Ornitológus ugyan nem leszek, de sokat tanultam arról, milyen madarak élnek a tározó növényvilágában. Például a címben említett hantmadár és a rozsdás csuk, két kedves, apró madár, egyik sem nagyobb 15 centiméternél és nem súlyosabb 3 dekánál. Azonnal megjegyeztem róluk, hogy mindkettő a légykapófélék családjába tartozik, ugyanis megértettem, miért érzik jól magukat a vörösiszap-tározón. Itt ugyanis tavasztól őszig rengeteg a légy és persze mindenféle repülő-mászó rovar. Döng, döngicsél, ciripel a táj.

 

A hantmadár, bár állománya csökkenőben van, nem ritka faj, szinte minden földrészen élnek példányai. Kicsit más területen érzi jól magát, mint a rozsdás csuk, mégis mindkettő szereti a tározót. A hantmadár a rövidfüvű élőhelyeket kedveli, így például a legelőket. Bár a tározó nem legelő, de évente kétszer kaszáltatjuk, így alkalmas élőhelynek nyilvánította néhány hantmadár. A rozsdás csuk a nedvesebb, nyílt területeken érzi jól magát, ezért kedvelheti a tározó rétjét, hiszen karnyújtásnyira folyik a Duna, és itt húzódik az Által ér is.

Hogy néznek ki? A legkarakteresebb különbség, hogy a hantmadáron a fekete, a rozsdás csukon a barna szín dominál. Mint rendesen, mindkettőnél a hím a díszesebb. A fiú hantmadár háta szürke, kis kékes árnyalattal, a hasa fehér, a torka vajszínű, a szárnya és a farka, valamint a szeme környéke és a csőre fekete. Ez utóbbi vékony és hegyes, magvak, csigák, giliszták felcsipegetésre kiváló, bár repülve is szívesen bekapja a rovarokat.

hantmadár

A rozsdás csuk háta barnás, torka és hasa rozsdaszínű, vagy még inkább rozsdás vajszínű, és lényegében ugyanazzal a táplálékkal beéri, mint a hantmadár.

rozsdás csuk

A fészeképítésben is egy építész-tervezőjük lehetett, és közös az a szokásuk is, hogy a tojó építi meg, miközben a hím a közelben énekel. Sokszor választják más állatok elhagyott üregeit, kőrakások oldalát, a rozsdás csuk általában figyel arra is, hogy otthona magasról, egy ragadozó madár szemszögéből, észrevehetetlen legyen. Hasonló anyagokkal bélelik ki a fészket, a hantmadár inkább fűszálakkal, tollal és szőrrel, a csuk mohával, gyökérrel.

A hantmadár nem szereti a társaságot, és harciasan védi a területét, ha kell meg is verekszik érte. A rozsdás csuk is ún. területőrző madár.

Télre mindkét faj Afrikába költözik, a hantmadár a szavannákra, a csuk pedig egészen délre. Nekik különösen sokat kell repülniük, hogy áprilisra visszatérjenek.