Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Amit azonnal megtehetünk: éljünk kicsit csendesebben!

Az elmúlt egy évben megszámlálhatatlanul sok írás jelent meg a koronavírusról és hatásairól, köztük arról a különös csendélményről, amit az utazási korlátozásoknak köszönhettünk. Tudtuk, hogy nem tart sokáig, és bár élveztük, mégis reméltük, nem tart majd sokáig. Pedig az erős zajok megkeserítik mindennapjainkat.

Életünkben a zaj olyan, mint a levegő, ott van szinte mindenütt, talán csak mesterséges körülmények között nem. Mérések bizonyítják, hogy 0 decibeles „csendszint” nem létezik. A csendesnek tekintett erdő is zajos, énekelnek a madarak, lehullik egy ág, átfut az avaron egy mókus, enyhe szellő mozgatja az ágakat, leveleket. A 0 decibel a hallásküszöbünk, ez az a hangnyomás, amit egy ember egy süketszobában még éppen érzékel, mondjuk egy szúnyog repülését 3 méterről.

A decibel két mennyiség arányának logaritmikus mértéke – több tudományterületen is használják. Az elnevezésben a „bel” Alexander Graham Bell nevéből származik, használata összefüggésben áll a telefóniával: a telefonkábel 1 mérföldes szakaszán bekövetkező hangerősségcsökkenés mértékének a meghatározására vezették be. A deci ennek a tizede.

Lakott településeken, nem csak nagyvárosokban, az egyik jelentős zajforrás a közúti közlekedés. Sokszor járok autóval vidéken, ilyenkor áthaladok kisebb falvakon. Eleinte, bevallom, bosszantott az a lassító ív, amit több település előtt építettek az útra, sőt a 30-as, 40-es forgalomkorlátozás is. Frusztrált a cammogásnak tűnő tempó. Hamar rájöttem azonban, hogy nem csak a biztonságot szolgálja a lassabb haladás, de a zajkibocsátásom is kisebb így.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (European Environment Agency – EEA) adatai szerint Európában legalább 100 millió ember szenved káros zajhatástól, ennek jelentős részét a közlekedés okozza. Ez még akkor is ijesztő, ha nem tudnánk, hogy a zaj nem pusztán bosszúság forrása, hanem közvetlen hatással van egészségünkre. Alvászavart okoz, szívbetegséghez vezet, hogy csak két következményt említsek. Szintén az ügynökség becslése szerint több mint 12000 olyan ember haláláért felelős a tartósan erős zaj, akik tovább élhettek volna, ha a környezetük csendesebb.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásai értelmében ahhoz, hogy alvásunk pihentető legyen, a folyamatos háttérzaj erőssége nem haladhatja meg a 30 decibelt. Ez sok településen nem mindenütt érvényesül.

A jó hír, hogy az európai országok számos intézkedést hoztak a zajszint csökkentése érdekében, ilyen például az a sebességkorlátozás is, amit említettem. Talán sokan emlékeznek még, hogy Budapesten nagyon sok utat fedett macskakő. Ma már alig találni bazaltkövekkel fedett útszakaszt. Egyik szemem sír másik nevet. A macskaköves utak szépek, hangulatosak voltak. Magas a kopásállóságuk, sőt, ha fel kellett bontani egy útszakaszt, az is egyszerűbb volt, és kisebb zajjal járt. Ám az aszfalt, és ma már az ennél is korszerűbb burkolatok csendesebbek.

Nagyon jó irány a közlekedési zaj csökkentése érdekében az is, hogy egyre többen bicikliznek, és nem csak hobbiból, hétvégenként, hanem a napi tevékenységeik intézésére. Szintén egy pozitív hatása a COVID-járványnak, hogy látványosan megnőtt a kerékpárosok száma.

Nyilván jótékony hatással lesz a zajcsökkentésre, ha az autók jelentős része elektromos lesz. Az e-autóknál, mint tudjuk, az okozza inkább a gondot, hogyan tegyék mesterségesen zajosabbá annak érdekében, hogy a többi közlekedő hallja, ha egy ilyen jármű közelít.

A pandémia hatására, bár átmenetileg legalább a külső zajforrások csökkentek, kisebb a sokak életét amúgy napi szinten megkeserítő légiközlekedés, ám sokan home office-ba kényszerülve rájöttek, mennyire zajosak a szomszédaink. Sokkal többen és többet vagyunk otthon. Mosunk, tornázunk, átalakítjuk, felújítjuk a lakást, főzünk, ehhez darálunk, turmixolunk, használjuk igen zajos háztartási gépeinket, és szinte folyamatosan megy a számítógép. Nem kevesen ismerjük azt a megkönnyebbülést, amikor este kikapcsoljuk a gépet. Szinte csak akkor érezzük át egy pillanatra, mennyi energiát kivett belőlünk a folyamatos zúgás.

Az EU-ban évek óta szabályozzák a zajkibocsátást. A gépjárművek, háztartási gépek és kültéri berendezések zajkorlátozása egészen az 1970-es évekig nyúlik vissza. A környezeti zajról szóló irányelv (END) 2002-es bevezetése is fontos lépés volt abban, hogy előre léphessünk egy csendesebb világ érdekében. Az irányelv nagy hangsúlyt fektet az adatgyűjtésre és különböző zajcsökkentő intézkedések bevezetésére.

Az emberi tevékenységek zaja, köztük a közlekedésé, az állatok életére is hatással van. Vannak fajok, amelyek képesek voltak alkalmazkodni, mások képtelenek felvenni a versenyt a városi zajokkal, így inkább feladják a rájuk jellemző dalolást, ez viszont megnehezíti az egymás közötti kommunikációjukat.

Készült egy szép és tanulságos animációs film, egy TED előadás, amely megmutatja, átélhetővé teszi, hogyan hatunk mi emberek a természetre. Talán hallottak arról, hogy egyes bálnák énekelnek. Hogy pontosan miért és hogyan, ezt még ma is kutatják, annyi biztos, hogy az egymás közti kommunikációjukban, sőt a táplálékszerzésben is kulcsszerepe van. Gondoltak valaha arra, hogy az emberi tevékenység miatt az óceánok is egyre zajosabbak? A hajózás, a katonai szonárok, a víz alatti építkezések mind komoly zajforrást jelentenek. Mi ennek a következménye? Javaslom, nézzék meg a filmet!

Tovább a teljes bejegyzéshez
334 Hits
0 hozzászólás