Vörös és Zöld

Almásfüzitő

A folyó, amely főnixként újjászületett

Egy emléknappal nagy jelentőségű eseményre emlékezünk, olyanra, amire büszkék lehetünk vagy ami miatt gyászolunk. A Tisza Élővilágának Emléknapjáról az Országgyűlés 2000. június 16-án határozott, az okot egy tragikus esemény adta. Sosem felejtem el azt a 12 napot. Leginkább a tehetetlenség érzése maradt meg bennem, hogy szinte csak szemlélők lehetünk. Végig kellett néznünk, ahogy a Romániában, Nagybánya mellett, Zazárnál történt ipari katasztrófa gyilkos zagyvize végighömpölyög a Tiszán, és nekünk egyedül a kárenyhítés lehetősége marad.

A háttérről

A román állam és az ausztrál Esmeralda Exploration közös cége, az Aurul bányavállalat a nagybánya környéki fémbányák meddőhányóiból nyerte ki az aranyat és ezüstöt. A cég által alkalmazott technológiára jellemző, hogy a működési engedélykérelmüket többször visszadobták a hatóságok. A román környezetvédelmi hatóság végül mégis kiadta az ideiglenes engedélyt. A sors keserű fintora, hogy mindössze pár hónappal a katasztrófa előtt.

Az Aurul elavult, nagy vízigényű technológiát alkalmazott, ún. ciános kioldást. Ennek részeként a ciánt tartalmazó mosóvizet egy műanyaggal bélelt tározóba vezették vissza, a vizet ülepítés után ismét felhasználták. A cián mérgező hatását a laikusok is jól ismerik. Az élő szervezetekben a sejtek lélegzéséhez szükséges enzimet blokkolja, így fejti ki hatását. Létezik ugyan ellenszere, de mivel a cián szinte pillanatok alatt hat, mire megérkezne a segítség, már késő. Így könnyen érthető, hogy a zagyvíz a folyó élővilágát ahogy haladt lefelé a víz folyásával, azonnal pusztítani kezdte. A halak percek alatt megfulladtak, amint elérte őket a szennyezés.

2000. január 30.

A Zazár név jelentése Hólépatak, ami önmagában is jól jelzi, hogy azon a tájon a nagy mennyiségű, általában tavaszi hóolvadás rendszeres jelenség. Egy felelős ipari cégnek ezzel számolnia kellett volna. Abban az évben már január végén, az akkori heves esőzések következtében, gyorsan olvadni kezdett a hóréteg. A hirtelen érkezett, nagy mennyiségű csapadék következtében beszakadt a tározó oldalának egy szakasza. Az Aurul a gátszakadást tétlenül nézte, nem volt semmilyen kárelhárítási tervük. A szennyeződés, amely a cián mellett egyéb nehézfémeket is tartalmazott, Magyarországra február 1-én, 15 órakor ért, és Vásárosnaménynál másnap jelent meg a Tiszában. A beérkezett összes cianid mennyiségét 130-175 tonnára becsülik. A szennyezés brutális mértékét talán ennél is jobban érzékelteti 40 kilométeres hossza. A halálos anyagok koncentrációja a baleset helyén több mint 180-szorosa volt a megengedett határértéknek, míg azon a ponton, ahol a Szamos és a Tisza összefolyik, 135-szöröse, a Tisza-tónál pedig 34-szerese.

A vízügyi kárenyhítés

A kárenyhítésre az egyetlen kínálkozó beavatkozási lehetőség a hígítás volt, ebben a magyar vízügy elismerésre méltó munkát végzett.

„A cselekvési terv kulcsfontosságú eleme a Kiskörei-Vízlépcső rendkívüli üzemrendjének kidolgozása volt annak érdekében, hogy a cianidos vizet a Tisza-tavon belül a folyómederben tartsák, majd a tározó medencéiből származó tiszta vízzel felhígítsák.” Forrás: Közép-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság

A folyamatot jól szemlélteti a vízügy animációja. A Tisza-tó szokásos téli vízszintjét csaknem 1 méterrel megemelték, azaz 55 millió köbméternyi, jó minőségű vizet tározak be még azelőtt, hogy a szennyezés elérte volna a tavat. Ezután lezárták a gátakat, hogy a folyó vize ne juthasson be a tóba, és amikor a szennyezés megérkezett, megnyitották a tározókat, azaz lényegében mesterséges árhullámot indítottak el a folyón. A pontos folyamatról a fenti linken elérhető a Vízügy kiváló összefoglalója.

Így sikerült elérni, hogy a Tisza-tó felületének 93 százaléka épen maradt, és a kiskörei erőmű alatti szakaszon a holtágak és az árterek is csak minimális mértékben szennyeződtek.

A pusztítás mértéke

A katasztrófát látva a természetvédők attól tartottak, hogy teljesen felborul a folyó ökológiai rendszere és hosszú évekbe telik majd, hogy újra magához tér a környék élővilága. A planktonok szinte teljes mértékben elpusztultak, de az emberek számára leginkább látható a halpusztulás volt. A folyó területéről csak az összegyűjtött haltömeg több mint 150 tonnányi volt, de a kárfelmérés kimutatta, hogy az összes elhullás 1241 tonnára tehető. Több faj állománya jelentősen károsodott, azonban egyetlen faj sem pusztult ki a folyóból. A Tisza ökoszisztéma állapotának egyik szimbolikus indikátora, a tiszavirág is túlélte a katasztrófát.

A Tisza újjászületése

A Tisza hamarabb magához tért, mint ahogy a szakemberek gondolták. Már a szennyezés levonulása után nem sokkal lehetett fürdeni a vízben. Két évvel a katasztrófa után pedig az alacsonyabb rendű élőlények állománya is helyreállt csaknem teljesen. Ez fantasztikus, nekem mégis eszembe jut egy mostanában nagyon aktuális hasonlat.

Egy kulturális területen dolgozó barátom mesélte a minap, hogyan érintette a COVID-19 vírus az ő anyagi helyzetét. Bár a vírus miatt elrendelt korlátozás a szakmáját erősen érintette, szerencsére volt anyagi tartaléka. Sőt, azt mondja, kivételesen jó éve volt, mert a nyitás néhány hónapjában rendkívül jól keresett, mindenki pótolni akarta a veszteségeit, így ő is sok munkához jutott. Így év végére elérte azt az állapotot, amiben tavasszal, még a vírus előtt volt. Igen, szerintem is nagyon jól alakult az élete, ám ha belegondolok, sokkal, de sokkal előrébb tarthatna, ha nincs a járvány. Persze, tudjuk, ez a katasztrófák természete, és szerencsés, aki megerősödve túléli. Ez történt a Tiszán is.

Elmaradt kártérítés

A magyar állam az Aurul ellen 29,3 milliárd forintos kárigényt jelentett be, amely a természeti veszteségeket és a helyreállítási költségeket fedezte volna. A peren kívüli megegyezés kísérlete nem vezetett eredményre, ezért 2001-ben bírósági keresetet adott be Magyarország. Öt évvel később a Fővárosi Bíróság ítélete kimondta, hogy a ciánkatasztrófáért az időközben megszűnt Aurul jogutódja, a Transgold cég a felelős, mely céget azonban időközben törölték, így alperes hiányában az eljárás megszűnt.

Biztató epilógus

A nagybányai üzemet 2013-ban a Romaltyn Mining nevű cég szerette volna újraindítani, de Nagybánya önkormányzata nem adott engedélyt a vállalatnak. A döntést a cég perre vitte, végül három évvel később az az ítélet született, hogy nem hozhatnak létre ciántechnológiás aranymosó üzemet.

Fontos a fotóig vezető út
Amikor először láttam, azt hittem, egy rajzfilmfig...

Kapcsolódó hozzászólások

Hozzászólások

 
Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Already Registered? Login Here
Vendég
2021. május 07. péntek