érzésünk támad. Valami nem jó, korlátozó, kifejezetten káros dolog. A jó szabály viszont inkább olyan, mint az út szegélye. Kijelöli mit és meddig lehet, meddig tart az út. Az úton belül vagyunk biztonságban, azon eljutunk A-ból B-be. Szülőként neveljük a gyerekeinket. A nevelés pedig arról szól – fogalmazott a pszichológus –, hogy szabályok mentén kijelölünk neki egy utat, amin ha végigmegy, elér A-ból B-be. Abban viszont már nagy különbség van, hogy az az út, amin megy, az általunk kijelölt út, vagy a sajátja. Ha a miénk, sosem fog rajta szívesen járni; de ha a sajátja, és abban segítjük, hogy azon a lehető legkönnyebben mehessen végig, akkor a végén egy egészséges önbizalmú, önálló, életképes embert kapunk. A szülő feladata a nevelés során a határok felállítása. A gyereké pedig az, hogy ezeket a határokat feszegesse: „Idáig még jó, tovább már nem.”

A jó szabályok olyanok, mint a kapaszkodást segítő korlátok egy meredek hegyen. Segítségükkel sokkal magabiztosabban törünk a csúcsra. Nélkülük a szakadék látványa sokkal megfontoltabb és félősebb haladást eredményez. A határok azonban nem állandóak. Ahogy nő a gyermek, és halad az úton, úgy tágítjuk ezeket a határvonalakat. Például általános iskolában délután 5-re otthon kell lenni, míg felsőben már ez inkább 7-8, aztán gimnáziumban egészen kitolódik este 10-12-re. A határok tágítása növeli azt a teret, amiben még komfortosan mozog a gyerek. Ezért kell hagyni, hogy tesztelje a képességeit, és feszegesse a határokat, hogy saját tapasztalata legyen arról, hogy mit és meddig lehet. Így egyre több mindent fog megpróbálni, tovább gazdagítva a saját világát. Ha leraktuk azokat az alapokat, amelyekre biztonságban építkezhet, ha sikerül a gyerek önállóságát, önbizalmát és saját határait egyre jobban kiszélesíteni, akkor biztosan boldog felnőtt embert kapunk, és a későbbiekben sem lesz vele probléma – állította a pszichológus.

Sikeres emberek nyomában

Váradi Hajnalka végül tíz pontban összefoglalta a sikeres nevelés titkát. Ezt egy kutatásra alapozta, amely azt vizsgálta, hogy a sikeres gyerekek szülei milyen elvek mentén nevelték a gyereküket. A kutatásban 2000 szülő vett részt, az eredmények pedig a következők:

1. Szeretet, odafigyelés

Nem elég a gyereket szeretni, ki is kell azt mutatni, éreztetni kell vele. Az odafigyelés pedig annyit jelent, hogy ténylegesen figyelünk rá, és érdekel, hogy mi történik vele.

2. Önállóságra nevelés

Olyan feladatokat kell adni a gyereknek, amire már képes, hogy megoldja, de sokszor erőfeszítésbe kerül. Ez így az önbizalmát erősíti, hogy „igen, erre is képes vagyok már!”.

3. Stresszkezelés

Ez a pont nagyon érdekes, mert itt az segít a legtöbbet, ha gyerekünk látja, hogy stresszhelyzeteket jól tudunk kezelni. Mivel a mintánkat követik, ezért amit mutatunk nekik, azt ők is úgy fogják csinálni.

4. A párunkkal való kapcsolat

A konfliktusokat magunknak is meg kell tanulnunk békés úton rendezni. Nagyon fontos, hogy ez egy esetleges válás során is így legyen, különben rossz példát adunk. Ha a gyerek mégis lát egy csúnya veszekedést, akkor figyeljünk rá, hogy még az ő jelenlétében kérjünk is bocsánatot a másiktól. Ezáltal megtanulja, hogy nem baj, ha hibázunk, lehetünk haragosak, de tudjunk bocsánatot kérni!

5. Tanulási lehetőség

Biztosítani kell azt, hogy a gyerek minél többet láthasson és tudhasson meg az őt körülvevő világról. Minél többet tud, annál érdeklődőbb és annál nyitottabb lesz. Több összefüggést fedez fel, és a saját világát is tágabbra szabhatja.

6. Anyagi biztonság

Ha a folyamatos számlatologatást és a pénztelenséget éli meg egy gyerek, akkor ez őt is korlátozni fogja a vágyaiban és az álmaiban. (Bizonyára igaza van ebben is a Váradi Hajnalkának, ám megjegyzem, ez nagyon sok szülő esetében igazán nem elhatározás kérdése.)

7. Jutalmazás

A gyereket nem kell mindenért megjutalmazni, hanem csak akkor, ha tényleg olyan dolgot csinált, amire igenis büszke lehet, mert az nem mindennapi.

8. Egészség

Szinte közhely, de sporttal, mozgással, megfelelő táplálkozással segíteni lehet a gyermek fejlődését.

9. Vallásos nevelés

Ha egészséges, szabályokon alapuló vallási rendszerben nő fel a gyerek, akkor hamarabb megtanulja, hogy vannak kötelezettségek, és azok be nem tartása következményekkel jár. Így később sem fogja sokként érni, amikor az élet szinte minden területén ezt fogja tapasztalni. (Persze – teszem hozzá –, szabályokat és elvárásokat nem pusztán egy vallási közösségben tapasztal meg a gyerek, hanem az otthonán kívül az óvodában vagy az iskolában is.)

10. Biztonság

Az egyik legjobb nevelési stratégia, ha biztos érzelmi és családi hátteret nyújtunk gyermekünknek.

Összefoglalva

Azt, hogy elég jó szülők voltunk-e, a gyermekünk tükrözi majd vissza 20-25 évesen. Addig pedig igyekezzünk megtenni minden tőlünk telhetőt és reméljük, hogy az a legjobb a gyermekünknek is. Ha következetesen, szeretve és támogatva neveljük őt, akkor biztos, hogy a végén boldog és sikeres felnőtt lesz belőle.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1392 Hits
0 hozzászólás

Hormonok háborúja

Nem csak orvosi segítség létezik a változókor tüneteinek enyhítésére

A klubdélután vendége Tóthné Dr. Herbály Judit szülész-nőgyógyász, endokrinológus úgy beszélt a változókor jellemzőiről, hogy egyszerre volt szakmailag pontos és közérthető. Lendületes, érdekes előadásából sokat tanulhattak a jelenlévők. Hány éves korban kezdődik, meddig tart, mi az, ami normálisnak tekinthető a tünetei közül, mikor van szükség onkológiai vizsgálatra, mert lehet, hogy nem a klimax, hanem rosszindulatú daganat az ok. Csak néhány, a sok elhangzott információ közül.

Természetes, ám gyakran kellemetlen, néha pedig szinte elviselhetetlen

Hogyan kezeljék a nők a változókor teljesen természetes, ám kellemetlen, sokszor kínzó tüneteit, hogy ne ez legyen életük meghatározó része? A mindennapokban is alkalmazható tanácsokat is kapott a hallgatóság.

Ha megkérdezünk egy nőt arról, mik a klimax tünetei, biztosan az is fel tudja a többségüket sorolni, aki még nem érintett benne: ingerlékenység, hőhullámok, alvászavar, hangulatingadozások, súlygyarapodás. A sor folytatható: depresszió, fáradékonyság, éjszakai izzadás. A többségük összefügg egymással, egyik a másik következménye, ha izzadunk éjjel, nem tudunk aludni, kialvatlanok, fáradtak leszünk, ingerlékenyek, előbb-utóbb azt érezzük, hogy már nem úgy teljesítünk, mint régen, és már közel is járunk a depresszióhoz.

A teljes lista egy részéről az ösztrogénhiány, a nyálkahártya elvékonyodása miatt kialakuló hüvelyszárazságról, a húgyúti fertőzések fokozott kockázatáról, vagy a vizelettartási nehézségekről nem szívesen beszélünk. Sokszor kellemetlenül érezzük magukat miattuk, mintha ez a természetes folyamat a mi hibánkból következne be, mintha emiatt szégyenkeznünk kellene. Ide tartozik a libidó csökkenése, ami pedig még a házasságunkat vagy a párkapcsolatunkat is tönkreteheti, sokszor még akkor is, ha a társunk figyelmes és türelmes. Vannak tünetek, amelyek jelentősen befolyásolják a későbbi, idős kori életünk minőségét, ilyen az ízületi fájdalom és a csontritkulás, vagy a memóriazavar, ami részben szintén a klimax velejárója, hiszen az ösztrogénszint kihat az agyi működésre is.

Mindezekről többet beszélünk sajnos, mint amennyit teszünk ellenük. Pedig sok lehetőségünk van arra, hogy kézben tartsuk az életünket, hogy ne a kellemetlen tünetek határozzák meg mindennapjainkat. Ehhez legtöbbször még gyógyszerre sincs szükség. Mit tehetünk, hogy életminőségünk ne szenvedjen kárt a változókor idején?

Dohányzás és alkohol

A dohányzás sok egyéb káros hatása mellett a petesejteket is pusztítja. A változókorban pedig sokszor olyan ördögi körbe hajszolják magukat a dohányos nők, amivel csak fokozzák a kellemetlen tüneteket. Feszültek vagyunk, ingerlékenyek, ezért rágyújtunk, amivel csak meghosszabbítjuk, felerősítjük a rossz állapotot, még ingerlékenyebbek leszünk. Tanács: ha korábban dohányoztunk is, 45 éves korunk táján tegyük le a cigarettát! Ugyan ez igaz az alkoholfogyasztásra is, nem segít, csak meghosszabbítja és felerősíti a kellemetlen tüneteket.

A doktornő ebben sem vall szélsőséges nézeteket, itt is a mértékletességet ajánlotta: a mérték pedig nőknek napi maximum 2 deci vörösbor, 1 pohár sör, vagy 2 cl tömény ital, mert ez az a mennyiség, amit a szervezetünk még fel tud dolgozni.

Étrend és vitaminok

Az ösztrogénszint csökkenésével tudomásul kell vennünk, hogy ha azt a kalóriamennyiséget, ami addig megfelelő volt a súlyunk megtartásához továbbra is elfogyasztjuk, garantáltan hízni fogunk. Legalább 200-300 kalóriával kevesebb táplálék elegendő változó szervezetünknek. 50-60 éves kora táján sok nő panaszkodik, hogy akár mit csinál, hízik. Talán éppen ez az oka: nem eszik többet, mint korábban, mégis egyre szűkebb minden ruhája. A megoldás: azt a néhány száz kalóriát ki kell hagyni a napi étrendből.

Persze nem csak a testsúlygyarapodás megelőzése a fontos, hanem az is, hogy tudatosan együnk. Olyan táplálékot vegyünk magunkhoz, amivel a számunkra legfontosabb vitaminok pótlásáról is gondoskodunk. Herbály Judit szerint erre az antioxidánsokban és oliva olajban gazdag mediterrán étrend a legideálisabb. Leegyszerűsítve: a naponta elfogyasztott táplálék legalább 50%-a zöldség és gyümölcs legyen, együnk gabonaféléket is, valamint könnyű húsokat, de leginkább halakat, ez utóbbit hetente egyszer vagy kétszer. Kerüljük a cukrot és a zsiradékot, valamint a sok sót.

A D-vitamint ma már nem is vitaminnak tekinti az orvostudomány, hanem hormonnak. Létfontosságú, a csontanyagcserében jelentős szerepe van, befolyásolja a szervezet inzulinérzékenységét, alacsony szintje kapcsolatban van a mentális állapot hanyatlásával az idősebb korú felnőttek esetében. Magas D-vitamin tartalmú ételek az olajos halak (lazac, makréla) a tőkehalmáj, a tojás és ma már sok élelmiszert is dúsítanak vele, például zabkásákat.

A B-vitaminok segíthetnek a mentális egészség javításában. A szervezet homociszteinszintje növekszik az öregedés során: a B12, a B9 és a B6 vitamin segíthet újra egyensúlyba hozni a rendszert. Forrásai: disznóhús, csirke, pulyka, máj, lazac, tőkehal, teljes értékű gabonafélék, mint pl. a zabkása, a búzacsíra és a barna rizs. A sor folytatható: tojás, tej, sajtok, szója, földimogyoró, burgonya, brokkoli, kelbimbó, spenót, spárga, borsó és csicseriborsó. Több jel utal a szója izoflavonok menopauzán túli agyműködést és vizuális memóriát serkentő hatására, ha a menopauza után közvetlenül alkalmazzák.

Az E-vitamin is nélkülözhetetlen. Forrásai: növényi olajok, a búza- és egyéb gabonacsírák, a mogyoró, mandula, az édes burgonya és a müzli.

Herbály Judit kiemelte a bőséges folyadékfogyasztás (napi 8 pohár – 1 pohár=2,5 dl) fontosságát.

Fizikai és mentális aktivitás

A mozgás mindenkinek erősen ajánlott, nem meglepő tehát, ha a klimax idején is fontos. Rendben tartja a cukor- és inzulinháztartást, fokozza az anyagcserét, csökkenti a depressziót, különösen, ha olyan mozgásformát választunk, amelyik társaságban művelhető. Az ízületek szempontjából a változókorban az úszás a legjobb választás, de nem rossz a kerékpározás sem, vagy például a jóga, esetleg a Tai Chi.

A társas életet jótékony hatással van az agyi működésre, így például az emlékezőképességre is. Azoknak a nagyszülőknek, akik rendszeresen foglakoznak az unokájukkal, kimutathatóan jobb a memóriájuk. Bármi jó lehet, például a társasjátékozás vagy akár a közös zenehallgatás és természetesen a beszélgetés.

Hormonkezelés – hasznos vagy káros?

A doktornő részletesen beszélt a hormonterápia lehetőségéről is. Orvosi meggyőződése szerint sokaknak nagy segítség lehet, de csak akkor, ha a tünetek komoly életminőség-romlást okoznak, és csak alapos elővizsgálatok után, valamint folyamatos kontroll (évente onkocytológiai szűrés, hüvelyi ultrahang, mammográfia, valamint csontsűrűség-vizsgálat és laborvizsgálat) mellett. Fontos tudni, hogy a menopauzát követően 5 évvel már nem indítható, mert inkább árt, mint használ.

 

Az előadás legfontosabb tanulsága: nem érdemes megadóan tűrni a változókor kellemetlen kísérőjelenségeit, ne hagyjuk, hogy életminőségünk rosszabb legyen emiatt. Életmódváltással sokat tehetünk önmagunkért, ha pedig szükséges, kérjünk orvosi segítséget!

Tovább a teljes bejegyzéshez
1398 Hits
0 hozzászólás

Közeleg a karácsony - Élelmiszerpazarlásról és az élelmezési világnapról az ünnep ürügyén

Nem akarok ünneprontó lenni, de a karácsony közeledtével egyre többször gondolok arra, hogy most még kedvesebbet kellene ennem, mert akárhogy vigyázok, az ünnepek alatt szinte mindig felszedek valamennyi plusz súlyt. Tudom, ezzel nem vagyok egyedül. Ez a probléma egyik része, a másik az, hogy ilyenkor még több élelmiszer megy a szemétbe, mint egyébként. Mert nem csak mi főzünk bőségesebb mennyiséget, hanem a látogatóba érkező családtagok is hoznak valamit magukkal, hogy kedveskedjenek, és egy idő után már a hűtő sem bírja.

Ahogy ezen eltöprengtem, eszembe jutott, hogy egy hónappal ezelőtt volt egy most is aktuális világnap, aminek az üzenete nagyon illik a fenti, ünnep előtti gondolatomhoz.

A World Food Day magyar kezdeményezésre jött létre 1979-ben, október 16-án.

Felfoghatatlan számok

A 2. világháború befejezésének évében 2,4 milliárd ember élt a Földön. A WFD kezdeményezésének a napjára, tehát 40 évvel ezelőttre a szám szinte megduplázódott, a mostani évfordulón pedig már 7 701 666 677-an* vagyunk. A népességbővülés üteme ugyan csökkent a 60-as évek óta, de az ENSZ becslése szerint 2024-re biztosan elérjük a 8 milliárdot.

Hogyan lehet ennyi embert jóllakatni? Leginkább talán ellentmondásosan, hiszen az éhezés és a túltápláltság egyszerre van jelen világunkban, ráadásul pazarlóak is vagyunk. Az élelmiszer-pazarlás globális költségét 2,6 trillió dollárra becsülik.

Az élelmiszerpazarlásban Európa, így hazánk is élen jár. Mi is tehetünk azért, hogy kevesebben éhezzenek a Földön. Ha nem vásárolunk feleslegesen élelmiszert, ha nem dobjuk ki a maradékot, hanem átalakítva felhasználjuk, már tettünk egy lépést. Tudják: sok kicsi…

Tegyük meg legalább azt, ami a hatalmunkban áll, és akkor kevesebben fognak éhezni a világban. Mondjuk süssünk két rúddal kevesebb bejglit, vagy talán elegendő a négy tagú családnak 10 szelet rántott ponty, 15 már fölösleges.

A kilencedik éhen marad

Ma minden kilencedik ember számára nem egyértelmű és magától értetődő, hogy naponta tud-e enni valamit, akár csak egyszer is.

1999-ben a világ vezető gazdasági nagyhatalmai az ENSZ kezdeményezésére úgy döntöttek, hogy felszámolják a világban a szegénységet, ezért elfogadták a Millenniumi Fejlesztési Célokat (MDG). Vállalása részeként az MDG-ben részt vevő 129 ország közül 73 csökkentette is az éhezők számát. 2015-ben pedig a világ országai megállapodtak, hogy 2030-ra teljes mértékben felszámolják az éhezést, ez bizonyos számítások szerint azt jeleni, hogy 60%-kal több élelmiszert kellene termelni, ami persze újabb kérdéseket vet föl.

Adnának, de miből? Kérdés a hogyan is

Nincs például korlátlan számban megművelhető terület, sőt a klímaváltozással jelenleg sok helyütt a mértékük tovább csökken. A megoldás módja összetett, legkevésbé a direkt élelmiszer-segélyezés a megoldás, ám a családi gazdaságok támogatása, a nők képzése, a mezőgazdasági fejlesztések mind hozzájárulnak ahhoz, hogy elérhető legyen a kitűzött cél.

Vannak olyan kezdeményezések is, amelyek az étrendben látják a megoldást. A vegetáriánus étrendet népszerűsítő cikkek tömege ellenére túl sok húst eszünk, ami nem csak az egészségünkre káros, hanem a környezetünket is terheli. Ahhoz például, hogy egy kilónyi marhahúst megvehessünk, szinte hihetetlen mennyiségű vízre van szükség, nagyságrendileg 13000 literre. Persze ezt nem a feldolgozás során használják fel, ebben benne van az a mennyiség is, amelyet az állat élete során megiszik. Ezzel szemben a sok és jó minőségű fehérjét tartalmazó hüvelyesek „vízbarátabbak”, 1 kiló lencse megtermeléséhez elegendő 50 liter víz.

A húst hússal már nem divat

Egy újabb apróság, amit mi is megtehetünk: gondoljuk át, mennyi húst eszünk! Az EAT-Lancet Commission, egy az étkezéssel tudományos alapon foglalkozó nemzetközi szervezet szerint állati fehérjéből naponta elegendő például 29 gramm, ami azt jelenti, hogy kb. 15 deka csirkehúsnál többet nem kellene enni. Szerintem ez nem is kevés! J

Mi például eldöntöttük, hogy bár nem vagyunk vegetáriánusok, de idén húsmentes karácsonyt rendezünk. Szép dolog a hagyomány, ám az egészségünk érdekében még jobb újítani.

 

Ebben a témában szintén ajánlanám még az Élelmiszerbank weboldalát is meglátogatni, valamint támogatással segíteni a szervezet élelmiszermentő tevékenységét.

 

*a http://nepesseg.population.city/world/ oldal segítségével számítva

Tovább a teljes bejegyzéshez
916 Hits
0 hozzászólás

Gyertek haza ludaim!

Tatán, ebben a barátságos, nyugodt városban gyakran pezseg az élet, köszönhetően sok olyan rendezvénynek, amelyek méltán országos hírűek, és mindig jelentős számú látogatót vonzanak. Közülük szerintem a legkülönlegesebb a jövő hétvégi esemény. Immár 19. éve, hogy november utolsó szombatján Tata ismét vendégeket vár, mégpedig a Vadlúd Sokadalomba. Ez a rendezvény nemcsak Magyarországon egyedülálló, de Európában is. Különlegességét több tényező adja.

Hogyan jöhetett létre a Sokadalom?

Az egyik mindenképpen az Öreg-tó, ez a sekély vizű, nagyrészt mesterséges partfalú, szabályozott működésű, mesterséges tó, amellyel kapcsolatban az ide látogatók jó része valószínűleg arra tippelne, hogy természetes eredetű. Az Öreg-tó az Által-ér vízgyűjtő része.

A tó önmagában persze nem lenne elegendő. Az ideális állapot csak úgy jöhetett létre, hogy a tavat használók és a tó hatását élvezők, valamint a tó természettel való kapcsolatát erősíteni szándékozók, a téli szállást kereső vadludak „képviselői”, egyetértésre tudtak jutni. Közösen ki tudtak alakítani egy olyan működési módot, amellyel mindenki jól jár, és amely mindenkitől a legkisebb kompromisszumot igényli. Hiszen nem mindegy, mikor és mennyire engedik le a tó vizét, más a jó a halgazdaságnak és más a természetvédőknek, a vadludaknak.

A főszereplők persze a vadludak, akik egykor ráleltek erre a különös adottságú helyre. Egy tóra, amelyben van még annyi víz télen, amennyi nekik szükséges, egy tóra, amely bár egy város kellős közepén van, de az itt lakók nem zavarják el őket, hanem örömmel veszik jelenlétüket. Egy tóra, amely városias környezetben van, ám szinte karnyújtásnyi, vagy inkább szárnycsapásnyi közelségben gazdag táplálékot adó mezőgazdasági területek veszik körül.

A legfontosabb azonban, hogy akadt a városban és környékén néhány elkötelezett és hozzáértő természetvédő, akiknek még fantáziájuk és víziójuk is volt, valamint kellő erejük és energiájuk, hogy kitalálják a rendezvényt, és évről évre meg is valósítsák. Aztán találjanak hozzá támogatókat, és sok-sok lelkes önkéntest. Majd képesek legyenek a „fesztivált” évről évre megújítani, alkalmazkodva a változó igényekhez, miközben a lényegből sosem engedtek: itt minden a természetről kell, hogy szóljon. Ez a rendezvény nem kihasznál és lerabol egy természeti jelenséget, hanem arra törekszik, hogy évről évre egyre több ember élje át, milyen csodálatos a minket körülvevő természet és annak élővilága, hogy milyen örömet jelenthet a puszta megfigyelésük. A szervezők elkötelezettek abban, hogy évről évre bővüljön a madárbarátok népes tábora.

A programokról

A rendezvény alapprogramja az országos madármegfigyelő verseny, ami bizony felkészültséget és elkötelezettséget igényel, hiszen reggel hattól este hatig már az sem kis feladat, hogy valaki kitartson a posztján.

A másik, inkább a nagyközönségnek szóló, igen látványos programelem a vadludak reggeli kirepülése és esti behúzása. Korán kell kelnie annak, aki nem akar a reggeli élményekről lemaradni, mert a ludak nem várnak. Hét körül indulnak „reggelizni”. Az esti behúzás pedig már négy óra körül kezdődik. Az sem kis élmény, amikor már besötétedett, és a sok-sok ezer madár megérkezett éjjeli szállására – ezt legalább egyszer az életben érdemes meghallgatni.

Bár kiváló minőségben, élőben lehet ma már látni a webkamerának köszönhetően a ludakat a tavon az interneten, de ez azért nem ugyan az, mint élőben. Ráadásul szombaton igazi vásári forgatagba csöppen, aki idejön. Madarakról szóló előadások, madárgyűrűzés, természetvédelmi tanácsadás, könyvdedikálás, vásár, állatbemutatók – csak néhány a számos lehetőség közül. A gyerekek órákat eltölthetnek a gyerekprogramok sátrában anélkül, hogy unatkoznának. Délután Ferencz József Fittikém vezetésével még egy élő kvízjátékon is részt vehetnek, akik szeretnék próbára tenni a madarakkal kapcsolatos tudásukat. Na persze nagyon bonyolult kérdésekre nem kell számítani.

Azért nem bánnák a szervezők, a Duna Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, valamint a Száz Völgy Természetvédelmi Egyesület, valamint a főtámogató Envirotis Holding Zrt., ha kicsit bővülne mindenkinek a tudása, aki a Sokadalomban jár.

Tudjon mindenki a ludakról legalább ennyit:

A hazánkba érkező ludak túlnyomó része körülbelül 18 nagy gyülekező helyet használ rendszeres pihenőhelyként. Egy-egy kiemelt éjszakázó helyen, mint amilyen a tatai Öreg-tó, akár 40-50 ezer madár is összegyűlhet. Enyhe teleken végig kitartanak, és innen indulnak vissza a költőhelyre, de ha nagy hideg és hó jön, akkor tovább állnak dél felé.

Az eurázsiai tundrák vidékén fészkelő vadludak ősszel érkeznek hozzánk, és kora tavasszal indulnak vissza északra. Sok lúdfajta érkezik, köztük a nagy lilikek, amelyek a sarkkörön túli költőhelyeikről a nyugat- vagy közép-európai telelőhelyükig akár 7000 kilométert is repülhetnek. Az egész út, persze pihenőkkel, közel négy hónapon át tart. A hazánkban telelő vadlúdcsapatok túlnyomó többségét a nagy lilik adja.

A vetési lúd költőterülete az eurázsiai tundra és tajga övezetben húzódik. A vetési lúd térségünk igazi nevezetessége, ez a lúdfaj tette nemzetközi jelentőségűvé a tatai Öreg-tavat. A tó a vetési lúd egyik legfontosabb Kárpát-medencei telelőhelyének számít.

Ezekről és a többi lúdfajról sok érdekességet meg lehet tudni a program hivatalos weboldalán (vadludsokadalom.hu), ahol élő webkamerán követni lehet az egyre bővülő sokadalom életét.

Ám a lényeg: aki csak tud, látogasson Tatára november 30-án szombaton!

Tovább a teljes bejegyzéshez
939 Hits
0 hozzászólás

A kevesebb jobb! - Hulladékból mindenképpen

Tizedik éve rendezik meg november utolsó hetében az Európai Hulladékcsökkentési Hetet. Az tetszik benne nagyon, hogy nem annyira hivatalos ünnep ez, sokkal inkább egy közösségi eseménysorozat. A kezdeményezés ugyanis arra ösztönzi az európai polgárokat, hogy maguk találjanak ki eseményeket, akciókat, hasznos weboldalakat, bármit, amivel úgy gondolják, hogy hozzá tudnak járulni a hulladékcsökkentés nemes feladatához.

Miért fontos ez az Európai Uniónak?

Hihetetlen! Az EU-tagországokban 2013-ben az egy főre jutó hulladéktermelés 481 kiló volt (Forrás: Eurostat). Gondoljunk csak bele, ez azt jelenti, hogy az év minden egyes napján több mint egy kiló hulladékot gyárt minden egyes ember, a csecsemőket is beleértve! És ennek mennyiségre évről évre néhány százalékkal tovább nő.

A tudatos döntés ad szabadságot, nem a bármit megvehetek élménye

Sokan tudják, hogy nem is a hulladékcsökkentés a legjobb megoldás, hanem az, ha a már meglévő, látszólag feleslegessé vált termékeket újrahasznosítjuk. A legjobb pedig, ha létre sem jön az, ami később hulladékként végzi. Van-e erre ráhatásunk? Egyértelműen igen. Egy gyártó sem akar olyasmit előállítani, amit senki nem vesz meg. Ne hagyjuk, hogy a ránk ömlő reklámok és az eladáshelyi ösztönzők irányítsanak minket, hogy a gyártók újabb termékeket állíthassanak elő, így végtelenítve a spirált!

Vásároljunk tudatosan! Készüljünk előre otthon, gondoljuk végig, mire van szükségünk, és ezt írjuk is össze! Ezután hozzunk egy döntés, hogy semmi mást nem veszünk meg, csak azt, ami a listánkon szerepel. Amióta így vásárolok, rájöttem, hogy a módszerrel még időt is megtakarítok, ami külön öröm. Ráadásul, így sosem felejtem otthon a bevásárló szatyrot!

Leginkább az élelmiszereknél szempont a fölösleges csomagolás problémája, amire ma már nem csak a Facebookon látok ötletes megoldásokat. Találkoztam többször olyanokkal, akik a gyümölcsöt és a zöldséget, vagy akár a péksüteményt nem a kitett nylonzacskókban veszik meg, hanem saját készítésű, kis zsákokban. Sőt, a kimért áruk pultjánál láttam olyan vásárlót, aki vitt dobozt, és abba kérte a felvágottat és a sajtot.

Európai Hulladékcsökkentési Hét

Ilyen és hasonló gondolatokra hívja fel a figyelmünket a Hulladékcsökkentési hét.

2012-ben 27 országban 10 793 akció, 2018-ban 30 országban pedig már 14.347 esemény, akció valósult meg. Ezek ugyan rekord évek voltak, de a többi év sem maradt el sokkal tőlük. Magyarország is kivette a részét mindebből, tavaly 228 akciót bonyolítottak le az előzetesen regisztrálók.

Minden résztvevő országban egy hivatalos szervező segíti a koordinációt, 2019-ben Magyarországon az Innovációs és Technológiai Minisztérium felkérésére ez a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége, azaz a KSZGYSZ. Kik szoktak részt venni ezekben a vállalásokban? Jellemzően államigazgatási szervek, önkormányzatok, nagyon sok óvoda, iskola és persze civilszervezet, de cégek, valamint magánszemélyek is. Az előzetes regisztráció már lezárult, de bárki csatlakozhat az eseményekhez, olvasható róluk. Jövő májusban pedig kiderül, hogy az országonkénti nyertesek közül ki lesz az európai legjobb. Aki idén nem regisztrált valamilyen programmal, már most gondolkodjon azon, hogy jövőre mivel venne részt.

Megjegyzem nem hivatalos résztvevőként, ám lelkes, külső pártolóként bárki tehet vállalást. Akár a Vörös és Zöld Facebook-poszt kommentjében! 😊

Egyszerű hulladékcsökkentési ötletek

Számos lehetőség van arra, hogy otthon vagy a munkahelyen elkezdjük csökkenteni a hulladékot, sőt másokat is erre ösztönözzünk. Fontos, hogy ez sose legyen kényszer, mert annak hosszabb távon semmi haszna. Adok pár ötletet, a sor bővíthető, különösen, ha a munkahely, ahol dolgozunk, nyitott arra, hogy a jövőben környezettudatosabban működjön.

·         Használjunk bevásárlótáskát, sose felejtsük otthon, ha mégis így történt, kérjünk az élelmiszerboltban megmaradt kartondobozokból, és abban vigyük haza a bevásárlásunkat.

·         Használjuk föl a maradékot a konyhában, ne dobjunk ki élelmiszert, és akinek van erre jó tippje, receptje, ossza meg másokkal is. Egy tipp: én sosem dobom ki a brokkoli szárát, a karalábé levelét…, azt is megfőzöm, szuper lesz tőle például a krémleves.

·         Kezdjünk komposztálni, ha erre semmiképpen nincs mód, össze lehet fogni a szomszédokkal, és be lehet vezetni a „közösségi komposztálást”.

·         Hulladékcsökkentési ötleteim az irodáknak: kétoldalas nyomtatás, a régi „firkapapírok” gyűjtése, felhasználása, üvegpoharak és csészék használata műanyag poharak helyett. Sokan elviteles dobozban vesznek ebédet – naponta új dobozban. Mosogassuk el a dobozt, és másnap vigyünk magunkkal, amikor ebédért megyünk!

·         Szervezzünk meg ruhák, könyvek, bútorok, elektronikai és egyéb eszközök gyűjtését, amit vagy adományba adhatunk, vagy egymás között elcserélhetünk.

Miért jó ez nekünk?

A hulladék, ami szemétként végzi, pusztítja például az állatvilágot. Sokat olvashattunk már arról, hogy számos állat tápláléknak nézi a műanyag hulladékot, és emiatt elpusztul. Ez egész környezetünket veszélyezteti, benne minket is.

Aki környezettudatosan vásárol, az kevesebbet költ fölösleges dolgokra, így több marad sportra, szórakozásra, bármire, aminek több haszna és értelme van, mint a felesleges tárgyaknak, vagy a kukában landoló élelmiszernek.

A sor persze folytatható, erre is szívesen várom kommentben az ötleteket!

Tovább a teljes bejegyzéshez
1204 Hits
0 hozzászólás

A terápiás húsleves és táplálkozási taposóaknák

Az első igen pozitív meglepetés az volt, hogy sok új arcot láttam az előadáson, nagyon sokan kíváncsiak voltak az előadásra. Számomra ez azt jelenti, hogy sokan szeretnének egészségesen élni, egészségesen táplálkozni, és ezért hajlandóak is tenni. Csapó Dorina többszörös fitneszbajnok, fitneszedző, a modern táplálkozási tudomány nagykövete dinamikus, jó hangulatú előadást tartott a klub résztvevőinek, benne sokunk számára több meglepetéssel.

Paleo alapok

Azoknak, akik elkötelezett hívei a paleo értrendnek, vagy ha nem követik, legalább ismerik, talán kevésbé volt meghökkentő, amit hallottak, de bizonyára voltak többen, akik sok újdonsággal találkoztak. Az előadó megemlített néhány táplálkozástudományi szakértőt, akiknél tanult, akiktől megtanulta annak az értendnek a szabályait, amelyet követ, és mások előtt is képvisel. Az egyik kiindulópontjuk, ahogy megtudtuk, az, hogy az emberiség hosszú története során, igen sokáig nem evett feldolgozott élelmiszert, arányaiban az a korszak volt a leghosszabb, amikor vadásztunk és gyűjtögettünk. Ehhez képest a jelen kor, a végtelen mennyiségű mű táplálékkal egy igen rövidke kis szakasz. Ennyi idő alatt az emberi szervezet nem alkalmazkodhatott a feldolgozott élelmiszerekhez, ezért szerintük, ha jó akarunk magunknak, megközelítőleg úgy kell étkeznünk, ahogy őseink tették.

Kép: Pixabay

Egészségünk alfája és omegája a táplálkozás

Az nagyon tetszett, hogy Csapó Dorina nem akart lyukat beszélni a jelenlévők hasába, nem akart – hogy stílusosan fogalmazzak – semmit lenyomni a torkunkon. Jó volt, hogy felnőttnek, önálló döntési képességgel bíró embereknek tekintette hallgatóságát. Mégsem maradt kívülálló, nem az okos szakértő, hűvös távolságtartásával beszélt. Egyértelművé tette, ő hova tette le a garast, hogyan él, hogyan táplálkozik a családjával együtt, és ezt az életformát miért tartja jónak. Meggyőződése ugyanis, és a tudomány egyre inkább azt igazolja, hogy az egészségünk közel 90%-ban azon múlik, mit eszünk. Ez nagyon jó hír! Hiszen eldönthetjük, hogy egészségesek akarunk-e lenni, vagy nem. Dönthetünk bárhogy, de tudatában kell lennünk, ha nem teszünk meg mindent azért, hogy jó és egészséges élelmiszert vegyünk magunkhoz, és majd sorra jönnek az egészségügyi problémák, senki mást nem okolhatunk miattuk, mint önmagunkat. Az előadó hangsúlyozta, hogy minden ember más, nincs olyan tápláléklista, étrend, ami mindenkinek egyformán jó. Próbálkozni kell, meg kell figyelnünk, hogy a szervezetünk mire hogyan reagál, az irányelvek alapján mindenkinek ki kell alakítania a számára való legjobb étrendet.

Gyógyító élelmiszerek és taposóaknák

Megfelelő élelmiszerekből összeállított tudatos táplálkozással nem pusztán a testsúlyunkat tudjuk kontrollálni, hanem például helyreállíthatjuk felborult bélflóraegyensúlyunkat, leküzdhetjük allergiánkat, úrrá lehetünk megmagyarázhatatlan fáradtságunkon, alvásproblémáinkon. A sor folytatható, és akkor még nem beszéltünk az autoimmun betegségekről. Csapó Dorina sem említette ezeket részletesen, mert mint többször hangsúlyozta, ő az egészséges emberekhez szól, nekik ad tanácsot, ötletet, hogy hosszan egészségesek maradhassanak.

Előadónk néhány alapkérdést már az elején tisztázott. Azt például, hogy a feldolgozott élelmiszereket nem tartja fogyasztásra alkalmasnak, nem pusztán a bennük lévő adalékanyagok miatt, de azért is, mert minden ilyen termék tartalmaz hozzáadott cukrot. A cukor pedig szerinte az egyik taposóakna a gabonafélék, a tej és tejtermékek, valamint bizonyos magvak mellett. Hogy miért a taposóakna kifejezés, azt nem fejtette ki, ezt a fantáziánkra bízta, de annyi mindenkinek egyértelmű volt, hogy ezek az előadó meglátása szerint alattomos és pusztító élelmiszerek.

A csendes gyilkos

Csapó Dorina szerint különösen kárhoztatható a cukor, ami nagyban hozzájárul, hogy a mai gyerekek jelentős része elhízott, és nem csak kövérek, de sokan mozgásszervi problémákkal küzdenek. Egy példát mondott is erre, hogy a reggeli kakaó mellé elfogyasztott édes pékáru, a tízóraira megivott Ice tea és hozzá egy tejszelet vagy még egy kakaós csiga már fedezi a napi cukorbevitel ajánlott mértékét. A WHO 2002-es ajánlása szerint 50 gramm cukornál nem szabadna többet ennünk naponta. Egy főre vetítve ennek országos átlagban nagyjából a dupláját fogyasztjuk, jelentős részét rejtett cukrok formájában.

Pacalt szalontüdővel

A fehérjékkel kapcsolatban az állítja Csapó Dorina, hogy tévhit, miszerint az állatok izomzata a legjobb táplálék, sokkal inkább a belsőségek, a pacal, a máj, a velő az, mert messze több tápanyagot tartalmaznak. Létezik egy tápanyag-sűrűségi táblázat, amely azt mutatja, hogy egységnyi élelmiszer mennyi értékes tápanyagot tartalmaz, és ezen a listán a belsőségek kapták a legmagasabb pontszámot. Eszerint érdemes lenne minél több belsőséget ennünk. Az előadó azon a véleményen van, hogy bátran fogyasszunk disznósajtot, marhanyelvet, zsíros, bőrös halakat, tehát csupa olyasmit, amiről évek óta úgy gondolom, hogy jobb elkerülnie annak, aki nem akar szív és érrendszeri problémákkal küzdeni. Ám most azt hallottam az előadáson, hogy e betegségcsoport legfőbb okozója a szénhidrát. Bevallom, én nem lettem azonnali híve a Csapó Dorina által javasolt étrendnek, de arra mindenképpen jó volt, hogy arra inspirál, olvassak utána a témának.

Az elhangzottak egy részével könnyű volt azonosulnom, hiszen én is úgy gondolom, hogy messze több halat kellene ennünk, mint tesszük jelenleg, akár kétnaponta kerülhetne valamilyen formában a tányérunkra.

A terápiás húsleves

A húsleves egyenesen szuperélelmiszer, mondta Csapó Dorina, és receptet is adott. A legjobb, ha sokféle hozzávalóból főzzük, legyen benne bőr, többféle csont. Legalább 8 órán át gyöngyöztessük, az utolsó órában tegyük hozzá a zöldségeket. Amikor kihűlt, érdemes kisebb adagokra osztani, lefagyasztani, és alapléként adagolni levesekhez, mártásokhoz, szószokhoz. Rengeteg vitamint és ásványi anyagot tartalmaz.

Couleur képe a Pixabay-en

A szénhidrátokról sok jó nem hangzott el, talán annyi, hogy a zöldség minden mennyiségben fogyasztható és fogyasztandó. Szó esett a ma egyre divatosabb fermentálásról: a fermentált zöldség is szuperélelmiszer. Nem csak a kovászos uborka! Minden zöldséget lehet fermentálni és nem csak nyáron, de télen is készíthető. A hűtőben hosszan eláll, és naponta érdemes belőlük egy-egy kanálnyit enni legalább.

Nem kapott piros lapot a burgonya és a rizs, de fontos, hogyan készítjük. Az egyértelmű, hogy a krumplipüré kevésbé egészséges, mint a főtt burgonya, de azon kicsit elcsodálkoztam, hogy a hideg rizs, mint mondta Csapó Dorina, kevésbé hizlal, mint a meleg.

A gyümölcsökkel legyünk visszafogottak, mert a fruktóz inkább csak méreg a szervezetnek, fogalmazott az előadó.

A zsírok esetében Csapó Dorina eldöntötte a margarin kontra vaj kérdést, nála egyértelműen a vaj győzött, és nem azért, mert finomabb. Manapság az omega-6 - omega-3 zsírsav fogyasztásának egészséges 6:3 aránya messze eltolódott az omega-6 felé, legalább háromszor többet fogyasztunk, mint kellene, amiben más „bűnösök” mellett jelentős szerepet játszanak a margarinok.

Nos, tudatosan táplálkozni nem könnyű, ám az előadás, sok kétely mellett, amit bennem felvetett, arról egyértelműen meggyőzött, hogy ez a legkevesebb, amit meg kell tennünk önmagunkért és családunkért.

A hangsúly a tudatosságon van. Ehetünk bűnös dolgokat, több szelet tortát például, csak legyünk azzal tisztában, hogy mit teszünk, és másnap „korrigáljunk”. Tehát ne mondjuk azt, ha már tegnap bűnöztem, akkor ma is megtehetem.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1059 Hits
0 hozzászólás

A sok szép vadlúd egyike: a családszerető nagy lilik

November Tata életében kiemelt hónap, egy híján 20 éve, hogy néhány elkötelezett madárbarát úgy döntött, fel akarják hívni a városban élők figyelmét arra, milyen szép, érdekes, lenyűgöző természeti jelenségnek ad otthont évről évre. A Tatai Vadlúd Sokadalomra ma már az egész országból, sőt jelentős számban külföldről is érkeznek madárbarátok, és persze sokan olyanok is, akik inkább a színes gyerekprogramok vagy a színvonalas kirakodóvásár miatt látogatnak ki az Öreg-tó partjára. A vadludak persze nem csak itt szállnak meg, hanem minden olyan nagyobb víznél, amelynek közelében jó táplálkozásra alkalmas helyeket, kukoricatarlót, őszi vetést, találnak. A tatai vadlúdtábor azért különleges, mert egy város közepén helyezkedik el, és az itt élők megtanultak ezzel a jelenséggel együtt élni. Elismerésre méltó például, hogy a ludak érdekében a város tavaly úgy döntött, hogy szilveszterkor nem rendeznek tűzijátékot, és az itt lakók sem eregetnek petárdákat.

Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONETaken by Adrian Pingstone in June 2003

Magyarország vizes élőhelyein ősszel 10 különböző vadlúdféle jelenik meg, közülük a legtöbb igen távoli északi, európai és leginkább szibériai tundrákról, természetes költőhelyeikről érkezik ide általában október elejétől. Sok tízezer madár pihen meg ilyenkor nálunk, és gyűjt erőt, a sokszor 4-5000 kilométeres út után. Közülük az egyik, általában a többséget alkotó, a nagy lilik. Nevét erős, jellegzetes hangjáról, „lilik-lilik” kiáltásáról kapta. A nagy lilik enyhe teleken nem vonul tovább, egészen márciusig marad, amikor visszatér költőhelyére.

Hogyan lehet felismerni a többi vadlúd között? Amennyiben hangja alapján nem sikerülne, keressünk egy 60-80 centi terjedelmű, 1,5-3 kilós madarat. Abban az esetben, ha ennek alapján tanácstalanok lennénk, várjuk meg, míg kiterjeszti a szárnyát. 130-165 centiméter közötti a fesztávolság? Nos, így esélyes, hogy egy nagy lilikhez van szerencsénk. Vagy még mindig bizonytalanok vagyunk? A tollazat teljesen egyértelműen segít: az uralkodó színe sötét szürkésbarna tónusú. A homlokán jellegzetes fehér folt virít, amelynek szélessége a csőrével megegyező, felül kerek, íves. Ám, hogy ne legyen teljesen egyszerű a dolgunk, ez a fiatal példányoknál hiányzik. A nagy lilik hasán feltűnő, széles, fekete keresztsávok húzódnak. Farcsíkja, fara és alsó farkfedői fehérek. Csőre rózsaszín, lába élénk okkersárga. Ha olyan szerencsénk van, hogy még a szemét is megfigyelhetjük a madárnak, jó, ha tudjuk, hogy a nagy liliké sötétbarna.

Bevallom, nem tudtam, hogy létezik ilyen az állatvilágban: a nagy lilik párok egy-két évig jegyben járnak, és csak azt követően költenek, évente egyszer. A tojó a fészket a mocsaras, nedves tundra száraz kiemelkedésein, nyílt helyen, kisebb mélyedésekbe rakja, majd 5-6 tojáson közel egy hónapig kotlik a nyár derekán, június-júliusban. Összetartó családban élnek a nagy lilikek. Amíg a tojó kotlik, párja, a gúnár őrzi a fészket, a kikelt fiókákat közösen tanítgatják, és még azután is sokáig együtt maradnak a kicsikkel, amikor azok már önálló életre képesek, és remekül repülnek.

A nagy lilik növényekkel táplálkozik, északon, költőhelyén fűféléket eszik, vonuláskor gabonafélék vetéseit, kukoricatarlókat, repceföldeket látogat.

Nem védett, sőt, vadászható faj.

Tovább a teljes bejegyzéshez
745 Hits
0 hozzászólás