Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Kis hazai hulladékjelentés

A nyár a hulladékgazdálkodás területén nem uborkaszezon. Hazánkban 2015 óta folyik a hulladékkezelési rendszer átalakítása, amely ezekben a hónapokban a végéhez közeledik.

Mi is történt eddig? Nehéz megítélni mi sok, mi kevés, de úgy gondolom, ha a környezetvédelem és természetvédelem egészét nézzük, az állam 2007-2013 között erre fordított 2300 milliárd forintja nem kevés. Sőt, 2014-től a már igen közeli 2020-ig tartó időszakban ennél 500 milliárddal még több jutott és jut erre a célra.

 

Ez azonban sajnos nem jelenti, hogy minden úgy megy, ahogy igazán jó lenne. A hulladék-újrahasznosításban még nem értük el azt a mennyiséget, amennyit az Európai Unió előír. Rengeteg felhasználható hulladék kerül a szemétdombra a nem megfelelő gyűjtési rendszer miatt. Jelenleg évente 3,8 millió tonna települési hulladékot termelünk, amelyből 1,1 millió tonnát újrahasznosítunk, 2,2 millió tonna kerül a szemétlerakókba, 400 ezer tonna pedig a rákospalotai égetőben végzi. Ez a számarány lehetne jobb is, tekintve, hogy Svédország például 99%-ban újrahasznosítja hulladékát. A becslések szerint 30-50 milliárd forintnyi értéket dobunk így ki szó szerint a kukába, hiszen a lerakókba kerülő hulladékból nem csak újabb termékeket, de esetenként energiát is előállíthatnánk.

Így tehát kulcskérdés a szelektív hulladékgyűjtés. Ezen a téren már mindannyian találkoztunk uniós támogatású programokkal. Nem könnyítette meg a dolgunkat, hogy mire kiépítettük a gyűjtőszigetes rendszert, kiderült, hogy ennél van korszerűbb, vagyis hatékonyabb, amikor nem arra várunk, hogy a lakosok plusz erőfeszítést tegyenek, hanem elébe megyünk a kérdésnek: ez a házhoz menő rendszer. Az például igen nagy előrelépés volt, amikor 2013-ben a fővárosban elkezdték bevezetni a házhoz menő szelektív hulladékgyűjtési rendszert. Így külön edényben lehet gyűjteni a műanyagot és a fémet, valamint a papírt minden házban. Vidéki településeken az edényeket zsák helyettesíti. A cél, hogy az országban ezt a gyűjtési módot 4 millió lakosra kiterjesszék. Az üveghulladék nem része a házhoz menő gyűjtésnek, erre maradtak továbbra is a gyűjtőszigetek, de ez nem elegendő. A hatékonyabb visszagyűjtés ösztönzésére minden 300 négyzetméternél nagyobb alapterületű üzletben kötelező lesz az üvegek visszavétele.

Nem tudom, tudták-e, de létezik szelektív épületbontás is, ennek során külön kell elszállítani az újrahasznosítható és az ártalmatlanítandó anyagokat. A jövőben ez kötelező lesz.

Ezek mind-mind jó hírek!

Hiába visszük azonban házhoz a megoldásokat, ezek a programok, főként a szelektív hulladékgyűjtés, csak akkor működik igazán, ha az egyes emberek, a családok fontosnak érzik. Ez pedig nem fog megtörténni másképpen, csak neveléssel. A Zöld Óvoda program például 2008 óta segíti a legkisebbeket, és számos kerettanterv áll az iskolák rendelkezésére is, mely ugyan ezt a célt szolgálja. Alsó tagozaton kötelező tantárgy a környezetismeret, míg a felsősök természetismeret órán bővítik tudásukat.

Évek óta járunk Almásfüzitőre, a falunapra környezettudatos játékokkal. Egyértelmű tapasztalatunk: ma már sokkal felkészültebbek a gyerekek, sokkal többet tudnak arról, mi az a szelektív hulladékgyűjtés, milyen hulladék hova való. Reménykedem abban, hogy mi is hozzájárultunk a tudatosság szintjének emeléséhez, de tényszerűen inkább arról van szó, hogy kiválóan működik az oktatás ezen a téren. Remélem, ebben nem csak Almásfüzitő jeleskedik!

 

Barázdabillegető: a szerelmi bűvölet szimbóluma
Cickafark: nem véletlenül nevezik patikai ezerleve...

Kapcsolódó hozzászólások

Hozzászólások

 
Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Already Registered? Login Here
Vendég
2021. május 07. péntek